Vírusos cserép

Amikor a CIF-MSZP képviselőcsoport tagjaiként kezdeményeztük rendkívüli képviselőtestületi ülés tartását az önkormányzat anyagi szerepvállalásáról a törökbálintiak H1N1 védőoltással való ellátásával kapcsolatban, nem tudtuk mekkora lavinát indítunk el. A tárgyban és a tárgyon túl.

Mint ismeretes, a kormány hazánk központi költségvetésének keretein belül mintegy a népesség 40 százalékának, - a korukból, kórelőzményükből, életvitelükből, élethelyzetükből leginkább veszélyeztetett társadalmi körnek - biztosította térítésmentesen az új típusú influenza elleni védőoltást. Mi azt gondoltuk, Törökbálint gazdasági ereje alapján ennél tovább is mehet a megelőzésben, hiszen természetes, hogy a H1N1 vírus nem csupán a központi intézkedésekkel lefedett kör számára jelent veszélyeztetettséget. Az elmúlt hetekben sem kizárólag ebből a körből követelt áldozatokat a kór. Úgy gondoltuk, már csak az ádventi időszakra való tekintettel is lehetséges és szükséges, hogy az év végi ünnepek családi, hitéleti és társadalmi eseményei előtt a lehető legszélesebb kör számára elérhetővé váljon az oltás általi védettség megszerzése. Ne legyen anyagi akadálya annak, hogy mindenki szabadon mérlegelhesse, a maga és a környezete érdekében kíván-e élni ezzel a lehetőséggel.

A működési célú tartalékok között található „Szociális Biztonság Keret” 11 hónapon át érintetlen 20 millió Ft-ja lehetőséget kínált arra, hogy mintegy 7,5 ezer potenciálisan érintett törökbálinti esetében a védőoltás általi védettséget jelentősen lehessen növelni. Ebben alapvetően a településnek - az oltást a kezdetektől pártoló - háziorvosaira kell támaszkodni, de nem zártuk ki az oltópontok vagy más eszközök használatát sem.

Ha a végeredményt nézzük, örülhetünk: az egyhangú döntés alapján legalább a szociális rendelet által kedvezményezett körnek –amely nem csekély - a védőoltás a háziorvosoknál térítésmentesen elérhető. Igaz, erről még nem értesülhettek a város polgárai, de bízom benne, hogy ez már csak napok kérdése. Ám amilyen minősítések és állítások a vitában elhangzottak, őszülő halántékú emberként, és tinédzser korú képviselői tapasztalat birtokában is nagyon meglepett. Ezek az Európában szinte mindenhol alkalmazott oltópontok háziorvosokat sértő jellegéről; az oltás árának extraprofitjáról szóltak. (Igen, a magyarországi 1930 Ft-tal szemben Ausztriában egy adag 4,8 € [kb. 1300 Ft] , de kétszer egyet kell beadni, éppúgy mint a francia kb. 7 € [kb. 1900 Ft] áron megrendeltből.) A magyar kormány vétkes felelőtlenségéről, miközben a környező országok legtöbbjében egyáltalán nincs védőoltás. Illetve Németországban van, de nagyon nagy zavarok tapasztalhatók az ellátásban. A sort képviselőtársaim a vita során több mint egy órán át folytatták. De az ember ilyenkor nyel egyet és 75 év felett is aktív orvos édesapja mondására gondol: „Tünetként fogjuk fel”. A jelenlegi magyar úgymond politikai élet betegségügyi állapotának tüneteként. A járvány nem gondolja magáról, hogy politikai kérdés, csak a biológia törvényeit ismeri. Ha mi tudjuk az ellenszert, akkor éljünk vele, a mindennapok közéleti járványai kapcsán is…

Meglepő cserép

Meglepő, de korántsem mulatságos. Ilyet én még nem láttam és őszintén szólva nem is szeretnék többet.

Az előbbi cserép kapcsán polgármester úr által példás gyorsasággal összehívott rendkívüli testületi ülés napirendje legnagyobb meglepetésünkre további öt ponttal bővült. Szakbizottsági tárgyalás nélkül több, egyáltalán nem magától értetődően sürgősségi természetű javaslat került benyújtásra, az ülés napjához képest két nappal korábbi keltezéssel. Ezek elfogadásával három beruházásunk esetén megdöbbentő arányú és összegű, összességében jóval több mint kétszáz millió forint volumenű, döntően már elvégzett pótmunka került megrendelésre és leszerződésre. Ráadásul úgy, hogy a benyújtott, a téma súlyához és bonyolultságához képest rövid anyagok ennek semmilyen, akár a legminimálisabb követelményeket kielégítő műszaki-gazdasági szempontból korrekt alátámasztását nem adták. Ezek jelentős része már – kvázi biankó csekk mellett- elvégzésre is került. Csak jól érzékelhető példaként: az Alsóerdősor utca felújítása esetében: a közelítő arányok a következők: eredeti költségvetés 8 millió Ft; a nyertes közbeszerzés 15 millió Ft; most elfogadott szerződéses összeg 80 millió Ft, azaz az eredetileg 1+1 Ft-os munka (egy forint elnyert régiós pályázati forrás + egy forint helyi költségvetési forrás) mára 1+39 Forintossá vált! Természetesen tudom, hogy a műszaki tartalom is eltérő, de a különbség akkor is döbbenetes. Nem hiszem, hogy ilyen az elmúlt két hónap során nem egyedinek tekinthető esetben - hiszen a Nyár utca átépítése is hasonló tüneteket mutat - ne lehetne, sőt kellene a módosított műszaki tartalmat és annak összehasonlító gazdasági következményeit még a munka elvégzése előtt a megfelelő szakmai végzettségű külső szakembereket soraiban tudó szakbizottságoknak és a képviselőtestületnek bemutatni. Akár rendkívüli ülés keretében is, nem pedig eredetileg csak annyit írni egy beruházások előrehaladásáról szóló általános beszámolóban, hogy „az aszfaltozás elkészült”… Most mindenesetre sikerült azt elérni, hogy a beruházási céltartalékok kimerülése miatt, már 2010-es kereteinket kezdtük el vastagon költeni, csökkentve ezzel –a feladatokhoz képest egyébként sem bőséges - újévi lehetőségeinket.

Ádventi cserép

November utolsó hétvégéje, ádvent első hétvégéje is. Az első gyertyaláng fellobbanása előtt két fontos esemény is zajlik még a városban: lejátszódik az első „Városfejlesztési Csapatjáték”, amely során egy jól bevált, például Budaörsön az év első felében alkalmazott brit mintára civilek és szakemberek csapatai teszik meg szakmai javaslataikat a városfejlesztési irányaira. Kíváncsian várom az eredményt! Másnap egy Zorán koncertbe torkolló a „Városfejlesztés Napja” kínál érdekes programot a jövő iránt érdeklődő, azt befolyásolni vágyó embereknek Bálinton. Ez is várhatóan kifejezetten érdekes lesz, de szerencsésebb lett volna nem egy-egy konkrét területen –érthetően- nagyon is konkrét gazdasági érdekekkel bíró helyi ingatlanfejlesztők szponzorációjával megszervezni… A városfejlesztési játék díjait sem egy budaörsi áruház vásárlási utalványa formájában megtalálni. Mindig is igaz volt, de ma különösen fontos: minden forint, amit helyben, a településen belül költünk el a helyi adóbevételeket gyarapítja, a törökbálinti munkahelyeket védi. Érdemes az év utolsó heteiben erre is gondolni, hogy a fenyőre nézve Szenteste elmondhassuk: nagyon nehéz év volt, de küzdöttünk és bízva bíztunk.