Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák. A zsidó papság a római helytartó előtt azzal vádolta, hogy forradalmat indíthat tanításaival, és ő akar lenni a zsidók királya. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya.

Jézust kereszthalála után családja és hívei eltemették, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat (sabbat) volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. A sír üres volt. Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: „Nincs már itt, mert feltámadt!”

A Húsvét úgynevezett „mozgó ünnep”. Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. A tavaszi napéjegyenlőség március 21-én van, ehhez igazodik a Húsvét időpontja. Ha a március 21-ei napéjegyenlőség időpontja olyan szombati napra esik, amikor éppen holdtölte van, akkor abban az évben a húsvét március 22-én van. Tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét. A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap pedig április 25-e lehet.

A számítások alapja pedig az, hogy a biblia szerint a zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával Jézus és a tanítványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort. Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha (görög, orosz), Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Pĺsk (svéd), Pĺske (norvég), Paste (román).

Több európai nyelven a teuton Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster (német), Easter (angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években, és terjedt el ma már a világon mindenhol.

De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek megünnepelték a tavaszt, a természet megújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a „piros”, vagy „hímes” tojást már az ősi Babilonban is festettek. Később az egyiptomi templomokat is díszítették velük, tavasszal. Ma a legmesteribben díszített tojásokat az ukránok készítik. A liliom is ősi pogány szimbólum, a termékenység jele, szintúgy a gyertyák, amik az ilyenkor rakott nagy tüzekre emlékeztetnek.

  Chagall -  Keresztrefeszítés sárgában

„A művészetben éppúgy, mint az életben, minden lehetséges addig, míg mindennek alapja a szeretet."

Marc Chagall