Dr. Horti István jegyző 2008. októberi beiktatása után elég hamar benyújtotta a testület elé a Polgármesteri Hivatal szervezetfejlesztésére vonatkozó elképzelését, amelyhez meg is kapta a támogatást. A strukturális változtatások egyik elemeként a valamikori Népjóléti Iroda Szociális Iroda névvel 2009. januártól az ügyfélfogadást és a hagyatéki ügyintézést is végzi.

Török-Hammer Katalin irodavezetőt eredetileg a 2009-es közmunkatervről kérdeztem volna, végül abban maradtunk, hogy arról a következő számban írok, most pedig a már pár hónapja új kollégákkal megerősített, jól működő ügyfél szolgálatot mutatom be.

Kétségtelenül mutatnak valamiféle kapcsolatot az iroda alá vont feladatok (Bajcsy-Zsilinszky utca 8. szám alatt, telefon: 337-356, 337-351), mindenesetre az új polgármesteri hivatal elkészültéig praktikus okok miatt is beválik ez az elképzelés. Az ügyfélszolgálatnak van egy jól definiálható feladatköre: (közgyógyellátási igazolványokat) hatósági bizonyítványokat ad ki, de lakcímbejelentést itt is tehetünk az okmányiroda megnyitásáig. Valamikor az ebtartással kapcsolatos teendők is ide tartoztak, de ez mára átkerült az állatorvosokhoz, és a közterület felügyelőkhöz.

Ez az ügyfélszolgálat a teljes hivatali munkával kapcsolatban lát el felvilágosító, eligazító, magyarázó, és mindenekfelett az ügyfeleket türelmesen végighallgató tevékenységet. Ehhez a feladathoz az önkormányzati munka alapos ismerete, a helyi rendeletekről és határozatokról kellő tájékozottság, adott esetben azok gyors visszakeresése szükségeltetik.

Horti István jegyző nemcsak új hivatali szellemet, és hivatali struktúrát hozott magával, de érezhető lökést adott a már lerakott elektronikus önkormányzati alapra való építkezéshez, a belső ügyintézés számítógépesítésének.

Egyre bővülnek a város honlapján elérhető információk, a letölthető dokumentumok, de azért még a lakosságnak csak kisebb hányada veszi igénybe a világháló nyújtotta szolgáltatásokat.

Sokan vannak úgy, hogy bizony fogalmuk sincs, hol is lenne az a bizonyos kályha, amelyiktől el kellene indulni, ha valamilyen ügyes-bajos dolga akad az önkormányzattal.

Na, ez a jó kis kályha – ne vegyék tiszteletlenségnek az ezzel megbízott hölgyek – lenne az ügyfélszolgálat. Teljes munkaidőben, és a teljes hivatal számára. Minden, ami az önkormányzatiságba belefér, sőt azon túl is, ha tudnak, segítenek. Van, akit már telefonon keresztül eligazítanak, de sokan –ha már úgyis erre jártam – alapon személyesen is felkeresik őket. Van, aki a hulladékelszállítást kifogásolja, van, aki csak a szomszéd gondozatlan kertjét nézi rossz szemmel. Tapasztalatból tudjuk mindannyian, az Arany János megverselte Fülemüle perek ma sem ritkák. Amit aztán tudnak, elrendeznek maguk, vagy elmagyarázzák, a hivatal mely irodájához, vagy éppen kihez fordulhat az ügyfél.

Ez az összevonás a szociális irodát is erősíti, mert az ügyfélmentes időszakokban a szociális ügyek intézésébe segítenek be. Városi Sándorné Margit éppen a közmunkaprogram egyik felelőse egyben, Svetlai-Szepes Lajosné a hagyatéki ügyintézést is ellátja, Györfiné Marika is tud valamelyik szociális témához nyúlni, ha éppen nem ég a telefon.

Feltételezem, hogy az összevonásnál az is szempont lehetett, hogy több hivatali feladatban is járatossá váljanak a munkatársak.

A Szociális Iroda kényes hely, nehéz, gyakran kilátástalan sorsú emberek fordulnak meg benne. Hammer Kati sorolja, hány gyakorlati év van mögöttük, ami szerencsére nem kérgesítette, hanem még empatikusabbá tette az ott dolgozókat. Sokszor nincs már semmi, amit adott helyzetben még meg tudnának tenni az ügyfél sorsának az javítására, mégis köszönettel mennek el tőlük, mert néha az is elég, ha valaki meghallgatja őket. Ez nem egy napi nyolc órás foglalkozás, gyakran ünnepnapon, otthon is szól a telefon, hogy valakit kiraknak a Tüdőgondozóból hétfőn, a személyi igazolványában cím gyanánt meg ennyi áll: Törökbálint. „El tudjátok valahová helyezni?” És rögvest kezd szövődni az a bizonyos, és egyre gyakrabban foltozásra szoruló szociális háló.

Talán azzal minősíthetem legjobban az irodát, hogy még nem hallottam sem közmeghallgatáson, sem egyéb fórumokon lakossági panaszt rájuk. A csend körülöttük a megbízható, lelkiismeretes munka jele. Nem egyszer ők mennek az ismert, súlyos helyzetben élő családok után, mint a mostani kemény télben is: „Van-e mivel tüzelniük?”

Tudom, Törökbálint nem a pesti „nyócker”, a mélynyomor itt viszonylag kevesebb embert érint.

Mégis jó tudni, napjainkban még inkább, amikor sokak munkahelye meginoghat, vagy beteg lehet a kenyérkereső, hogy van egy iroda, meg hét asszony, akik segítségünkre lehetnek.