65 év telt el az emberi világ egyik leggyalázatosabb tette óta. Egyre kevesebben vannak már azok a túlélők, akiknek ez a megemlékezés maga lehet a pokol. Mégis évről-évre meg kell cselekedni ezt a nehéz próbatételt majd akkor is, ha már csak a múlt relikviái, a koncentrációs táborok kihűlt kemencéi, megsárgult fotók, karcos amatőr filmek őrzik az emberi lealjasodás dokumentumait, az élő emlékezet már nem.

Emlékezni, emlékeztetni kell, hogy soha többé ne fordulhasson elő még egyszer! Emlékeztetni kell különösen azokat, akik már annak puszta igazságát is tagadnák, hogy ez a borzalom valaha megtörténhetett. Nem menekülni akarnak így gondolkodó embertársaink a rettenettel való szembesülés elől, egyszerűen át akarják írni a történelmet. Hogyan is írta ezt Orwell híres regényében az 1984-ben?

„Aki a múltat ellenőrzi, az ellenőrzi a jelent; aki a jelent ellenőrzi, az ellenőrzi a jövőt is.”A történelem hamisítása és tagadása hatalmas károkat okoz a jelen és a jövő generációk számára – különösen akkor, ha egy olyan egész civilizációnkat meghatározó eseményről van szó, mint a holokauszt. Az Egyesült Nemzeteket is a holokauszt és az egyéb náci rémtettek motiválták akkor, amikor 60 éve megalkotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Jogvédőként nem tehetünk mást, mint mélységesen elítéljük a hasonló nézeteket képviselőket.

Sokan úgy vélekednek, hogy a holokauszttagadókat úgy kezeljük, mint akik az egyetemes emberi jogok alapjai ellen intéznek támadást: sújtsuk őket ennek megfelelő büntetőjogi szankciókkal. Bármilyen tetszetős is ez az érv, valójában éppen ellentétes azokkal az emberi jogokkal, amelyeket védeni hivatott. Az államnak számos feladata van a történelemhamisítás visszaszorítása terén, így például oktatással és tájékoztatással erősíthetné a társadalom védekezőképességét a holokauszttagadás vírusa ellen – a történelemhamisító vélemények tiltása azonban csupán további károkat okozna.

A holokauszt magyar áldozatai a számok tükrében

1941 és 1945 között a magyar zsidóság mintegy kétharmada elpusztult. Az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós sikerek nyomán megnövekedett országban. A zsidótörvények ekkor mintegy 100 ezer keresztény vallású magyar állampolgárt is zsidónak minősítettek. A munkaszolgálat, a kamenyec-podolszkiji deportálás és az újvidéki vérengzés több tízezer emberéletet követelt, így a német megszállás előestéjén 760-780 ezer számított zsidónak Magyarországon. 1944 tavaszán-nyarán mintegy 450 ezer, az év november-decemberében körülbelül 50 ezer zsidót deportáltak a magyar és német hatóságok. Az országhatáron belül a nyilas terror ezrek, a Birodalomban az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor és a több száz koncentrációs és munkatábor százezrek életét követelte. 1941-ben a trianoni Magyarország vidéki területein 216.507 izraelita élt, 1946-ban 42.124. A pusztulás itt 78,3 százalékra rúgott. A főváros zsidósága 52,3 százalékos veszteséget szenvedett. Különösen sok gyermek, fiatal, illetve idős ember halt meg a holokauszt során: vidéken a hatvan év feletti korosztályt 90,7, a 20 év alatti generációt pedig 87,4 százalékos veszteség érte. A fővárosban ezek a számok: 31,1 és 54,6 százalék.

A trianoni Magyarország területen 1939-ben 704 hitközség létezett, 1946-ban 263 (102 neológ, 146 ortodox és 15 status quo ante). A következő években az elvándorlás, az állami nyomás és a tradicionális életforma felbomlása miatt számuk fokozatosan csökkent. Kárpátalján a háború előtt mintegy 400 hitközség működött, 1946-ban húsz, 1950-ben már csak négy.