„Orgona ága, barackfa virága. Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan!” Május első vasárnapján ettől hangos minden ház. Az anyák napja az a bizonyos nap, amikor megünnepeljük anyáinkat. Van is miért ünnepelni őket!

  Nekik köszönhetjük, hogy a világra jöttünk és hogy van nevelésünk. Anyáink nevelő célzatú felszólításai minden nap eszünkbe jutnak. Mint például a „Ne gusztustalankodj az asztalnál!” vagy a tipikus „Rakj már rendet!” és az elhagyhatatlan elhagyott ruhadarabok esete: „A koszos ruhát mióta tároljuk a földön, édes gyerekem?!”. Na, igen, felmenőink tanácsai és útmutatásai naponta eszünkbe ötlenek rohanó életünkben.

  Csak az a kár, hogy egy-egy fárasztónap után gyakran nem gondolunk arra, hogy mennyi jót is tesznek értünk nap, mint nap ezek a fantasztikus nők és ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tiszteletről és az irántuk érzett szeretetről és esetleg keményen a fejükhöz vághatunk valami ostobaságot. Ilyen dolgok miatt én körülbelül, 8.734.297-szer kértem bocsánatot anyámtól (csak ebben az évben). Ezért is megérdemlik, hogy legalább egy évben, egy nap ne kövessünk el butaságokat, hanem ünnepeljük őket.

  Megfelelő ajándék-e egy csokor virág? Nos, igen, de nem elég. A virág mellé, csatoljunk egy puszit és még valamit, ami mindennél értékesebb és még egy jó hír: nem kerül semmibe! Ez a dolog kérem szépen a szeretet. Enélkül semmit sem ér az egész! Tehát a tökéletes anyák nap receptje a következő:

 Egy nagy tálba keverjünk össze egy nagy csokor virágot, két nagyméretű puszit és végül egy jó nagy adag szeretet ízlés szerint. Vigyázzunk, hogy a rosszaságot, a tiszteletlenséget és az egyéb rossz tulajdonságokat kiszűrjük belőle. Töltsük bele egy májusi vasárnap alakú edénybe majd süssük addig, amíg át nem adjuk anyánknak. Tehát, ez elment egy csokor virágért, ez átadta az anyjának, ez puszit is nyomott az arcára, ez egy ölelést is csatolt hozzá, ez az iciri-piciri pedig megünnepelte anyák napját.

Boldog anyák napját!