Néhány hete telefonon időpontot akartam kérni háziorvosomhoz, hogy fájó derekammal ne kelljen sokáig várakoznom. Mivel tudtam, hogy sokszor már a rendelési idő előtt ott van, többször tárcsáztam a számot, sikertelenül. Aztán a rendelési időben sikerült.

Utóbb kiderült, hogy asszisztensével már jó ideje bent volt a rendelőben, és nagy ütemben dolgoztak, hogy a rendelési időben minél több idő maradjon a gyógyításra. Hatalmas ugyanis az adminisztráció. Bemennek hát rendelési idő előtt, vagy ottmaradnak utána, és „leadminisztrálják”, ami addig történt. Közben állandóan szól a telefon. Ilyenkor dönthetnek, hogy felveszik, vagy dolgoznak tovább, hogy ne a gyógyítástól vegyék el az időt a papírmunkára (aminek persze egy része ma már számítógépes „papírmunka”).

Mert papírmunka van bőven: ellenőrizni kell a TAJ számokat; rögzíteni kell, ki miért jelent meg a rendelésen és hová küldik; gyógyszerfelírásnál kedvezmények esetén a kórlapból kell keresni a hivatalos leletet, és beírni a gépbe a dátumát, lejáratát, valamint az adott szakorvos pecsétszámát, ami általában olvashatatlan. Évente meg kell újítani a közgyógy-igazolványokat; szigorú nyilvántartást kell vezetni a daganatos betegek kábítószeréről; gépbe és könyvbe rögzíteni a táppénzes ügyeket; heti és havi jelentéseket kell írni; össze kell állítani a tűzifa-utalványra vagy karácsonyi ajándékcsomagra javasoltak listáját. És ennek egy részét nem is lehet utólag elvégezni, csak akkor, amikor ott a beteg.

Valamikor aztán mégis csak föl kell venni a telefont, és erre nem marad más, mint a rendelési idő, hiszen akkor nem lehet úgy tenni, mintha nem lennének ott. Egy-egy háziorvos rendelési idő alatt átlagosan negyven hívást kap. Ha csak 2-3 percet számolunk mindegyik beszélgetésre (persze van hosszabb, van rövidebb), akkor ez 80-120 perc, ami azt jelenti, hogy a négy órás rendelési időnek akár a fele is elmehet telefonokra. Van persze olyan telefon, amely a gyógyító folyamat részének tekinthető, hiszen telefonon is lehet kérdezni vagy instruálni az ismerős beteget. Ezek a telefonok időt és fáradtságot takaríthatnak meg betegnek, orvosnak egyaránt. De a telefonhívások nagy része olyan, hogy egy kellőképpen felkészített recepciós vagy telefonközpontos is elintézhetné. Ezek kétfélék lehetnek.

Az egyik csoportba tartoznak az elhárítandó hívások, amikor különböző cégek vagy megszállottak csodagyógyszereket ajánlanak, amikor valakik pénz kérnek valamilyen ellenőrizhetetlen humanitárius célra stb.. A másik csoportot azok a hívások alkotják, amelyekben arról érdeklődnek, hogy mikor rendel ez vagy az az orvos, bejelentik az otthonában felkeresendő beteget, időpontot kérnek, megkérdezik, hogy dolgozik-e ma a saját háziorvos vagy helyettesítik, ha igen, ki és mikor stb.

Bizony, egy városi rendelőben elkelne egy recepciós, aki felszabadítaná az amúgy is agyonhajszolt háziorvosok és asszisztensek idejét a gyógyításra. Vagy legalább egy kiokosított telefonközpontos, és akkor még a recepciós pult fizikai kialakításának költségét is meg lehetne takarítani. Egyébként az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: mire költi Magyarország egyik leggazdagabb települése azt a mérhetetlen sok pénzt, ha még ezt sem tudja megoldani?