Azt mondják, az 59 magyarországi kastélyszálló között a szilvásváradi La Contessa méltán lehetne dobogós. Már az sem mindennapi, hogy egy vállalkozó házaspár, a szegedi Róta Éva és Tamás megvásárolta az eléggé lepukkadt, 2005-ig SZOT üdülőként szolgáló valamikori Keglevich kastélyt, majd 1,5 milliárdos beruházással (ebből 276 millió uniós támogatás) négycsillagos, impozáns szállodává alakítatta át a valamikori Ybl Miklós tervezte épületet. A mostani történetem azonban ennél sokkal többről szól.

Vasárnap két óra előtt gördülünk be a kastély szimmetrikus lépcsőfordulói elé. Van okunk sietni, párom semmi kincsért sem mulaszthatja el a Formula-1 rajtját. Barokk épülethez méltó, faragott pultú recepció, kényelmes pasztell, meg bordó kárpitú neobarokk ülőgarnitúrák a fogadótérben. A falon nagyképernyős LCD TV éppen az autóverseny rajtja előtti pillanatokat mutatja. A bekvártélyozás formaságai után egy-egy pohár hideg pezsgővel megvendégelve ülünk a TV elé. Magasságát kissé görnyedt tartással ellensúlyozva egy kócos hajú, kamaszosan ferde mosolyú, farmernadrágos fiatalember csatlakozik társaságunkhoz, magam vendégnek gondolnám. Bemutatkozunk, mire ő: - Én egy egyszerű szállodaigazgató vagyok. – Rajtam a meglepetés sora, kérdőn öltözékére nézve. Elérti. - Ma szabadnapom van. – Még meglepődni se tudtam, máris benne vagyunk a társalgás sűrűjében.

- Három dologról gondoltam, hogy kellemessé teheti az életemet: utazni akartam minél többet, nem szerettem volna állandóan valamire várni, és nem akartam öltönyös-nyakkendős munkát. És tessék: állandóan várom az utazni vágyókat öltönyben és nyakkendőben – folytatja Gábor másnap már a direktori szerkóban, mellénnyel és nyakkendővel, s mindezt harminc fokos melegben. 

Sellyei Gábor szombathelyi születésű, családja a művészetekkel jár jegyben. Édesapja a Hefele díjas Sellyei Gábor belsőépítész tervezőművész, sok hangulatos kocsma- és szállodabelső dicséri munkáját, elsősorban Szombathelyen, de az ország más városaiban is. Édesanyja főiskolai adjunktus, szolfézs-karvezetés szakos tanár, testvére tervező grafikus. Az ifjabb Gábor viszont vendéglátást tanul, és recepciósként kezdi kóstolgatni a szállodai munkát. 13 évig dolgozik a szombathelyi Claudiusban, a szálloda képviseletében sokszor vesz részt európai szakmai fórumokon. ’99-ben eladják a hotelt, ekkor a Röjtökmuzsaji Szidónia kastélyhotelhez kerül front office menedzsernek (a recepciósok főnöke). Másfél év után egyszer meg találja „mondani az igazat” az új igazgatónak, és máris kötheti az útilaput. Szerencsére korábbi igazgatója utána nyúl, s az éppen akkor debütáló Hőgyészi Apponyi kastélyban kap munkát. A véletlenek szeszélye folytán itt már összefuthattunk volna, hiszen a szilveszteri indításnál mi is jelen voltunk a vörös márvány lépcsős, egyes szinteken vastag boltíves, elegáns kastélyban. Hőgyészen jobban tűrhették Gábor egyenes beszédét, mert öt évig igazgató helyettesként tanulja a kastélyszállók meglehetősen sajátos vendéglátását, amiről ma is azt vallja, az egy külön világ. A fordulatot ismét egy új igazgató kinevezése hozza – ezek a vezetőcserék valahogy mindig átállították nála a szemafort pirosra. Pestre kerül, a római parton lévő Holiday Beach szállóba, majd egy fejvadász cégen keresztül elnyeri 2008 májusában a direktori állást a még átalakítás alatt álló szilvásváradi kastélyban.

A Róta házaspár a nyurga fiatalemberben találja meg a kedvükre való szálloda-szakembert, és Gábornak is megtetszhetett a tulajdonosok ars poétikája: - Nálunk az nem lehet érv, hogy a tulajdonos ezt vagy azt mondta. – Pedig a csomagoló technikában utazó házaspár úgy babusgatja, dédelgeti a szállodát, mintha az a harmadik gyerekük lenne. De a „gyermek” fejlődését szakemberekre bízzák, akikkel viszont minden részletet megbeszélnek. Ha a személyzet meggyőzi őket álláspontjukról, akkor az ő elképzelésük megy tovább. Így aztán Gábor szakmai érvekkel azt is elérte, hogy a konyhába a mai legmodernebb technika került, egy érintő képernyővel vezérelt SCC (self-cooking center), azaz egy önállóan sütő-főző masina, pedig az vagy hatszorosába kerül egy átlagos hasonló célúnak, de hosszútávon behozza az árát. Vagy vegyük példának okáért a kapilláris rendszerű fűtéstechnikát, amivel a falak és a padló – utóbbi a szobáktól eltekintve többnyire világos bézs színű márvány – a csövecskékben áramló vízzel van hűtve vagy fűtve, mikor mi kell. A módszer nagy előnye, hogy viszonylag nem túl meleg vízzel működik. Nagyon tetszett az is, hogy a félig már kialakított hét hektáros parkban a locsolás a ciszternákban gyűjtött vízből, illetve a két mély kútból történik. A szakemberek minden korábbi tapasztalata beépült a kastélyba annak érdekében, hogy a költségeket minimalizálják, és mégis minden a lehető legkorszerűbb, és esztétikusabb legyen.

A fekvése is egészen varázslatos a meredekebb oldalról támfallal megerősített kastélynak. Az ablakokból kinézve csak fákat és erdőt látunk, a közlekedés zajai helyett a madárcsicsergéssel és a szökőkút csobogásával kell beérni.

A tulajdonosok okos szemléletét mutatja az is, hogy Gábort majd egy évvel a hotel átadása előtt bevonták a munkába. A szervizek beszerzésen, a konyha kialakításán, a textilneműk kiválasztásán túl az igazi kihívást a személyzet kiválasztása jelentette. Nagyon magas a mérce, csak tapasztalt szakemberek jöhetnek szóba. Fontos szempont, hogy a munkatársaknak a vendégekkel szoros, mondhatni családias kapcsolat kiépítésére kell időt, motivációt találniuk. Ez alatt természetesen nem a bratyizós bizalmaskodást értsük, amely manapság a kereskedelemben egyre jobban dívik, de nem ritka a vendéglátásban sem.

A csapatépítés, - s ezt már a tapasztalat mondatja velem – kitűnően sikerült. A korán megőszült, de legényesen huncutszemű étteremvezető, Szacsuri István „sokat próbált” szakember, aki hét évet „gályázott” a Mozart nevű dunai luxushajón „az értől az óceánig”, mozgó parketten kellett megtanulnia szilárdan megállni a lábán. Az első házassága révén már nagypapává tett étteremvezető a második házasságából származó gyerekeket a kamasz évekre már nem szeretné magára hagyni. Igazán jókor jött ez a lehetőség az Egerből származó, most itt a szomszédságban, Mikófalván letelepedett szakembernek. Azt kívánom neki, találja meg most már itthon a boldogulását.

A wellness recepcióján – ma már anélkül komolyabb szálló nem létesülhet, ahol aztán úszni, brűgölni, szaunázni, pihenni egyaránt lehet – dolgozók egyben tapasztalt masszőrök is, bár ez egy jóval fiatalabb korosztály. Nikit magam is kipróbáltam, mikor egy bükk-fennsíki kiadós gyaloglás után kissé beállt a derekam, ami az idők során sajna vastagabb, s ezzel merevebb is lett, de főként elszokott a hajdani nagy túráktól. Csak a természet utáni hevületem maradt a régi. A szép kékszemű, barna kislány által okozott jóleső fájdalmak mutatták, tudja a dolgát. Diszkrét nyögésekkel tarkított beszélgetésünkből megtudtam, Niki is túl van már az első vendégmunkási sokkon, amelyet a messzi Írországban szerzett. Takarítani hívták ki, de ő közben okosan építgette kinti masszőri karrierjét. A reklámra, a masszőr ágy kivitetésére ráment a nehezen összetakarított kis pénze. Egy év után mégis haza kellett jönnie, valakik keresztbe tettek neki. Nem az írek, drága Olvasóim, hanem a saját honfitársai, akik elirigyelték tőle a takarításnál lényegesen többet kínáló masszőrséget, ügyesen használt angol nyelvtudását, emberi kvalitásait. Kicsit csalódott, némileg kérgesebb, és keserűbb lett, de sokat tapasztalt. Ma már ő is tudja, negatív élményekből lehet a legtöbbet tanulni.

A Keglevichek majd 230 évig, 1894-ig birtokolták a kastélyt, ezt követően egy rövid ideig az Erdődy család volt a birtokos, majd a Pallavicini őrgrófi család lett a tulajdonos. A kastélyt a Pallaviciniek építették át neobarokk stílusban és 1944-ig a család tulajdonában maradt. A II. világháborút követően a kastélyt államosították, s hosszú évekig SZOT üdülőként működött. A rendszerváltást követően több más SZOT üdülőhöz hasonlóan a HUNGUEST HOTELS szállodalánchoz került, s ebben a kötelékben működött kétcsillagos szállóként egészen 2005-ig. A szilvásváradi kastély megújulva és régi pompájában ragyogva köszönti vendégeit 2009. február közepétől. A kastélyhotel számos motívumában megemlékezik a régmúlt idők grófi családjairól, akik hajdanán a falai között élték mindennapjaikat. Kastélyszállodánk nevének eredete egy szájhagyományon alapszik, mely szerint a szilvási kastélyt Őrgróf Pallavicini Alfonz Károly jegyajándékként vásárolta hitvesének, Wenckheim Máriának. Így lett a kastély mai neve „a grófnő”, azaz olaszul La Contessa.

Néhány szót a konyháról is, amelynek élén Rácz Gábor séf áll, termetét látva elég szilárdan. Még nem nagy a választék, lévén bevezetés alatt áll a hotel, amellett csak friss anyagokból dolgoznak, ésszel kell élni a tervezésnél. Sok friss zöldfűszert használ, többsége ott terem a parkban, és a rafinált ízesítés – aminek párom legnagyobb bánatára magam is nagy híve vagyok – igazi gurmannak új távlatokat nyit a gasztronómiában. Na, ez az én egyetlenemnél viszont nem is jön be!

Tény, nem az a hagyományos, az egész tálat beborító vaskos, tartalmas magyar konyha. Sokkal több benne a kreativitás, az ötlet és a fantázia. A konyha mágusa igazi kísérletező kedvvel vette birtokba 21. századi módon felszerelt birodalmát, igaz, druszája a direktor, szabad kezet ad neki a fogások kimunkálásában. Nem vagyok egy bélszín rajongó, még Angliában sem tudtak ez ügyben kedvemre tenni, de itt tesztelni akartam a csoda sütőt, hát ettem egy fokhagymás kéreggel megsütött bélszínt. Mit mondjak, szaftos, puha, omlós, mennyei volt! A desszertjei is különlegesen finomak és könnyűek. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a nagy húsokhoz és súlyos édességekhez szoktatott osztrák, német, no meg a falánkabb magyarok beérik-e a kulináris rafinériákkal a fatányéros, csülkös, pacalos életek helyett.

Még egy pár szót a környékről. Jól mutatja a hely népszerűségét, hogy a Szalajka-völgyet ellepték az egymást váltó iskolások, magam is osztálykiránduláson voltam itt először. A Szalajkán kívül még két patak medre folyik össze a völgyben, amelyet fél karéjban sűrű erdőkkel fedett hegycsúcsok vesznek körül, emberi településektől, épített műtárgyaktól érintetlenül.  Néhány ajánlás a látnivalókból!

Református Kerektemplom

Gróf Keglevich Miklós katolikus vallású volt, s a szájhagyomány szerint az klasszicista épületet eredetileg katolikus templomnak szánta, de az egri érsekkel való nézeteltérése miatt a gróf az épülő templomot a református egyháznak adta. Egy kikötése az volt, hogy a templom homlokzatán ez a szöveg álljon: „Szégyenüljenek meg a faragott képeknek minden szolgái”. A felírat vasbetűi a Szalajka-völgyi vashámorban készültek.

Millenniumi Kilátó

A 2000. augusztus 20-ra, Szent István napjára készült építmény méretével és páratlan szépségű szibériai vörösfenyő faszerkezetével uralkodik a környező hegycsúcsok felett, mintha figyelné és vigyázná e festői vidéket. A kilátó 20 méter magasan lévő teraszáról lenyűgöző látványt nyújt a Bükk minden évszakban más-más színben pompázó domborzata, a patakvölgyek, erdők rajzolata, a 13 hegyvidéki falu háztetői. Tiszta, napos időben a távoli Tátra hegcsúcsai is láthatóak.

Fátyol-vízesés, pisztrángos-tavak

A karsztforrásokból eredő patakok vizéből lerakódott mésztufa érdekes lépcsőszerű képződményt hozott létre, melyen a fátyolosan lezúduló tiszta víz, csodálatos látványt nyújt. Itt sorakoznak Magyarország legszabályosabb forrásmészkő gátjai. Kialakulásuk egy hosszú, máig is tartó folyamat eredménye. A gyalogtúrát szinte végigkísérik a pisztrángos tavak s a köztük lévő pisztrángtelepek, ahol a szivárványos és sebes pisztrángokat tenyésztik. A vízesést a gyakran közlekedő erdei vasúttal, vagy bérelt biciklikkel is elérhetjük. Utunkat végigkíséri a Szalajka-patak, elidőzhetünk a halastavaknál, a pisztrángtenyészetnél, megnézhetjük az Erdei Múzeumot és az Istállóskői ősemberbarlangot.