A könyv címe keltette fel az érdeklődésem: Abroszfej. Nem értettem, mit takarhat ez a kifejezés. Azután elolvastam a fülszöveget: „Fajgyűlölet, nemi erőszak, háború - nem mondhatni, hogy vígjátéki témák”, de úgy gondoltam, nem véletlenül akadt meg rajta a szemem.

A történet a 90-es évek elején játszódik Amerikában, főhőse egy tizenhárom éves arab-amerikai lány, Jasira, akit a libanoni származású apjától elváltan élő anyja nevel. A nő barátja azonban szemet vet rá, így mennie kell otthonról, amit Jasira nagyon nehezen él meg: „Anyám pontosan tudta, hogy vagyok Apuval, mégis elküldött hozzá, mert rohadtul dühítette, hogy tetszem a pasijának.”

Jasira tehát a hirtelen haragú, mogorva apjához kerül Texasba, aki szigorú elveiből nem engedve állandóan szabályokat állít fel a magányos kamaszlánynak. Mert Jasira nagyon magányos. Gyengédséget, törődést, elfogadást igényelne, de ezt a szülei nem tudják megadni neki. Serdülő kamaszlány, aki nem tud mit kezdeni a lelkében ismeretlen érzésként feltörő vágyaival, a testében zajló változásokkal, ébredez nőiességével.

A szomszédban lakó családos ember, tartalékos katona azonban mindezt megérzi a lányban, igyekszik kihasználni a helyzetet, szexuálisan közeledik hozzá. A szeretetre vágyó lánynak nem lesz közömbös az érdeklődés, nem ismeri fel a közöttük kialakuló kapcsolat valódi veszélyét.

Az iskolában minden nap az ellene irányuló fajgyűlölettel kell szembenéznie – hiába „fehér” papírforma szerint, társai szemében csak „homoki nigger”, „abroszfej”. Ám nem elég itt szembesülnie azzal a gyűlölettel, amit bőrszíne vált ki, a családja is ellenérzéssel tekint „fekete” barátjára, akivel csak titokban tud találkozgatni.

Az egyetlen ember, aki őszintén nyit Jasira felé, az újonnan a közelükbe költöző szomszédasszony, Melina, aki felismeri Jasira félelmeit, vágyait, s a lány is megtalálja benne azt a törődést, ami annyira hiányzott életéből. Melina igyekszik megvédeni őt apjától, a Jasirát kihasználó szomszédtól, egyáltalán a külvilág ridegségétől.

Bár a történet megrázó erejű, Jasira szemszögéből nézve csak azt érezzük, ahogy értetlenül rácsodálkozik az őt körülvevő világra, s nem omlik össze a vele történtek súlya alatt. Az író, Alicia Erian érdeme, hogy a felkavaró, olykor sokkolóan élethű helyzetek ellenére sikerült elemi erejű komédiát teremtenie, a könyv a nyomasztó történések ellenére egyszerre örömteli és lidérces.

Alicia Erianról talán érdemes lehet tudni, hogy ő maga is amerikai anya és egyiptomi apa gyermeke. 2001-ben jelent meg A szerelem brutális nyelve című novelláskötete. Az Abroszfej az első regénye.

A könyv a Palatinus eXtrém sorozatban jelent meg 2008-ban, Szabó Helga fordításában. A regényből Alan Ball rendezésében Érzékeny pont címmel film is készült, melyet tavaly mutattak be a mozikban, és már DVD-n is kapható.