Három generáció, négy Hegedűs. A TTC-pálya környékén mindenki ismeri őket. A nagypapa fiatalon Békésből költözött Törökbálintra és volt több tíz éven át a TTC egyik mindenese. A két fiú már a felnőtt csapat oszlopos tagjaként lett számos közös siker részese, egyikük ballábas „kiflije” ma is nevezetes, másikjuk elnyűhetetlen, 41 évesen is játszik az NB III-ban. Az unoka 13 évesen a serdülőben szüreteli a gólokat, azt mondják róla, hogy nagyon ügyes.

Id. Hegedűs Imre, Imre bá’, szül: 1939.

A Békés megyei Füzesgyarmatról jöttem ide 1959-ben. Nem sokkal később katona lettem, 1963-ban szereltem le. A felnőtt csapatban csak edzőmérkőzésen játszottam, 1964-ben. Itt akkor már kialakult csapat volt, az edzőnek megvoltak a játékosai, nem tudtam bekerülni.

Azután, ahogy Imi serdülőkorú lett én lettem a serdülő csapat edzője. Később Grimm Karcsi mellett intéző. Utána ifi edző, amikor Karcsi felkerült a felnőtt csapathoz. Még később voltam pénztáros, vezetőségi tag együtt Szentkúti Ferenccel és Wölbling Antallal. A nyolcvanas évek elején még 105 ezer forintot kaptunk egy évre, abból kellett gazdálkodni.

A legjobb emlékem, amikor a két fiam egyszerre játszott együtt a felnőtt csapatban. Én mindig szerettem itt lenni, nekem ez ugyanolyan volt, mintha a családom lenne. A fiaim is itt játszottak és szerencsére ma is van egy utód, az unokám.  Én ilyen „futballbolond” vagyok, 1952 óta focizom, az életem egy részét ennek a pályának a környékén töltöttem, nagyon jólesett, amikor a 70. születésnapom alkalmából a szakosztály vezetése megköszönte a munkámat.

Hegedűs Imre, Imi, szül: 1963.

Mindig Törökbálinton játszottam, 1975 és 2002 között fociztam a TTC-ben, utána másfél évet a TFC-ben. Voltam bajnok az ifivel többször és kétszer a felnőttel, 1982-ben és 1997-ben. Az első meccsem a felnőttben 1979. november 4-én játszottam, még az agyagon. Az első nagy élményem: kezdőként balszélső játszottam a Biatorbágy ellen, két gól rúgtam és 3:1-re nyertünk. Abban a szezonban, 16 évesen 13 gólt lőttem.

A legjobb élményem a ’97-e bajnokcsapat. Jó közösség volt, tartjuk a kapcsolatot mind a mai napig. Az viszont szintén a mai napig bántó, hogy lefociztam itt több mint 25 évet, de nem szokás az, hogy az embert elbúcsúztassák. Gonda Imivel még együtt kezdtük, de a végén egy lyukas gumilabdát nem kaptunk, illetve az egyesület 80. évfordulóján egy emléklapot. Pedig játszottam itt egy pár meccset és szinte a szívem is fekete-fehér.

Hegedűs János, Jani, szül: 1968.

Tíz éves koromtól, 1978-tól focizom itt. Nagyon szép élményeim voltak már elején is, aztán 1992-ben az én utam más irányt vett. Voltam Érden, majd Biatorbágyon, Budaörsön. 1995-ben visszajöttem, akkor egy megint nagyon jó szakasz kezdődött. 2001-ben még egy évet még megint játszottam az akkor már NB III-as Budaörsben.

A legjobb élményem az 1996-97-es bajnoki szezon a TTC-ben, aminek a végén bajnokok lettünk. Illetve az, hogy Budaörsön, mint „ősellenséget” elbúcsúztattak. Ezt Kiss Károlynak köszönhetem, akinek az NB III-ból való feljutáskor megmondtam, hogy már nem akarok NB II-ben játszani, inkább visszamegyek levezetni a megyeibe. Erre a következő szezonban bajnokok lettünk a TTC-vel, úgyhogy azóta megint az NB III-ban játszom.

Ifj. Hegedűs János, Kishege, szül: 1996.

Persze, büszke vagyok rájuk, apura, Imire, nagypapára. Játszom a serdülő csapatban, támadó középpályást, elég nagyot rúgok. Legszívesebben gólt lőni szeretek, szoktam is. A futást viszont már nem annyira kedvelem, ebben kell fejlődnöm. Jó lenne bekerülni a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára. Ehhez a több futás mellett az kell, hogy „fejben ott legyek”, figyeljek. Szívesen lennék profi futballista, de mindenképpen szeretnék a TTC-ben is játszani.