Sziráki András „Keller László, és utána” című múlt havi cikkében azt állítja, hogy a 2006-os önkormányzati választások idején az SZDSZ azért szállt ki Keller László mögül, mert nem tudta elfogadni, hogy jött egy profi politikus, aki másképp akarta vezetni a települést, mint addig Turai István. Ezzel a kissé ködös magyarázattal szemben, a „kiszállásnak” egészen egyszerű oka volt.

Az együttműködés formája az lett volna, hogy az MSZP, a Cif és az SZDSZ közös jelölteket állít. Az SZDSZ-nek három feltétele volt, hogy mikor is hajlandó támogatni egy jelöltet. Az első feltétel az volt, hogy a jelöltnek legyen munkahelye (vagy nyugdíja), és ne a képviselőségből akarjon megélni. A második, hogy ne dolgozzon az önkormányzat valamelyik intézményében, mert ezzel olyan fonák érdekviszonyok jönnek létre, amelyek nem szolgálják a falu javát. (Például a polgármester nem tud fellépni egy rosszul dolgozó közalkalmazott ellen, ha a képviselőtestületben szüksége van a szavazatára.) A harmadik feltétel tulajdonképpen egy konkrét személyt utasított el, akihez viszont Keller László ragaszkodott. Az SZDSZ nem volt hajlandó támogatni olyan képviselőt, aki az előző ciklusban megszavazta a Tükörhegy II-nek nevezett földek belterületbe vonását.

Keller László egyik feltételt sem volt hajlandó elfogadni. Az SZDSZ ezért „szállt ki” mögüle.

A helyi SZDSZ akkori tagjai