E havi számunkban Dankowsky Sára, a Bálint Márton iskola 4. osztályos tanulója versét olvashatják.

Sára mesél a műről:

- Hogy született A legnagyobb kincs című versed?

- Egy vízzel foglalkozó versenyre lehetett beadni verseket és én ezt erre írtam.

- Mennyi idő alatt készültél el vele?

- Pár perc.

- Melyik a kedvenc részed a versben?

- Az első versszak, mert az olyan rejtélyes.

- És Te hogy állsz a vízzel?

- Szeretem. Inni is és fürödni is benne.

A legnagyobb kincs

Ült a király ült magában,
csöndes, néma palotában.
Visszagondolt fiatal korára,
mikor a népe kincsét megnézni kívánta.

Gyűlt a nép az előcsarnokba
pénzzel, ékszerrel, gyémánttal rakodva.
Egy legény is állt ott, kezében egy kancsó,
a benne lévő víz gyémánthoz hasonló.

Rárivall a király: – Te mit keresel itt?
A víz a kincsed?! - mondja, és hátat fordít.
Szegény fiú elbujdosik,
nem látják többet, hát elfeledik.

Egyszer hírt kap a király, hogy legkisebb lánya
az erdőben ragadt egymagába.
Vágtat már a király az éjszakába,
de eltéved, és szomjas lesz. – Vizet! - kiáltja.

Előlép a legény, és a kancsóját nyújtja,
hogy az eltévedt király a szomját oltsa.
Érti már a király, hogy mi is az a kincs,
melyhez fogható az egész világon nincs!