-rövid interjú Rolf Karrerral

- Mi volt az első gondolatod, amikor meghallottad, hogy a Törökbálint Díszpolgára címet kapod?

- Nem is akartam elhinni, nagyon-nagyon megörültem neki. Annak is, hogy tizenegy év után is még ennyire emlékeznek rám, ennyire értékelik a munkámat. Köszönöm.

- Általános a vélemény, hogy sokkal többet tettél a Törökbálint-Süssen partnervárosi kapcsolatért, mint ami egy polgármestertől „elvárható”.  Miért?

- Azért, mert körül voltam véve olyan emberekkel, akik szívvel-lélekkel e partnerkapcsolat oldalán voltak, és tenni is akartak. Gondolok itt Gelmár Misi bácsira és a süsseni magyarokra, Elek Sándorra, Kilian Hönle és Pelsöczy Ferenc atyákra, itt volt László Tünde, Mammel Magdaléna, Nagy Józsi, Wolf Józsi, Szalczinger Józsi és a többiek. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ragaszkodom Törökbálinthoz és tényleg nem telhetett el év azóta sem, hogy legalább egyszer ne jöjjek ide, egyszerűen itthon éreztem magam.  Én is feltettem magamnak a kérdést, hogy miért? Kik okozzák ezt a vonzerőt? Elsősorban te, János, és a családod. Elek Sándor, az ő szuggesztív kisugárzásával. A Faluszépítő Egyesület, Hadik Gyula, akinek a „Quasimodo” szobra otthon a Törökbálinti Szobában áll, Clementis Tamás, a további polgármester-kollégáim Turai István, Keller László, és persze a bálinti pincék, borok, főleg Horváth János bora nagyon ízlik.

Felejthetetlen emlékek a Kisebbségi Önkormányzat és az óvoda, a református templom felépítése, lenyűgözött Törökbálint hihetetlen gyors fejlődése. Emlékszem amikor először jöttem, 1992-ben  mit láttam, sáros utak, se telefon, se csatorna, és mit látok most. Ugyancsak szép személyes emlékem, amikor Bonnban együtt töltöttünk néhány napot veled, Keller Lacival és Puskás Öcsi bácsival és megnéztük a Bundestag-Parlament meccset. Hosszan folytathatnám még a sort…..  

- Mi az, ami nem tetszik, nem jó?

- Nem jó az, ahogy egyes kisebbségeket, főleg cigányokat kezelnek Magyarországon. Erről sokat olvasni, hallani Németországban a médiában. Hogy ennek mi az oka, háttere, nem tudom, de nem is ez a lényeg. Ez rontja az ország imázsát. Az sem jó, hogy Magyarországon még nincs Euro. Figyelemmel kísérjük a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását, „Komárom” utóéletét. Ennek ellenére ma Magyarországról bennem is és általában a Németországban élőkben is egy modern ország képe alakult ki. Ez egy világra nyitott, humánus kép, az ország tagja a nagy európai családnak. Egy ország, melynek gazdasági ereje növekedni fog, mely önbizalommal nézhet a jövőbe.

Kedves Rolf!  Még egyszer gratulálok! 
Mi mást is mondhatnék: jövőre veled ugyanitt!

Turai István polgármester beszéde a díszpolgári cím átadásánál

A sors érdekes játékaként Rolf Karrert ugyanazon a napon, 1990. szeptember 30-án választották meg Süssen polgármesterének, amikor Magyarországon, így Törökbálinton is az első szabad választásokat tartották és Elek Sándor lett a polgármester.

Ezzel a nappal kezdődött Rolf Karrer és Törökbálint kapcsolata.

Karrer úrnak előtte semmilyen személyes élménye nem fűződött Magyarországhoz, az országról, Budapestről, a kitelepítésről, 1956-ról annyit tudott, amennyit az iskolában tanítottak.

Innen jutott el oda, hogy ma a házában az egyik szoba „Törökbálinti szoba”, a falon, asztalon, szekrényeken kizárólag városunkra emlékeztető tárgyak, képek, fotók láthatók, és szeretettel megmutatja a hozzá látogatóknak.

Milyen is volt ez a közel húszéves út.

1990 októberében, három héttel a választások után, németországi szolgálati utam során felkerestem őt Süssenben, ez volt az első személyes kapcsolata Törökbálinttal.

1991. április 15-én utazott ki az első hivatalos delegáció Törökbálintról és ettől kezdve Rolf Karrer valóban motorja volt a partnervárosi kapcsolat széleskörű kialakításának.

1991 szeptemberében látogatott először hozzánk a süsseni delegáció élén.

Sorra alakultak az önkormányzatok közötti kapcsolatok és az iskolák, egyesületek, kórusok közötti találkozók.

Egyre láthatóbb volt az a tendencia, hogy Karrer úr sokkal többet tesz ezen együttműködésért, mint amennyi egy partnerváros polgármesterétől elvárható, egyre inkább személyes ügyének is tekintette.

Szorgalmazott ruhagyűjtést az új református templom építésének segítésére.

1995-ben a baden-württenbergi belügyminiszterrel együtt látogatott Törökbálintra.

1998-ban az ottani falugazda csoport több munkatársát küldte Törökbálintra hogy segítsenek a Jázmin-utcai játszótér és az öregtemető-kegyeleti park falának építésében.

A Falumúzeum létrehozása, megépítése egyértelműen a nevéhez köthető, nélküle talán még ma sem működne. Személyes ismeretsége révén 1995-ben összehozott bennünket a Hermann-Niermann Alapítvány elnökével, bábáskodott a szerződés létrejöttében és így vált lehetővé, hogy megítéljenek számunkra 120 000 Márkát, és hozzákezdhettünk a múzeum kialakításához.

Karrer urat - illetve engedjék meg, hogy ne így hívjam, hanem ahogy őt a törökbálintiak hívják - , Rolfot az évek során egyre mélyebben megérintette a törökbálintiak lelke, hangulata, egyre szenvedélyesebb barátunkká vált nekünk is itthon és a süsseni magyaroknak is. Ezt bizonyítja, hogy azóta is, mióta már nem Süssen polgármestere, minden évben eljön, törökbálintiak mennek hozzá Rheinfeldenbe, ahol már a második ciklusban polgármester.

Igaz barátunkká vált, jó hírünket viszi a világba.

Ez a hozzáállás, ez a pénzben nem kifejezhető segítség imponáló számomra is, a Törökbálinti Önkormányzat számára is és mindazok számára, akik ismernek Téged.

Örülök, hogy mától fogva Törökbálint Díszpolgárának mondhatlak. Köszönjük az eddig eltelt 19 évet, büszkék vagyunk rá.

Jó egészséget kívánunk, és mindig visszavárunk.