A törökbálinti Cantabile vegyeskórus, Vékey Marianna karnagy vezetésével egyre építgeti a muzsika és az ének szárnyán határokat átívelő kapcsolatait. A francia La Gondoire kórust, akiknél tavaly már vendégeskedtek Franciaországban, most ők látták vendégül.

A törökbálinti francia-magyar estet a Cantabile kórus kezdte Charpentier: Te Deum-ával. Ezt a híres örmény származású francia énekes-zeneszerző Ave Maria című dala követte, amelyet a szerző az örmény népirtás emlékének szentelt, és olyan népszerűvé vált, hogy a netről mobil telefonhangként is letölthető. Nagy örömömre szolgált Kodály: Kállai kettős-e, ami viszont a magyar lélekről, temperamentumról árul el sokat, és nehéz nem ritmust kopogó lábakkal végigülni.

Ezt követte a La Gondoire kórus, a vendégek reneszánsz dalokkal kezdtek, majd Saint-Seans műveket adtak elő. A nagy tapsot egy ráadással hálálták meg, ami egy olyan breton dal volt, amit a franciák himnuszként szeretnek, és gyakran énekelnek. Annyira váratlanul merült fel a ráadásszám ötlete, hogy a zongora kíséretre nem is gondoltak. De most is, mint már annyiszor, megmentette a helyzetet az ismeretlen kottából is kitűnően blattoló Vékey Marianna. A csupa derű karnagynak még arra is volt lélekjelenléte, hogy a kotta megkeresése alatt egy kedves történetet meséljen a francia kórusról a nagyérdeműnek.

A szünet után a két kórus közösen énekelte el a számomra premiernek számító Faure Requiem-et. Mint utánanéztem, a gyászmisét Faure 1887 és 1890 között, nem igazán ismert okok miatt komponálta. Feltételezik, hogy édesapja, majd két évvel később édesanyja elvesztése kapcsán születhetett a vegyeskórusra és zenekarra komponált gyászzene.

A hét tételes művet a két kórus nyilvánvalóan külön tanulta be, és a francia kórusvezető dirigálta. Feltehetően nem sok közös próba adódhatott az előadás előtt, de ez nem hallatszott az ihletett előadásban.