A babakor véget ér egyszer, a gyerek óvodássá, iskolássá cseperedik. Nem mindegy, hogy hol, és hogyan kezdi a közösségi létet. Erről beszéltünk a Munkácsi Mihály Művelődési Ház Fontos dolgaink című beszélgetéssorozatának májusi találkozóján.

Sződy Judit

A gyerekek nagy különbséget mutatnak abban, hogy mikor igénylik a kortársakkal való hosszabb idejű együttlétet. A valódi együttes játék csak három, négy éves kor körül kezdődik. Ha bölcsiseket, vagy kiscsoportos óvodásokat figyelünk meg, többnyire egymás mellett tevékenykedő, legfeljebb egymást utánzó gyerekeket látunk. Nincs szükségük a többi gyerek együttműködésére. Ebben a korban még sokkal fontosabb az otthon nyújtotta biztonság és az anya közelsége: szó sincs arról, hogy az apróság saját igénye lenne, hogy bölcsődébe járjon. A bölcsőde valójában a család gördülékeny működését szolgálja, és ez sem elhanyagolható érdem – ha valóban szükség van rá, nyugodt szívvel beírathatjuk a picit.

Gyerekbarát bölcsődék

A mai bölcsik már nagyon barátságosak, nyitottak az egyéni igények kiszolgálására, a gondozók rendszeresen tartják a kapcsolatot a szülőkkel. A bölcsődei csoportok kis létszámúak: egy szobában tíz apróság kap helyet. Napirendjük egyszerű, és jól követhető, ez biztonságot ad a kicsiknek. Nincsenek foglalkozások, az étkezéseken és a délutáni alváson kívül szabad játék folyik a szobában vagy a kertben. A gondozónők sokat mesélnek, énekelnek, egy-egy gyereket ölbe véve. Ha fölmerül a kérdés, hogy egy két és fél éves gyereket óvodai mini csoportba vagy bölcsibe írasson-e édesanyja, általában mindenki jobban jár, ha a bölcsit választják, hiszen az ilyen korú gyerek alapvető szükséglete a személyes törődés, a nyugalom és a kevés követelmény. A három hetes beszoktatás többnyire elég időt ad szülőnek és gyereknek arra, hogy megbarátkozzanak az új helyzettel. Ez alatt az idő alatt a szülő is bölcsődébe jár, a gondozónő figyeli, hogyan foglalkozik a kicsivel, kérdezgeti az otthoni szokásokról, a gyerek és az anya különleges igényeiről. Néhány nap múlva az anya kimegy az előtérbe egy órára, majd egyre többet van távol. Természetesen szólnak az apróságnak, hogy anya elmegy, és biztosítják róla, hogy nemsokára visszajön. A gyerek viselkedésétől függően növelik a távollét idejét. Egyszer eljön a nap, amikor reggelitől ebédig távol van az édesanya, majd az ebéd, és végül – ha a család ezt is igényli – a délutáni alvás is a bölcsiben történik. A gondozók természetesen tudják, hogy a gyerek ebben a korban még az anyja mellet van a legjobb helyen. Ezért, és nem lustaságból kérik, hogy, ha lehetséges, ne hajnalban hozzák, és késő délután vigyék haza az apróságot. A bölcsis évek végére többnyire összekovácsolódik a társaság, az óvoda is könnyebben kezdődik, ha bölcsődei „barátokkal” kerül egy csoportba a kicsi. Ma már az állami bölcsőde mellett más lehetőségeink is vannak: magánbölcsőde, családi napközi. Beíratás előtt érdemes részletesen beszélgetni a beszoktatási szokásokról!

Óvodaérett?

Az óvodába lépés már bizonyos fokú önállóságot, biztos nappali szobatisztaságot és alkalmazkodóképességet feltételez. Ha a kicsi egyedül eszik, boldogul az egyszerű ruhadarabokkal és szívesen játszik más gyerekekkel, akkor valószínű, hogy nem fogja különösebben megterhelni az óvodába járás. A beszoktatást előzze meg az ismerkedés. Többnyire megoldható, hogy néhány héttel a rendszeres óvodába járás előtt bemenjünk körülnézni, játszani. Az ismerkedés után már van miről beszélgetni, együtt választhatunk a kicsinek „benti cipőt”, varrhatunk ruhás zsákot. Természetesen az óvodában is van beszoktatási idő, néhány helyen eltarthat akár több hétig is. Szerencsés, ha megengedik, hogy a kedvenc játékot vagy kispárnát is bevigyük, ennek főleg a délutáni alvásnál van nagy jelentősége. Ha a gyerek cumival alszik el, nem szerencsés éppen a szülőtől való elszakadással egy időben leszoktatni a biztonságot adó mamapótlóról. (A Törökbálinti állami és magánóvodákban honos gyakorlatról írtunk a Törökbálinti Újság XX lapszámában!)

Fő a bizalom!

Nagyon fontos, hogy az anya tökéletesen meg legyen győződve arról, hogy a gyereke jó kezekben lesz az óvodában. Ellenkező esetben a gyerek megérzi az anya bizalmatlanságát, bizonytalanságát, és képtelen lesz elfogadni a helyzetet. A reggeli hisztik, sírások hátterében többnyire az áll, hogy maga az anya sem szeretné igazán otthagyni az óvodást, hosszan húzza a búcsúzkodást, sőt: maga is sír. Ha ugyanezt a gyereket az apa vagy a nagyi viszi be, rendszerint baj nélkül indul a nap.

Mi a vegyes csoport?

Ma már sok óvodában nem életkor szerint, hanem több korosztályból vesznek föl gyerekeket egy csoportba. Ennek előnye nagyjából ugyanaz, mint a testvéri viszonynak: a kicsik sokat tanulna, és sok törődést kapnak a nagyoktól, a nagyok pedig megtanulnak alkalmazkodni a kicsikhez. Ez a „szociális” tanulás sokkal fontosabb, mint az iskola előkészítő feladatok, hiszen ezt egész életben kamatoztathatják a gyerekek. Fokozottan igaz mindez azokra a csoportokra, ahol úgynevezett „integrált nevelés” folyik, vagyis a csoportba egy (maximum kettő) sérült gyerek is jár. A kicsik nagyon hamar összeszoknak autista, mozgássérült, látássérült vagy értelmi fogyatékos társukkal. Sokkal könnyebben elfogadják másságát, és sokkal hamarabb megtalálják hozzá az utat, rájönnek, hogy mivel segíthetnek neki, mint ahogy azt a felnőttek gondolnák.

Különórák – minél hamarabb?

Több olyan óvoda működik ma már, ahol a napi rendes program nyelvórát, számítástechnikai foglalkozást, karatét, úszásoktatást, télen korcsolyázást is magába foglal. Az iskoláskorú gyerekek pedig szinte mindenhol bőven válogathatnak az iskolák, zeneiskolák, művelődési házak, sportegyesületek kínálatából.

A legtöbb pedagógus osztja a nézetet: jó lenne egy kicsit várni! Az óvodáskori nyelvtanulás nem rossz dolog, de csak akkor ér valamit, ha van folytatása. Az idegen nyelvet jól beszélő szülő otthon is beszélgessen „külföldiül” a kicsivel, és az iskolában is folytatódjanak a nyelvórák.

Az idegen nyelv tanulása egynyelvű családoknál valójában akkor időszerű, ha a gyerek már jól tud írni, olvasni – vagyis harmadik osztálytól. Két év múlva akár egy újabb nyelv kerülhet az órarendbe, a gyerekagy jól bírja az iramot – persze, a számára megfelelő tanítási módszer mellett.

Az óvodai testedzés, ha játékos, és nem az élsportra nevelés a cél, jót tesz a kicsiknek. A gyermektorna, az úszás egy felkészült szakember segítségével feltétlenül növeli a gyermek erőnlétét, ellenálló képességét, de csak akkor hasznos valóban, ha a kicsik élvezik, és nem a medence partján való cidrizéssel, vagy egymás bosszantásával töltik az idő jó részét a „foglalkozás” alatt. Ugyanez érvényes az alsó tagozatos korosztályra is. Ebben az életkorban a gyerek legfőbb igénye a játék – ha az edzés nem kiképzés, hanem élvezet a gyerek számára, akkor (kötöttségeivel együtt is) élvezetet jelenthet a kisdiáknak. A tanulástól a sportra „elvett” idő nem megy kárba. Még az is előfordulhat, hogy a rendszeres sportolástól javul a bizonyítvány. A legtöbb sportág (az úszás, a küzdősportok kifejezetten) ugyanis olyan idegpályákat járat be, amelyek a tanuláshoz is szükségesek.

A zenetanulással hasonló a helyzet. Iskoláskor előtt igazán az együttes éneklés és a zenehallgatás is elég ahhoz, hogy a zenei kultúra alapjait lerakjuk. Az ovis szolfézs, az ovis furulyaóra kevés gyerekben hagy maradandó élményt. A legtöbb hangszer használatára a picikék még fizikailag nem alkalmasak.

Mindent összevetve az óvoda és az iskola első éveiben az apróság kiegyensúlyozott fejlődését nem a „különórák” segítik elő. Elég megküzdeniük az alkalmazkodás nehézségeivel, a szülőtől való elválás bizonytalanságával. Ha valamilyen terület iránt különösen érdeklődik a gyerekünk, írassuk be, de mérjük fel korlátainkat – ne teljen minden délután edzéssel, zeneórával vagy tantárgyi fejlesztéssel. A kicsi gyerekeknek szabad játékra, a nagyobbacskáknak pedig legális lustálkodásra is szükségük van.

Mikor menjen iskolába?

Általános tapasztalat, hogy a túl korán iskolapadba került gyerekek hosszú éveken át képességükön alul teljesítenek. Belőlük lesz az osztály bohóca, vagy az állandóan beteg, hasfájós, figyelmetlen, vagy egyszerűen csak butának megbélyegzett örök vesztes. Az iskolaérettség egyik, de nem egyetlen feltétele a megfelelő szellemi érettség. Ám attól, hogy valaki okos, és tájékozott, nem biztos, hogy képes az iskolás léttel járó kihívásoknak megfelelni. Az iskolaérett gyerek képes hosszú ideig is megülni a fenekén, figyelmét egy adott feladatra összpontosítani, általában érdeklődő, és maga az érdeklődés motiválja (vagyis tanulásának minőségét nem a kilátásba helyezett boszorkák, tündérkék, fekete- és piros pontok határozzák meg alapvetően). Persze ebben az életkorban az érdeklődés felkeltésében, a tanulás szeretetében a legfontosabb a tanító személyisége és a hozzá fűződő személyes kapcsolat. Ha van rá lehetőségünk, mi válasszuk ki, hogy melyik tanító osztályába kerül a gyerekünk.

A pedagógiai módszer

Az iskolák egy részében a megszokottól eltérő pedagógiai módszer szerint folyik az oktatás. Ez vonatkozhat csak a kicsik olvasástanulására, vagy az egész oktatási rendszerre. Az olvasás - írás tanításának irányelveit minden pedagógiai rendszer meghatározza. Jó, ha erről az alapvető kérdésről tájékozódunk beíratás előtt.

Ha gyerekünk már konyít az olvasáshoz – mert magától, a felnőtteket kérdezgetve, vagy a nagyobbik testvért figyelve megismerkedett a betűkkel – nincs különösebb jelentősége az olvasástanítás módszerének. Valószínű, hogy akkor sem lesz probléma, ha a beiratkozás előtt végzett dislexia-prevenciós (olvasási zavar előrejelző) szűrésen nem talált problémát a logopédus. Ám, ha csak egy kis gond is felmerül, mondjuk pusztán annyi, hogy a gyerek balkezes, beszédhibás, vagy iránytévesztő, keressünk olyan iskolát, ahol nem szóképes, hanem betűket, szótagokat tanító módszerrel sajátíthatják el a gyerekek az olvasást. A szóképes olvasás az első hónapokban könnyűnek tűnik, gyors sikerélményhez juttatja a gyerekeket, de később sokaknak hiányoznak az olvasástanulás alapjai, nehezen tanulnak meg szótagolni, elválasztani, hangokat összeolvasni. Sajnos nem ritka, hogy az elején siettetett gyerekek továbbra sem tudják felvenni a fonalat. Mivel nehezen megy, nem is szeretnek olvasni, tehát nem gyakorolnak. Amikor előkerülnek a szöveges matekpéldák, akkor ébred rá a család, hogy a gyenge olvasás a többi tárgy tanulásában is gátolja a kisdiákot. A hátrány leküzdéséhez különórákra van szükség, ami túlterheli a gyereket, és végül talán éppen emiatt hoz majd rosszabb jegyeket.

Próbáljuk megtalálni a gyerekünk számára megfelelő módszert, környezetet, azt a közösséget, ahol elfogadják és szeretik. Elképzelhető, hogy ez éppen a legközelebbi iskola nem tagozatos osztályában van. Ha ott a gyerek szeret tanulni és élvezi az iskolába járást, akkor semmit sem veszítettünk.

Szerzőnk személyes tanácsadást vállal Törökbálinton és Budapesten.

www.szody.hu