Olvasom Sziráki András írását a sportcentrummal kapcsolatban, ismert történet, az igazi meglepetést viszont csak az utolsó sorokban találjuk: tömören felsorolva az utóbbi években sorra meghiúsult óvoda-építkezéseket.

Márpedig az óvodai férőhelyek hiánya állandó téma, s nem is váratlanul bekövetkezett probléma, hiszen egy gyorsan bővülő, városokat meghaladó népességű településen mindezt előre lehetett volna látni. Látták is sokan, de nem mindig az éppen regnáló testületek, hanem leginkább a szülők.

Amikor végre megterveztek Törökbálintnak egy tökéletes, XXI. századi óvodát, jöttek a fintorgások, minek a drága, és sokak számára ismeretlen fűtési technológia, a különféle környezetbarát szigetelés, támfalak, miegyéb. Hát, kedves akkori képviselő urak és hölgyek, akik anno pénzügyi okokból átterveztették ezt az óvodát, be kéne ismerniük, hogy óriásit tévedtek, elő kéne venni az eredeti terveket, és sürgősen nekiállni az építkezésnek, amíg még olcsó a válságtól megroggyant építőipar, munkaerőben és anyagban egyaránt.

Azért írom ezt, mert sokan elfelejtik már ilyenkor, május tájékán, amikor ezerrel süt a nap, hogy bizony januárban szinte minden évben kitör a gázválság, hol az oroszok, hol az ukránok zárják el a csapokat hosszabb-rövidebb időre. Ilyenkor aztán jól jönne egy gáztól független fűtés, leginkább egy óvodában, ahol nem illik 15 fokra csökkenteni a hőmérsékletet.

De mondhatok más érvet is. Az energiahordozók ára mindig emelkedni fog, s ha megépülnek majd az új gázvezetékek, azt a költséget is a fogyasztók fogják apránként kifizetni.

Komoly jövő vár minden alternatív energiaforrásra és hasznosításra, aminek a jelenlegi többletköltsége rövid idő belül megtérül.

A döntés még most sem késő, a tervek megvannak, az építkezés még nem kezdődött el…

Olvasom a rövidke interjút városunk jegyzőjével, az okmányiroda késedelmes megnyitásával kapcsolatban, és két fontos információt is kiszűrtem a válaszokból.

Az első, lehangoló hír az állami szervek, vagy az állami igazgatás halogató intézkedése. Ki és miért szórakozik egy törvénytisztelő várossal? Kiderül, hogy a januári kormányrendeletben csak Pacsa (mint új, zalai városka, 1933 lakossal) okmányirodája kapott zöld utat. Van viszont (jó magyar szokás szerint!) kerülő út is, a kistérségen keresztül, ami ugyan tovább bonyolítja a már amúgy is túlburjánzott állami bürokráciát, de jobb híján ezt kellett elfogadni. (Talán Pacsa is így nyert egyből, mint kistérségi központ.)

Teljesen érthetetlen, hogy egy városnak, amely felkészült minden tekintetben az okmányiroda létesítésére, miért kell máshol kuncsorogni elvi és anyagi támogatásért, de hát nem ez az egyetlen érthetetlen dolog a magyar államigazgatásban.

A másik hír, ami örvendetes és a jövőre nézve is bíztató: az okmányiroda dolgozói nem maradtak munka nélkül a semmire se jó időhúzás ellenére sem: a találékony jegyző feldolgoztatta velük az irattári hátralékot. Mostanra már talán mind a 140 ezret. Komoly teljesítmény a dolgozóktól, és dicséretes ötlet a jegyzőtől. Kár, hogy nem előbb jött Törökbálintra dolgozni…

Olvasom a Pistályról szóló cikket, és nagyon örülök, hogy végre kialakulni látszik néhány fejlesztési elképzelés e több évtizeden át elhanyagolt külterület iránt.

Elképesztő adat, hogy az itt lakók és cégeik a telek, ingatlan-és gépjárműadón túl évi 100 millió forint iparűzési adóval is hozzájárul a város költségvetéséhez. Épp ideje, hogy ebből az összegből valamit visszakapjanak, az infrastruktúra fejlesztésére.

Lehet, hogy sokan furcsállni fogják, de azt javasolom, hogy a területszabályozás után elsőként a csatornázással kéne foglalkozni. Egészségügyi érveim vannak: a fúrt kutak mellett csak zárt rendszerű szennyvíztárolókat lehetne üzemeltetni, ez egyrészt sokba kerül, másrészt a rendszeres szippantás sem olcsó. A szikkasztók erősen szennyezik a talajt! A szocializmus átgondolatlan ivóvíz-programjai, csatornázás nélkül az ország jelentős részén beszennyezték a felszín-közeli talajrétegeket, hiszen sokan spórolták meg még a szikkasztó építését is úgy, hogy a használaton kívüli kútba vezették a szennyvizet! Sok településen nem tudják, hogy egy pöcegödör felszínén élnek. Az ilyen hibákat ma már illene elkerülni. Szerencsére van már egy profi egyesület, elkötelezett tagok és hozzáértő elnök, és így van jövője a Pistályban élőknek, ha a városi vezetés is úgy akarja.

Olvasom a Budai Intermodális Központról szóló híreket, s bár összegében és elképzeléseiben is grandiózus vállalkozásnak tűnik, szerintem félmegoldás.

Egy ilyen gigantikus tervben merni kéne nagyot álmodni, és leülni a fővárossal, megvizsgálni, hogy elővárosi vasút helyett nem lehetne-e valahogy azt az amúgy is lassan épülő metrót Kelenföldről a felszínen kivinni a 25 000 lakosú, majdani TÓPARK közelébe, ahol Budaörs érintésével Törökbálint, Biatorbágy, Érd városok lakói bekerülhetnének a főváros közlekedési vérkeringésébe. Igaz, sokba kerülne, de a túlzsúfolt autópályákon dugóban pöfékelő autósok is sokba kerülnek! Ha a fővárosban dolgozó, agglomerációban lakó autósok csak a fele hagyná otthon kocsiját, nagymérvű anyagi és környezetvédelmi hozamot jelentene az államnak és az embereknek. Ezért is tűnik számomra ez az Intermodális Központ amolyan félmegoldásnak, hiszen csak egyfajta óriásparkoló, különféle szolgáltatásokkal bővítve. Ide is el kell jutni! Sokkal egyszerűbb lenne innen a metróvonalakon keresztül Budapestet, és annak több kerületét szennyezés-mentesen megközelíteni, mint itt is buszokkal, vasúton, többször átszállva közlekedni.

Városvédők, környezetvédők tervezték már a kettest, de ezt a négyes metrót is továbbépíteni a budaörsi virágpiacig, onnan igazán nem nagy távolság a TÓPARK környéke.

Ezt a jelenleg épülő metrót, illetve útvonalát sem véletlenül tervezték anno a Thököly út alatt kéregvasútként, Bosnyák téri végállomással. Minden földalatti közlekedéshez kell egy felszíni kapcsolat, a járműbázis, takarításhoz, karbantartáshoz, javításhoz. A Bosnyák tér környéke az eltelt évtizedekben kiépült, szűkös a hely, de egy új budai végállomás még talán jobb megoldás is lehetne, kívül a városon. Ha már lúd, legyen kövér! – tartja a közmondás, és ez annyiban is igaz, hogy az effajta megoldásokra az EU szívesen ad pénzt, főleg, ha a környezetvédelem és a közlekedés korszerűsítésének tervei egymást erősítik.