Most egy szívemnek kedves siker történetet mesélek el, amelyből még nagyon sok kellene Magyarországon. Hallottak már a lipóti kenyérről, netán ettek is belőle? Tudják, olyan igazi, szakajtóba szaggatott, valódi kovásszal kelesztett, háromkilós, kerek házikenyér, aminek ropogós a bürkéje, foszlós a bele, és még egy hét múlva is jóízű. Nos, ezt a bizonyos kenyeret mi Érden vásároljuk, de hamarosan már Bálinton is kapható lesz. Ezt nem mástól tudtuk meg, mint Tóth József Pétertől, aki a lipóti kenyér kitalálója, de tágabb értelemben a nyolcszáz lelket számoló kis falu, Lipót „kovásza” is, hiszem 2006-tól ő a polgármester a szép kis faluban.

Mindenekelőtt pár szót a tájról, a Szigetközről, amely a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna közötti területen fekszik. Hazánknak ez az Európában is egyedülálló vízi birodalma valóban a Duna gyermeke, mert nincs egy talpalatnyi földje sem, amit nem a Duna hordott volna ide, helyenként akár 300 méteres vastagságban is. Sok ezer évvel ezelőtt tört be a Dévényi-szoroson hazánk területére ez a nagy folyó, s egy szelektől lepusztított, lapos síkságot talált itt. Elfogyott a víz ereje, nem tudta már tovább cipelni súlyos hordalékát, hát lerakta a síkságon, zátonyokat, szigeteket épített belőle. Feltöltögette a saját medrét, majd az általa lerakott hordalék elől kitérni kényszerült, útjában újabb medret alakítva. Ennek eredménye az „ezer sziget” világa lett, ártéri erdőkkel, nádasokkal, rengeteg madárral, amelyek között a fekete gólya sem ritka, a gazdag flóra pedig olyan egzotikumukat is őriz, mint számos orchideafajta.

Amikor a 60-as években a helyi Petőfi téesz (szocialista típusú termelő szövetkezet –szerk.) kitörésképpen olajat keresett a faluban, a 2 200 méteres mélységből sikerült is felhozni a fekete aranynál becsesebbet, 65 fokos, értékes oldott ásványi anyagokban gazdag termálvizet. A községben két termálkút található, amelyek összesen több mint 1600 l/perc hozamú nátrium hidrokarbonátos termálvizet lövell ki. Lett is hamarosan valami kis nyári strand az egyik kút mellett, a nyolcvanas években magam is fürödtem benne, meg talán némi fóliasátras primőrnevelés is meglendülhetett, de csak amolyan magyar módra. Írom ezt azért, hiszen Kovács András filmjeiből is megtapasztalhattuk a magyar csoda menetrendszerű elmaradását, egy ritkaságszámba menő természeti kincs, vagy emberi találmány felbukkanásakor.

Hősünk, Tóth József Péter (43) felnőtt évei szerencsére már a rendszerváltás utáni évekre estek, így még az „átkosban” fogant vállalkozói kedve – előbb húsboltokkal, majd élelmiszerbolttal kereskedett – egyre nagyobb távlatokban kezdett kiteljesedni. Egy utánfutós, öreg Zsigulival, a valamikori mesteremberek mintájára - nyugatra ment tapasztalatokat szerezni. Mi magyarok –igaz, hogy keletről vándoroltunk a Kárpát-medencébe – mégis mindig nyugatra kalandoztunk. Vagy rabolni, finomabban mondva hódítani vagy tanulni, jelzem ez sokkal gyümölcsözőbb.

Tóth József Péter Svédországba szerette volna a látványpékség csínját-bínját ellesni, de egy kis norvég kitérő után az utánfutón egy kis pékség elemeit hozta haza. Meséli, nagyon elgondolkoztatta az emberek által annyit emlegetett, és annyira vágyott régi parasztkenyér, hogy addig kísérletezett, amíg a rekonstrukció nem sikerült. Bemutatkozásakor mégse lett átütő siker, pedig a kenyér majd megszólalt, az íze pedig igazán régi emlékeket kavart. Nem értette, mi a hézag! Lassan rájött, a tartalom mellett a forma sem mindegy, és akkor jöttek a szakajtóba kelesztett, kerek, mosolygós, ma ismert lipóti háromkilósak. A módszer kétségtelenül a régi paraszti hagyományokhoz nyúlik vissza: kiváló liszt (gyermelyi!), élő, lélegző kovász, és főleg az idő, amivel nem szabad spórolni. A mai kenyerek általában 1,5-2 óra alatt készülnek, persze megfelelő serkentő adalékokkal, és technológiával gyorsítják a sütési folyamatot. A lipóti kenyér elkészítéséhez 12 óra kell, ebből csak a kovász érlelése öt órát kíván. Arra is időt kell szánni, hogy az összeállított kenyérben a pihentetés alatt a megfelelő „savanyodás” lejátszódjék, de nem kevésbé fontos a sütési hőmérséklet és idő betartása. A kis pékség (www.lipotipekseg.hu) először a környék boltjait látta el kenyérrel, és egyéb pékáruval, de a kelendőség, na, meg a multik beszállítókat bedaráló, ellehetetlenítő üzleti politikája továbbgondolásra készteti a józan, és fürge észjárású üzletembert. Csak úgy tud lábon maradni, ha előre menekül. 2004-ben elkezdi saját mintabolthálózat építését. 2007-ben átveszi a Tatabányai Sütőipari Vállalatot, amit a saját technológiai folyamatának megfelelő rendszerűvé alakít át. Lipótról odavisz 1-2 olyan szakembert, akiknek az a feladata, hogy átadják a know-how-t, és beindítsák a termelést. Tanítani való az a módszer, ahogy Tóth József Péter, aki közben a pék szakmát is kitanulja, hogyan érez rá tapasztalatokkal, megfelelő munkatársak kiválasztásával a szakmai birodalom kiépítésének sokféle ismeretet kívánó módszerére. Hamarosan Pesten is befűt a kemencbe, és a pesti 30 mintabolttal együtt 2009 végére már 80 mintaboltról beszélhetünk az országban. Már Törökbálinton is keresik a megfelelő helyet egy mintabolt felállítására. Hogy számokkal is érzékeltessem ezt az imponáló üzlethálózat építést, álljon itt annyi, hogy a Lipóti Pékség 2005- 2008. között 300 millió forintról, 2 milliárd forintra növelte éves árbevételét, 250 embernek és 250 alvállalkozónak ad munkát.

És ez még nem minden. A hely, ahol a dinamikus vállalkozóval beszélgetünk, az a saját, négycsillagos, Orchidea (nevét a Szigetköz növényritkaságáról kapta) nevű termál hotel, amely eredetileg iskolának készült, de az L alakú szárny felhúzása után a lipóti önkormányzat belátta, nem tudja se fenntartani, se gyerekekkel megtölteni. Ma is három falunak van egy iskolája, a gyerekek busszal jönnek-mennek. Visszatérve a már szerkezetkész épületre, előbb apartman háznak szánják, saját termál medencével, hiszen a kút ott van a telken. Ekkor veti be a Fidesz kormány a Széchenyi hitelt, amit Tóth Péter megpályáz és meg is nyer egy termálhotel létesítésére, ez lesz a már megkezdett épületből. A szállóban, amelynek szobáiban 80 vendéget tudnak fogadni – konferenciaterem, wellness részleg kiváló minőségű gyógyvízzel, konditeremmel, 200 személyes, szinteltolásos étteremmel (www.orchideahotel.hu), kávézóval, bárral, kölcsönbiciklikkel, motorcsónakkal várja a vendégeket, akik között sok a visszatérő német, osztrák, szlovák turista. Utóbbiak – az erős euró/gyenge forint okán - bevásárló portyázásaikra is innen indulnak Győrbe, Mosonmagyaróvárra. A szállodában – amely elegáns, finom ízléssel van berendezve- rengeteg féle masszás, a szépség- és testápolás megannyi lehetősége jelen van. Tavasztól beindulnak az esküvők az ország minden tájáról érkező násznéppel, még a határon túlról is jönnek, hiszen a polgári esküvő teljes ceremóniáját a boldogító igentől az ereszd-el-a-hajamat lagziig megrendelhetik, s mindezt gondozott pázsiton meleg vízben virágzó tavirózsák szomszédságában gázló madarak kelepelésével és békakuruttyolással színesítve.

Tóth József Péter érthetően nagyon elfoglalt ember, mégis szorított számunkra egy félórát, mielőtt a polgármesteri hivatalba sietett volna. Gratulált újságunkhoz, jelezte, megkeres minket, ha a mintaboltot itt is megnyitják. Vele volt a legnagyobb „királyfi”, az ifjabb Péter is – mert ugye emlékszünk a népmeséből, hogy az „öreg” királynak, ahogy az dukál, három fia van – no, itt van még egy kis lányka is. Bemutatva a jóvágású fiatalembert elmesélte, minden fiának egy évet kell mellette „szolgálni”, aztán ki-ki mehet a maga útján, de előbb ismerje meg, miből lesz vaj a lipóti kenyérre, szavai szerint: „legyen rálátása az életre”. Együtt kelnek, s reggeli után indulnak a dolgukra, este együtt ülnek a vacsoraasztal mellé. Okos ez az „öreg király”, lehet, hogy nem tanulta, de tudja: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat”.

A pékmester-hoteltulajdonos-polgármester számára legfontosabb a család, s a hétvége szent dolog. Szeretnénk hinni neki, de ott ágaskodik bennem a kis ördög: azok a telefonhívások, amik a beszélgetésünket is meg-megszakították, hétvégén elhallgatnak? Igaz, egy nagy levegővel ki is lehet kapcsolni a mobilokat. És ha olyan jó munkatársai vannak, mint amilyenekkel a hotelben találkoztunk, akkor hagyhatja a „dagadt cipót” másra. Ottlétünkkor szólnak egyik reggel a recepción, hogy leengedett autónk egyik kereke. Este már jön is a mester, akit ők szereztek, és 1 500 Ft-ért centrírozással együtt elhárítja a bajt.

Tóth József Péter előtt a közéleti munka korábban se volt idegen, hiszen két cikluson keresztül képviselősködött a héttagú testületben. (Feltehetően társadalmi munkában, hiszen az ilyen kis településeknek nincs nagyon pénze. Lipót éves költségvetése egyébként 100 millió Ft.) 2006-ban aztán a régi polgármester már inkább az unokáival akart többet lenni, rábeszélte képviselőjét, hogy induljon polgármesterként. Azt meséli, azért is vállalta, mert így többet tud tenni Lipótért, hiszen van már ma is ott egy csodálatosan parkosított termál és élményfürdő, amely tovább bővül. Idén májusban már 3000 m2-es vízfelülettel, 6-7 holdas parkkal várja a vendégeket.

Ha végigsétálunk a falun, ami köztünk szólva nem egy nagy teljesítmény, mindenütt látjuk a gondos kezek nyomát. Egy „ottani Szalczinger” ötletei nyomán kis terek jöttek létre, közepükön egy régi szekér, vagy egy szőlőprés mutatja a múltat, a böjti szelekben színes kis árvácskákat vacogtatnak a szélben, az utak aszfaltozottak, a csapadék elvezetés megoldott, az egész falu összközműves. Szép kis posta, CBA és közösségi ház, bank, éttermek, a templom este kivilágítva, az utcatáblák és a buszmegállók természetbarát módra, fából készültek.

Tóth József Péter nem ismeri a problémákat, ő „csak”feladatokat lát maga előtt. Feladatokat, amelyeket meg kell oldani. S ebből a megközelítésből persze működik is minden. Tóth József Péter egy boldog ember, mert azt csinálja, amit szeret, és amit csinál, azt mások is szeretik, elismerik.