Két helyi apropója is van, hogy újságunk a pesti opera legutóbbi bemutatóját, Händel Xerxes-ét méltatja. Kertesi Ingrid „falunkbéli”, és Bazsinka Zsuzsa is Törökbálint érdi határán lakik, s mindketten a törökbálinti zenei élet ismert, szeretett művészei. A két énekesnő szerepük szerint testérként mutatkoztak be a Kovalik Balázs rendező által egy képregény túlzó figuráival és harsány színeivel aktualizált barokk operában.

A darab maga egy meglehetősen unalmas, de annál cifrábban bonyolított szerelmi szövevény Xerxész király (kegyetlenségéről ismert perzsa uralkodó), az öccse és három hölgy között. z nem túl eredeti vígjátéki librettó Händel gyönyörű áriáinak ad keretet, persze az akkori szokások szerint (1738-ban készült a mű!) ezeket *recitáló részek kötik össze, amiket még Mozart is alkalmazott operáiban. Külön leleménye a rendezésnek, hogy a recitativók magyarul, az áriák olaszul hangzanak el. Az eredeti szöveget a mostani szleng laza, lényegre törő nyelvi fordulataival magyarították. A színpadi környezet egy folyó felett átívelő felüljáró uralja, arab szövegű stop táblával, mellette egy graffiti firkákkal, és a homlokzatra szerelt légkondicionálók csúf dobozaival „felékített” lakótelepi ház, ami aztán elforgatva a perzsa királyi palota domborművekkel díszített pilonjává válik.

Szerencsére fel voltam már készítve a látványra, uszodai barátnőim egymás túllicitálva, dicshimnuszokat zengtek a formabontó rendezésről. Flóra unokám is látta már, ő így összegzett: - „Mama, neked biztos fog tetszeni, Péternek nem valószínű.” – Párom meglehetősen konzervatív ízlése családi körben közismert. Mindenesetre kértem tőle – miután az interneten az utolsó öt jegyből kettőt megszereztem a harmadik emelet utolsó sorába-, ne hárman menjünk színházba, mi, meg az előítéletei. Becsületesen állta is ígéretét, sőt, bizonyos megértéssel kezelte a rendező extravagáns törekvéseit, mindössze annyit mondott: - Mintha Las Vegasban játszódna az egész. –

A szünetben aztán egy ifjú jegyszedővel megbeszélték Kovalik korábbi rendezését, Beethoven: Fidelio-ját. „Hát tudja uram, bocsásson meg a világ, amikor a Dartweder bejön egy lézerkarddal, körülötte meg világítófejű ufók nyüzsögnek, mindezt a fennkölt szabadság eszmékről szóló beethoveni emelkedettségnél, talán ezt már nem kéne…” Az előadás után hazafelé azért becsülettel elismerte, egy pillanatig nem lehetett unatkozni az ötletek és a gegek kavalkádjai mellett, az is igaz, nem ez a legjobb Händel opera. Később olvastam a produkció létrehozóitól, szándékosan kezdték - a feltehetően ezzel egy barokk operaszériát indítva - nem a legbonyolultabb Händel operával, hanem a viszonylag rövidebb áriákat tartalmazó, viszont szarkazmusra, ironizálásra is teret kínáló Xerxes-szel.

Kovalik elképzelését mindenesetre zajosan visszaigazolta a közönség. Tomboló tapssal, brávókkal jutalmazta a művészeket, akiknek a nem könnyű, díszítésekkel, hajlításokkal telezsúfolt áriákat nem mindennapi körülmények között kellett könnyedséget mutatva előadnia. Helikopteren, autóvezetés közben, biciklin, vagy éppen bevásárlókocsiban ülve, egy feldöntött kukából kikászálódva.

Kertesi Ingridnek – ez nem is volt kérdés – megvan a kellő gyakorlata és a technikája a barokk áriákhoz. A hangja gyönyörű, intonálásai kristálytiszták, játéka üde és természetes. Bazsinka Zsázsát eddig én még csak Puccini és Verdi hősnőként hallottam, láttam romantikus operákban, neki talán még van mit fejlődnie hangtechnikájában a barokk operák terén, de a hangja szép, kellő humorral teszi a dolgát a férjfogásban mesterkedő lány szerepében.

A színen gyakorta feltűnő rapperek remek hangulatot teremtenek, a zsarnoki, nevetséges Xerxes tankkal, tengeralattjáróval, ejtőernyővel és sportkocsival közlekedik, a sértett szerelmes hölgy pedig egy benzinkanna és néhány gyutacs hathatós segítségével –közel keleti recept szerint – gondol elégtételt venni megcsaltatásáért.

Kovalik Xerxése tanít. Tanít operát nézni, tanít, hogy nem kell mindent (magunkat sem) túlságosan komolyan venni. Hiszen a mozarti Leporellóként nyüzsgő szolga, Elviró a darab végén az egészet maga is így összegzi: „Nyálas egy történet!”- Kovalik mindezt úgy teszi, hogy az unoka is élvezze, és a nagyszülő se háborodjon fel túlzottan.

*Az énekes recitálás a szöveg, ritmusát követi, azt merevvé stilizálva úgy hangzik, mint egy dallamosan elmondott beszéd.