Puskás Ferenc Törökbálinton is járt, legalább egyszer. 1996. július 28-án Magyar Kupa-mérkőzést játszottunk a Kispest-Honvéddal, kijött velük. A félidőben 1:1 volt az eredmény. Puskásnak hoztak egy pohár vörösbort a büféből. Szabó Józsi határozottan emlékszik, hogy őt azzal a kezében szólította meg. Gratulált a játékához és azt mondta, hogy eddig meglepően jól tartjuk magunkat, nem gondolta volna.

Ez az eset a helyi futballfolklór része. Puskás ekkor 69 éves volt. Gyerekkorunktól hallottunk róla ezt-azt. Zseniális futballista, az Aranycsapat kapitánya. A Real Madrid egyik legjobbja, edzőként BEK-döntős csapatot csinált a Panathinaikosból. Nagy franc volt, és nagy szíve van. Lelépett 56-ban, de neki a külföld is bejött. Világsztár, imádják mindenhol. Mindamellett ekkor, a klubházban a saját szemünkkel láttuk, hogy hiába kész legenda, egy darab történelem, van neki teste, hús-vér, nagy pocakja, és ezek szerint inkább boros, mint sörös.

Ez így nagyon rendben volt. A sportpályák környékén tisztelték. Az áhítat és a panteon csak később jött, amikor már nem tudott róla, mert a betegsége önmagába zárta. A halála, majd a születésének nyolcvanadik évfordulója azt hozta ki belőlünk, amilyen kulturális szinten vagyunk. A jó nagy felhabzás, ami rendszerint úgy ér véget, hogy „Adynak a képét már az ötszázason se”.

Ám közben, mint délutáni kánikulában a hűvös fuvallat jött a hír: Almási Tamás készít Puskás életéről dokumentumfilmet. Amit addig tőle láttam, egyértelművé tette, hogy jó kézbe került a dolog. Ízléssel, a témához szuverén módon közelítve, nagy alapossággal dolgozik. A termék igényes kézműves munka és nem a mítoszt könnyezve ápoló silány műanyag.

A múlt hónapban bemutatott Puskás Hungary című filmre ez megáll. Jó film. Érdemes megnézni. Először is betartja a foci egyes számú alapszabályát: „ne rúgass gólt az ellenféllel!”. Vagyis mentes az ilyen témánál veszélyes alaphibáktól: a nagyság előtt meghajló sziruposságtól, a történelmi vonulatokkal kapcsolatos okoskodástól, a terméketlen sztorizásoktól és a híres meccsekre, gólokra beszűküléstől. Arányos, ami a három éven át kutatott anyag esetében perdöntő. Pergő: sok-sok értékes mozaikból összerakott. Lényegre törő: a fontos csomópontokra koncentrál, így például a rendszerváltás utáni visszatérést szinte teljesen, a magyar szövetségi kapitányságot mindenestől kihagyja. És ami persze alap: egy rendkívüli életpályát és egy szeretnivaló, messze nemcsak focistaként érdekes főszereplőt mutat meg.

A filmből talán mindennél jobban kijön, hogy Puskás abszolút nemzetközi, Madridtól Melbourne-ig a világörökség része. Ha a film címadó sztorija szerinti svéd rajongó a puskás Hungary helyett azt írta volna levelezőlapra, hogy Puszkasz World, a küldeményt valószínűleg akkor is megkapta volna a „briliáns magyar”, ahogy az 1960-as BEK-döntő angol kommentátora nevezte őt.