A TTC NB III. Duna csoportjában szereplő csapata elvben túl van a bajnokság legnehezebb szakaszán, az elmúlt hetekben letudta a három éremesélyest. Az eredmények jobbak a vártnál, noha ez szerzett pontokban a háromból kétszer nem mutatkozott meg. Az éllovasoktól elszenvedett egygólos vereségek azonban szerencsére a hazai győzelmekkel váltakoztak.

Az állandóságot az elmúlt négy meccsen a gólok száma jelentette: az ötgólos mérkőzések jelzik azt a tendenciát, hogy sokat kapunk (26. forduló után 49 góllal a 4-5. legtöbbet a csoportban), de találunk is bőven (a 44 gólnál csak az első öt helyezett szerzett többet). A csapat ezzel lassanként fellopakodott a 9. helyre, ami a tavaszi szezon kezdetekor bőven elfogadható lett volna. A mezőny hátsó része azonban továbbra is egy bolyban van, a 30 pontos TTC-t a 14. helyezett Környétől mindössze öt pont választja el. Ezért a nehezebb feladatok megoldása után a könnyebbeket nem érdemes túl lazán venni, mert elég gyorsan lehet nagyot visszacsúszni. A kiesés elleni küzdelem mibenléte nem tudható pontosan, mivel az NB III. hatból négy csoportba történő átszervezéséről egyre többet hallani. Másfelől a reformra állítólag éppen azért kell sort keríteni, mert a harmadosztályba „lasszóval kell fogni a csapatokat”. Ennek ellentmond, hogy a Duna csoportban még a 14. is nagyon kapaszkodik.

24. forduló:

Lindab-Törökbálinti TC–Soroksár SC 5–0 (0–0)

Törökbálint, 300 néző. V: Barna G.

Törökbálint: Vermesy – Nyitrai, Gráczki, Róza, Miskei (Csintalan) – Bábik, Gonda, Nagy B. (Hegedűs J.), Mészáros D. – Sipos P., Héray (Hegedűs S.). Edző: Miskei Attila.

Gól: Gráczki (2), Csintalan, Bábik, Sipos P. Jó: Vermesy, Gráczki, Hegedűs J., Csintalan, Bábik.

A velencei 3:2-es vereség után egy újabb az ezüstéremért hajtó csapat volt az ellenfél. Az első félidőben a gyorsabb vendégek veszélyesebben játszottak, egy alkalommal Vermesy Attila nagy bravúrral és jókora szerencsével szinte már gólnak látszó fejest hárított. A valóságos fejesgólok azonban csak a második félidőben estek, ezeket a TTC kezdte termelni, ráadásul negyedóra alatt mindjárt hármat. A meglepett vendégek egy-egy elemi hibával további két találathoz segítették a megtáltosodott bálintiakat, akiket a kellemes időben kilátogató szép számú közönség régen tapasztalt vastapssal ünnepelt.

25. forduló:

Szigetszentmiklósi TK–Lindab-Törökbálinti TC 3–2 (2–0).

Szigetszentmiklós, 300 néző. V: Tamási P.

Gól: Király A., Patakfalvi B., Kovács B., ill. Gonda I., Csintalan Cs.

Kiállítva: Patakfalvi (50. p. - Szigetszentmiklós)

Jó: Gonda, Bábik

Csintalan Csaba: Az első helyen álló és már bajnoknak tekinthető Szigetszentmiklós ellen szép teljesítmény, hogy 0:2-ről fel tudtunk állni. Az viszont már nem először bosszantó hibánk, hogy ilyenkor nem állunk vissza, nem rugdossuk el a labdákat, hanem továbbra is megyünk előre. Így kaptunk 2:2 után egy balszerencsést gól, ami után Bábik Tibi még lőtt egy közeli kapufát, vagyis volt esélyünk a pontszerzésre.

26. forduló:

Lindab-Törökbálinti TC–Móri SE 3–2 (3–2).

Törökbálint, 250 néző. V: Bánki Gy.

Gól: Csintalan (2), Gráczki, ill. Juszkó, Rigó.

Jó: Csintalan, Hegedűs J., Gráczki, Róza.

Az első félórában úgy tűnt, hogy a TTC átmentette a Soroksár elleni fejesgólgyártó szériát és ennek a Mórra nézve csúnya vége lesz. Ám Csintalan Csaba és a védőként feltűnően eredményes Gráczki Péter ezúttal is megállt összesen háromnál. A Mór viszont nem adta fel és a szünetig hátralévő negyedóra alatt váratlanul kétszer is betalált, ami izgalmas második félidőt sejtetett. Az igazi fordulat azonban szerencsére elmaradt, a térfélcserét követően helyzetei már csak a TTC-nek voltak, összességében megérdemelt hazai győzelem született.

Érem közelében a serdülők

A TTC U-13 csapata régen látott eredmény elérésének küszöbén áll. Amikor ugyanis ősz-öreg TTC-sektől azt kérdeztem, hogy helyi serdülő csapat mikor nyert érmet utoljára, a következő választ kaptam: - Hát, legalább úgy jó húsz éve.

A május 17-i, Maglód elleni 8:1-es győzelem (gólszerzők: Auer Marci 2, Hegedűs János 2, Deák Attila, Doktor Gyula, Hacknauer Tamás, Pup László) az jelentette, hogy a 12 csapatos bajnokságban két fordulóval a befejezés előtt 14 győzelemmel, 4 döntetlennel és 2 vereséggel a törökbálinti fiúk a második helyen állnak. A 46 megszerzett ponthoz 103:26-os gólkülönbség társul. Az érem színe még bizonytalan. A két ponttal az élen álló Abony még akár veszíthet is, de az utolsó játéknapon, a másik nagy rivális, a Vác ellen valószínűleg az ezüstéremért is meg kell küzdeni.

Lipők András csapatának sikere jól mutatja, hogy a megfelelő hozzáértéssel és menedzseléssel végzett munkának van eredménye. Az 1995-96-97-es születésű gyerekek legügyesebbjei iránt felsőbb osztályú klubokból is van érdeklődés, persze nagy kérdés, a hogyan tovább.

Mindez annak a magvas, ám máig nagyon kevéssé megszívelt közhelynek az igazságát mutatja, hogy a gyerekek nagyjából olyan játékossá válnak, ahogy foglalkoznak velük.

Elhunyt Katona Sándor, olimpiai bajnok labdarúgó, a TTC volt edzője

Május 16-án, 66 éves koránban elhunyt Katona Sándor. A Törekvésben kezdett futballozni, 1961-ben lett a Honvéd játékosa. Kispesten kétszer lett bajnoki második, 1964-ben MNK győztes. 1967-ben a Ferencvárosba igazolt, 1971-ig maradt az Üllői úton. Kétszer nyert bajnoki címet (1967, 1968), egyszer ezüstérmes és egyszer bronzérmes a zöld-fehérekkel. Utolsó idényét az Egyetértésben játszotta. A magyar olimpiai válogatottban 1963 és 1964 között tíz alkalommal szerepelt és négy gólt lőtt. Tagja volt az 1964-ben Tokióban olimpiai aranyérmet szerzett csapatnak.

Nem sok olimpiai bajnok edzője volt a TTC labdarúgó csapatának, alighanem ő az egyetlen. A nyolcvanas évek végén egy rövid ideig irányította a fehér-feketéket. Úgy emlékeznek rá, mint aki meccsekre szívesen vette fel az olimpiai jelvényes zakóját. És persze úgy emlékezhetünk, ahogy az ma is látható a youtube-on, például az 1967 tavaszán játszott egyik „klasszikus” Fradi-Újpest meccsen (3:0) előkészíti az első gólt. Katona Sándorék telt ház előtt, világszínvonalon játszottak.