Érdekes érzés lehet úgy pecázni, hogy bármikor megindulhat a tópart menti gyep öntözőberendezése, ami alaposan eláztat. Volt, aki ez ellen úgy védekezett, hogy műanyag vödröt tett a szórófejre, ezt viszont az őrszolgálat egyik tagja szétrugdosta, a vitából tettlegesség lett. Lassan kemény meccsé fajul a Tópark és a Sasadi Sporthorgász Egyesület társbérlete, előbbi nem éppen a PR-jában kiemelt stílusossággal szabadulna az utóbbitól.  

„A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez egy olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia.”- ezzel a Giorgio Armani idézettel kezdődik a Tópark egyik PR-kiadványa, melynek mindjárt az első fejezete a természet és az ember kapcsolatának fejtegetésébe merül. Hogy a gyakorlatban mind a stílusos magatartás, mind a természettel való harmónia kialakításához rögös út vezet, azt jól példázza a tóparkosoknak a törökbálinti tó régi gazdáival, a Sasadi Sporthorgász Egyesülettel kialakult konfliktusa.    

A Sasadi Sporthorgász Egyesületnek 2000-ben megkötött szerződés alapján 2016. január 1-ig halászati joga van a törökbálinti tóra. A Tópark beruházás mögött álló befektető csoport ezzel terhelten vette meg a területet.

A tó és környezete az egyesület vezetése szerint igényesen gondozott. A horgászok ügyelnek a rendre, mert aki nem így tesz, itt jó ideig nem hódolhat kedvenc sportjának, mert nem engedik be. A tó hazai mércével kis horgászparadicsom. Évi 350-400 mázsa halat telepítenek a tóba, amelyben a „kommersz” halak – ponty, keszeg, csuka, süllő, amur – mellett van busa és harcsa is. (Tavaly sikerült csapdába ejteni egy közel 27 kilós harcsát, de a horgászok szerint akadnak ennél nagyobbak.) A halállomány országos szinten a legjobban kezeltek közé tartozik, értéke önmagában mintegy 90-100 millió forint. Az egyesületnek 170 rendes tagja és 350 pártoló tagja van. A közelmúltig évente 8-9 ezer napijegyes látogatott ide.

Kezdetben a Tóparkkal is minden rendben ment. Megjelenésekor a megavállalkozás számára kimondottan ígéretes jövőt vázolt fel: parkolót építenek, megcsinálják az utakat, új stégeket alakítanak ki… Mintegy másfél év után változott meg a helyzet.

- Elkezdtek agresszívek lenni – mondja Somogyvári Attila, az egyesület elnöke. - A déli oldal rendezési munkáinál kikapkodták az összes stéget. Ezen először a Tópark itteni vezetői is fel voltak háborodva, kártérítést ígértek, de két nap után már azt mondták, hogy ha akarunk, forduljunk bírósághoz.

Először arról volt szó, hogy a tó déli oldalán utat építenek parkolókkal és azon járhatnak be a horgászok a gépjárműveikkel. Amikor elkészült a díszburkolatú sétány, arra már csak kismotorral, biciklivel vagy gyalog lehetett rámenni, márpedig ma már a horgászat nem abból áll, hogy hozom a pecabotomat és egy nejlonszatyorban a csalit. A felszereléssel igencsak fárasztó több száz métert vagy több kilométert sétálni. A partot megemelték, helyenként olyan magasan van, hogy nem ér le a merítőháló. Közben jócskán toltak földet a vízbe, ez azért érdekes, mert ma már ők vádolnak bennünket azzal, hogy nem vagyunk megfelelő gazdái a tónak.

- A legdühítőbb azonban az volt, amikor nyáron próbaüzem címén állandóan rányitották a horgászokra az öntözőberendezést - meséli Somogyvári Attila. - Az ember kijön ide gyanútlanul horgászni, egyszer csak lelocsolják, elázik a ruhája, a telefonja, a felszerelése. Őszig ez rendszeresen előfordult. Volt, aki ez ellen úgy védekezett, hogy műanyag vödröt tett a szórófejre, amit viszont az őrszolgálat egyik tagja szétrugdosott, a vitából tettlegesség lett. A végén a kiérkező rendőrök fékezték meg az indulatokat.

- A horgászok zaklatását is meg kell említeni - mondja dr. Szabó Lajos, az egyesület jogi képviselője. - Az őrszolgálat tagjai egyfolytában különböző igazolványokat kértek tőlük, fényképezték őket, amihez semmiféle joguk nincs.

Kísérlet a megállapodásra

- Nem lehet, hogy kellemetlenné vált a jelenlétük? – érdeklődöm. – Bezavarnak a képbe a pecások….

- De lehet. Amikor érkezik egy japán küldöttség, nagy szemekkel nézegetik, kik kuksolnak a tó mellett.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Arról is lehet híreket hallani, hogy szerveződik egy árnyék horgász egyesület, amely azonban teljesen a Tópark szája íze szerint működne.

- Valójában a halászati jog jelenlegi jogosultjaitól igyekszik a tulajdonos minden eszközzel szabadulni – mondja Szabó doktor -, hiszen a sasadi sporthorgászok a tulajdonjogot is csorbító autonómiával működhetnek, de ezt a tóparkosok nem hajlandók tudomásul venni. Holott nagyon jól tudták, hogy haszonbérleti joggal terhelten vásárolják meg az ingatlant.

A Tópark magatartásának változását érzékelve az egyesület több kompromisszumos javaslatot felvetett, így azt is, hogy korábban távoznának, illetve a halászati jog egy összegben történő azonnali megváltását. Egy alkalommal sajátos helyzet alakult ki, mert az egyesület elnöke megállapodott a Tópark vezetésével az északi oldal 2013-ig történő zavartalan használata mellett 38 millió Ft megváltási összegről. Ezt a kompromisszumot azonban az egyesület közgyűlése – ami a megállapodás érvényességének feltétele volt, erről a tóparkosokat is írásban tájékoztatták - nem fogadta el. Már csak azért sem, mert a megegyezést követő második napon, még mielőtt a közgyűlés a megállapodást tárgyalta volna munkagépek mentek rá a déli oldalra és a horgászokat már be sem engedték. Ez is mutatta, hogy adott szót a partner mennyire vette komolyan – vélik a horgászegyesület vezetői.

„Nesze semmi, fogd meg jól” jegyzői határozat

Ezzel kezdetét vette a viták jogi útra terelése. Az egyesület 2009. május 25-én birtokvédelmi eljárást kezdeményezett az önkormányzat jegyzőjénél.

- Az eljárás öt hónapig tartott. A 2009. október 15-én hozott határozat „nesze semmi, fogd meg jól” – mondja dr. Szabó Lajos. - Ebben a jegyző azt állapította meg – szerintem teljesen helytelenül -, hogy a kérelmünk jogvita és a bíróságra tartozik. Holott a kérelem kimondottan birtokvédelemre irányult, de mivel a jegyző a döntéshozatalt valószínűleg nem merte felvállalni, ezért egyszerűbb megoldás volt a birtokvédelmet jogvitának nevezni, így nem kellett döntenie e számára kényes ügyben.           

A Tópark viszont azt igyekszik igazolni a hatóságok előtt, hogy az egyesület rossz gazdája a területnek, ami a halászati jog visszavonásáig is elvezethetne. Ezt alátámasztandó fényképek készültek a sétányon leesett gallyakról, ami az egyesületi vezetők szerint nevetséges, mert a gally az ősz velejárója és egy ekkora területen mindig képződik hulladék, amit el is takarítanak. Fotóztak virágládákba dobott csikkeket, illetve szemétkupacokat is, ám igencsak vita tárgya, hogy ezeket ki felejtette ott, vagy ki hozta létre. Olyan felvétel is előkerült, ami az bizonyítaná, hogy a horgászok autógumikat dobtak a tóba.

- A gumikat azonban még a hajdani Sasad TSZ elnöke hozatta, partvédelem céljából és ebből maradt még pár darab a tóban is. Az, hogy a tóból rengeteg veszélyes hulladékot és autóroncsot távolítottak el a tóparkosok, egyszerűen nem igaz! – füstölögnek a horgászok.

Lassanként mindenből vita lesz

Ezzel szemben Somogyvári Attila sorolja a tóparkosok által okozott károkat: - Nagy mennyiségű földet beledózeroltak a tóba, eliszaposították. A tó déli oldalán a madár és állatvilág élőhelyét tönkretették, fészkelési időszakban drasztikusan csökkentették a tó vízszintjét. Nem, elég, hogy a tó a déli oldalán hat hónapig ellehetetlenítették a horgászatot, a nyugati szakaszon a mai napig nem tudunk horgászni mivel, ők ezt munkaterületté nyilvánították, semmibe véve, hogy a halászati jogunk az egész tóra vonatkozik.

Az események sodrában elkészült a Tópark ún. házirendje is, amely drákói szigorral torolná meg a makulátlan rend legkisebb megsértését (olyan sajátos jogi megoldással, mint például: megfizetendő az okozott kár, de minimum 30, más esetben 50 ezer forint), ugyanakkor az őrszolgálatnak meglehetősen széles jogokat biztosítana (igazolványkérés, fotózás). Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a horgászok találva érezzék magukat. - A házirend törvénysértő, személyiségi jogokat sért, alkotmányellenes! – fogalmazza meg véleményét az egyesület jogi képviselője.

Közben vitássá vált a halőrház helyzete. Az egyesületet felszólították, hogy három napon belül hagyja el az objektumot, de arra választ nem adtak, hogy hová helyezhetnék el konténereinket, amik a halőrház funkciójának kiváltására érkeznének. Ugyancsak probléma forrása a korlátlan bejutást korlátozó sorompó vagy lánc szükségessége, vagyis lassanként nagyjából minden. A Tópark képviseletében két ügyvédi iroda felváltva látja el olvasnivalóival Szabó doktort.  A konfliktusból lassanként bírósági per lesz.

A Tópark eközben a Kerthelyiség című újságban bevetette a maga tájékoztatási eszközeit. Bemutatták a tó környékén elvégzett munkálatokat, bár a horgászok szerint sok szempontból sajátosan és valótlan tényállításokkal.

- Vannak például fotók arról, hogy mennyire rendezetlen állapotot kellett megszüntetniük. Ilyen volt-ilyen lett… – mondja Somogyvári Attila. - Ám ezt a területet ők túrták fel, ott vannak a földkupacok a képen! A tóparkosok a saját maguk által okozott „rendetlenséget”, ténylegesen a munkaközi állapotot, illetve a végeredményt hasonlították össze a két fényképen…