Beszélgetés Keller Lászlóval, a választókerület országgyűlési képviselőjével

Bő egy év pénzügyminisztériumi államtitkárságot követően nem lett tagja az új kormánynak. Mit érez: csalódást vagy megkönnyebbülést?

Mindkettőt. Csalódást azért, mert az elmúlt több mint tizenkét hónapban rengeteget dolgoztam és úgy érzem, hogy mindazokkal a képességekkel és információkkal, amikkel én rendelkezem, hatékonyabban is tudnám szolgálni az országot, mint sima országgyűlési képviselőként.  Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a politika ilyen. Kormányok jönnek és mennek és ezekben az ember szerepe más és más lehet. Ugyanakkor egyfajta megkönnyebbülést is érzek. Az elmúlt időszakban, amióta 2008. február 18-tól államtitkár lettem, gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgoztam, sokan már mondták is, hogy látszik rajtam ez a megfeszített munka. Egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, október óta folyamatosan azt kellett biztosítani, hogy az ország talpon maradjon.

Vannak a válságelhárításnak észrevehető eredményei?

Mi, akik ismertük pénzügyi folyamatokat a válság hatásait sokkal erőteljesebben láttuk, mint azt az emberek a mindennapi életük során érezhették, főleg itt, az agglomerációban. Persze itt is vannak, akik nagyon nehezen élnek, mert nem tudnak alkalmazkodni a mai versenyfeltételekhez, és erről sokan nem is tehetnek.

A gazdasági mutatókból viszont egyértelműen lehet látni, hogy mélyül a válság. A legújabb visszaesést már hat százalék körülire prognosztizálják. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés bevételi oldala nem úgy teljesül, ahogy azt eredetileg terveztük. Jelentős foglalkoztatási gondok elé nézünk, és látható, hogy a vállalatok nagyon nehezen finanszírozhatóak, a piacok beszűkültek, nem jutnak hitelhez. Ennek nyilván lesznek következményei. Ha három százalékos növekedés helyett hat százalékos a csökkenés, akkor ez százmilliárd forintokban mérhető bevételkiesést jelent a költségvetésnek. A kiadási igények viszont az elmúlt években kialakultak, és akkor is nagyon magas ez az igény, ha sokan úgy érzik, hogy az államnak még többet kellene költeni. A kormány és az országgyűlés sok mindent tett azért, hogy pénzügyi rendszer talpon maradjon, hogy a lakosság eladósodott része ne lehetetlenüljön el, hogy a vállalkozások forráshoz jussanak, hogy még aktívabb legyen az európai uniós pénzfelhasználás. Ezekben sikerült is előrelépni.

A stabilitás fenntartása érdekében sok helyről kell elvenni, viszont az elvonásokat a társadalommal el is kell fogadtatni. A kormánypárti egyéni választókerületi képviselőknek az elkövetkező időszakban nem lesz könnyű dolguk.

Ez így van. A kormány teljesítménye most már azzal mérhető, hogy mi lett volna akkor, ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket. Az elmúlt években a kormányzat nagyon sok vitát folytatott vezető közgazdászokkal, elemzőkkel, akik felhívták a figyelmet arra, hogy bár sikeres lépéseket teszünk az egyensúly helyreállítása érdekében, ezek nem elégségesek ahhoz, hogy az ország hosszú távon versenyképes maradjon. Nem elégségesek, mert látszik, hogy a költségvetés társadalmi kiadási oldala folyamatosan bővül, gyorsabban, mint a gazdaság, tehát nem termelődik annyi jövedelem, ami ezt fedezi. Így például a 2008-ban a költségvetési kiadások összességében nem növekedtek, miközben a társadalmi kiadások mégis 8,8 százalékkal nőttek, ezen belül a nyugdíjkiadások 10,7 százalékkal. Annak ellenére, hogy az emberek azt érzékelték, szorongatja őket a kormány, bizonyos kiadásokban jelentős túlteljesítés volt.

Jó néhány baloldali szavazó is azt gondolja, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásában a baloldali kormányzásnak komoly felelőssége van. A Fidesz megágyazott egyfajta populizmusnak, a baloldali kormányok meg olyan kiadásokba mentek bele, amit az ország nem bír el.

Ezt mi nem is tagadjuk. 2001-től, gyakorlatilag az Orbán-kormány kétéves költségvetésétől kezdődően elindult egy osztogató gazdaságpolitika, aminek a baloldal sem állt ellen, még fel is ült erre. Ez sem volt véletlen, mert én nagyon jól emlékszem a 2002-es kampányra, amikor a pedagógusok nekem a választókerületben azt mondták, hogy ha radikálisan nem változtatunk a bérezésükön, akkor ők elzavarnak bennünket. A közszférában a Fidesz-kormány – a köztisztviselői kör jelentős támogatásával - komoly aránytalanságot hozott létre, ezért kénytelenek voltunk azt mondani, hogy ezt a szociális deficitet mi majd elkezdjük ledolgozni. Ez megtörtént, csak közben keletkezett egy nagyobb probléma, lett egy pénzügyi deficit. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az ország fejletlen infrastruktúrával rendelkezett, amit szintén orvosolni kellett. Abban bíztunk, hogy az infrastruktúrába ölt pénz a gazdaság fejlődésében megmutatkozik és ez alapján a pénzügyi deficit korrigálható. Sajnos ez nem következett be, vagy amikor már jó reményünk lehetett arra, hogy utolértük magunkat, akkor jött a világgazdasági válság.

Hogyan látja a baloldal országos esélyeit? Kérdezhetem úgy is, hogy többek szerint ez egy dupla vagy semmi helyzet. Lehet, hogy a Bajnai-kormány talpra állítja a baloldalt, viszont egy megbicsaklás elég ahhoz, hogy maga alá temesse.

Én annak a törökbálinti nyugdíjasnak a véleményéből indulok ki, aki nagyon komolyan mondom, hogy félve kérdezte a budaörsi művelődési házban, hogy kinek adhatja oda a kopogtató céduláját. Nagyon visszafogottan elmondta, ő már sokat tapasztalt, megélt különböző nagyon rossz emlékű korszakokat, és Fidesznél lát ezekre utaló jelenségeket. Azzal biztatott, hogy a magyar lakosság fel fogja ismerni ezeket, és higgyem el, nagyon sokan támogatnak bennünket, még közel sincs lefutva 2010. Ez még számomra is meglepő, mert olyan nagy a különbség a jobboldal és köztünk, hogyha reálisan nézi az ember, akkor nem nagyon számíthatunk 2010-ben baloldali győzelemre. De 2002-ben és 2006-ban is nagyon sokan szavaztak ránk, talán ezek a szavazók nem mentek át jobboldalra. Ha látják az intézkedéseink racionalitását, még ha azok kedvezőtlenek is, talán megértik, hogy ez nem egy öncélú döntéssorozat, hanem az ország gazdasági-pénzügyi helyreállítása. Talán jövő tavaszig van annyi idő, hogy az elmúlt nyolc évet sokan komplexebb módon tudják értékelni, semmint az lapján, amit egyoldalúan a Fidesz mond.

Nagy kérdés, hogy egy esetleges választási vereség után a baloldal hogyan értékeli a saját elmúlt nyolc évét. Nem érzi úgy, hogy szükség lenne egyfajta megújulásra, többek között azért, hogy helyi szinten is növekedjen a baloldal elfogadottsága, a politizálásának a hitele?

De. Csakhogy nagyon nehéz a megújulásról beszélni akkor, ha azt látom, hogy nemcsak a törökbálinti nyugdíjas tartja távol magát úgymond a politikától, hanem sokan olyanok is, akik a megújulásért a személyes kvalitásuknál, szakértelmüknél fogva nagyon sokat tehetnének. Miután a politikai miliő ma olyan Magyarországon, hogy aki nem jobboldali hozzáállást mutat a közvélemény előtt, azt nemzetietlennek mondják, ezért sokan inkább távol tartják magukat, így a megújulás is nagyon nehéz. A megújulás csak a politikai eliten belül nem képzelhető el, ahhoz új arcok, új személyiségek szükségesek, hogy ez hiteles legyen.

Tizennégy hónapja már nem polgármestere Törökbálintnak, de továbbra is a választókerület országgyűlési képviselője. Vélhetően azóta is próbálja a helyi ügyek útját egyengetni, vannak-e ebben látható eredmények?

Polgármesterként jelentősen közreműködtem abban, hogy a településközpont rehabilitációs pályázata elkészüljön. Az óvoda pályázatot, és a Zimándynak egy kisebb, de számukra nagyon jelentős pályázatát is még az én polgármesterségem idején nyújtottuk be. Attól függetlenül, hogy én már nem vagyok polgármester, nekem ugyanolyan fontos, hogy a törökbálinti pályázatok sikeresek legyenek. Már teljesen egyértelmű, hogy az óvoda-pályázat és a Zimándy iskola pályázata rendben van, és biztos vagyok abban, hogy a településközpont pályázatával sem lesz probléma. Az első körben nyert és abban a kategóriában van, amelyik valószínűleg a második körben is nyerni fog. A városháza felépítésre kerül és a Munkácsy Mihály utca felújítása meg fog történni, kicsit később, mint ahogy én ezt vártam, de a pályázati rendszer időigényes.

A település egyéb gondjaival is foglalkozom. Akár a Pannonhoz vezető új úttal, ami még most nincs átadva, de polgármesterként volt szerencsém közreműködni benne. Mindenféle területi problémák vannak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-n keresztül igyekszem elősegíteni, hogy megfelelő tulajdonosi döntések megszülessenek. A Józsefhegy ügyében szintén közreműködöm, hogy ott megfelelő megoldás szülessen. 2009. december 31-én lejárnak a bérleti szerződések, valamit kell tenni a területtel, erről tárgyalásokat folytatok az érintettekkel, az MNV Zrt-vel és a polgármester úrral. Vannak egyéni problémák, amelyekkel szinté foglalkozom. Országgyűlési képviselőként továbbra is aktívan dolgozom, megvan a település iránti szeretetem is változatlan, függetlenül attól, hogy tavaly hogyan sikerült a választás.

Nagy érdeklődéssel figyelem a Tópark körül kialakult helyzetet is, mert ez számomra egy szimbolikus történet. E tekintetben is tárgyalásokat folytatok a polgármester úrral, illetve levelezek most már a jegyzővel. Úgy látom, hogy azt a törvénytelen folyamatot még mindig nem sikerült orvosolni, amit még az én polgármesterségem előtt elkövettek.

Bizonyára figyeli törökbálinti politikai történéseket, mi a véleménye ezekről?

Egyrészt én úgy látom, hogy Törökbálint lakossága távolról figyeli a politikai történéseket. A képviselő-testületben az a nagy egység, ami velem szemben kialakul, továbbra is megvan, különböző érdekeltségek mentén. Egy ilyen egységgel megítélésem szerint átütő eredményt lehetne elérni, ezt én nem látom. De nem szeretnék semmiféle olyan mezőbe lépni ezzel a nyilatkozatommal, amire azt lehet mondani, hogy a „savanyú a szőlő”. Én lezártam magamban ezt a történetet.

Milyennek látja a helyi baloldalt és annak esélyeit?

Szerintem sokkal markánsabbnak kellene lennünk. Vannak kezdeményezések: ami a költségvetési vitában megnyilvánult, az lényeges volt, Gáldi György szakszerűsége és hozzáértése fölébe kerekedik a testületnek, ez ilyen szempontból jó. Kívülről nézve viszont egy ellenzékben lévő pártnak erőteljesebben, nagyobb kritikával kellene az éppen működő önkormányzati többség vitatható ügyeire rámutatni. De lehet, hogy ez a megközelítés az én mentalitásomból fakad csak, és hosszabb távon az ő stratégiájuk eredményesebb.