2012. május 20., vasárnap

Logo

Címlap Archívum 2009 Május „Nem tudok a sorba beállni!”

By iNow Web Design

Hungarian English French German Italian Polish Romanian Serbian Slovak
Keresés a hírekben

„Nem tudok a sorba beállni!” PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tóth Emese   
2009. május 11. hétfő, 21:32

Az olvasó megismerhet egy tipikusan 21. századi történetet, amelyből kiderül, mi bír arra egy középkorú, családos, amúgy a sportok által fegyelemre szoktatott fiatalembert, hogy két társával egy 840 milliós vállalkozásba kezdjen Törökbálinton 2009-ben, nem mellékesen egy világméretű gazdasági recessziótól sújtott helyzetben. Maga a projekt se tartozik a gyors megtérüléssel kecsegtető befektetések közé. Dömötör Laci a Hosszúréti patak völgyében, a téglagyári agyagdepó mellett, és az épülő hatcsoportos óvoda szomszédságában egy sportcentrumot létesít, tervei szerint jövő nyár eleji nyitással.

 

Talán a címként választott állításban keresném elsősorban a választ. Dömötör Lacit a Szabadház-hegyi Egyesület vezetőjeként már ismerhettük, a hangyaszorgalommal szűkebb lakóterületéért munkálkodó Kisgyörgy Lajos oldalán tűnt fel kamerájával, felszólalásaival az egyesület közgyűlésein, vagy a bálinti lakossági fórumokon.

- Ha Lajos nem lenne, a Szabadházi-hegyen semmi sem történt volna. – szögezi le a mostanra bizottsági szakértővé választott, fáradhatatlan közember érdemeit Dömötör Laci, aki meg napjaink dinamizmusával sokat lendített, és még tehet szűkebb környezete, és Törökbálint jövőéért.

 

A vállalkozó fiatalember nem mindennapi családi hátteret mondhat magáénak az 59-ben Európa bajnok kenus papa, és az ugyancsak sportoló mama személyében. Ezért talán nem különleges, hogy Laci nővérével együtt már korán eljegyzi magát a kajak-kenu sporttal. Ehhez nála télen még a síelés, később a tenisz, középiskolás évei nyarán a vitorlázás is társul. Utóbbi már a zsákutcának bizonyult szocializmus építése alatt sem számított olcsó sportágnak, ezért Laci éjszakánként londinerkedéssel szerzi meg a rávalót. Már a gimis évek alatt elkezd sportfotózni, a Képes Sportnak szállít képeket, de alkalmi síoktatással is kiegészíti egy kezdettől fogva szabadúszó fiatalember rendszeresnek nem nevezhető havi fixét.

Hogy unalmas élete nem lehetett, azt abból is elképzelhetjük, hogy ott van mindenütt kamerájával a világban, ahol a tenisz, a vitorlázás, a síelés nagyjai versengenek. A rádiónak, az MTI-nek híreket is szállít a fotóriportok mellett, és természetesként éli meg, ha függőágyban, repülőtéren, vagy pályaudvaron bólinthat csak egy-egy rövidet.

Nem hisz a véletlenben. Magam is azt vallom, a szerencse csak az arra alkalmasakat, a felkészülteket találja meg. Az igaz, hogy jókor volt jó helyen, de kellet az is, hogy profi sportfotós, képzett vitorlás is legyen egy személyben. Így eshetett meg, hogy Sri-Lankából egy ismert vitorlázó társaságában egy vitorlást hozhatott fel Egyiptomba, és így a féléves út dokumentáló részese lehetett.

 

Amikor rászánja magát a családalapításra, abba is hasonló alapossággal veti bele magát. A közös fészekrakás a többek között sportdiplomával is rendelkező Adrienn egy szabadház-hegyi telken indul el. Mindketten felszámolják korábbi ingatlanjaikat, s Laci fővállalkozóként maga művezeti, anyagbeszerzi az építkezést, s ha közbe szakmai munka akad, akkor azt is bevállalja.

Az élete, ahogy ő mondja, a város szélén zajlott, csak a két gyermek, Fruzsi, majd Dominik megérkezése hozza be a gyermek intézmények révén a településre. Na, meg a nyolc éven át folytatott csatározás az önkormányzattal annak érdekében, hogy készüljön el végre a Szabadházi-hegy a szabályozási terve, majd ezt követően az útszabályozás, a közművesítés. Ennek kapcsán maga is készít beszélgetéseket a területi képviselővel, ezeket rendre megjelennek az egyesület honlapján (www.szabadhazihegy.hu).

Egy ilyen beszélgetés felvétele után fordult a szó a sportra – amit Lacinál nem olyan nehéz elérni-, hogy milyen nagy szüksége lenne a településnek egy sokféle sportot befogadó központra. A beszélgetést követően addig-addig munkált benne a gondolat, hogy két jó barátjával tervezgetve – mi más alapozhatta meg a 15 éve tartó, kölcsönös bizalmon alapuló barátságot, mint a sport – konkrét formát kezdett ölteni egy üzleti vállalkozás körvonala.

 

A két barát - Nagyiványi György sport-gazdasági szakember, sportpálya építő, Szini Béla közgazdász, étterem beruházó- és üzemeltető szakember -, ők hárman alkotják a triumvirátust. A szakmai profilból valóban az látszik, hogy a baráti hármas a beruházás, a marketing, a sport, a sport- és szabadidős létesítmények üzemeletetése terén nem kispályás. Elképzelésükhöz kinézik a Hosszúhegyi –patak mentén, parlagon fekvő önkormányzati területet, és elnyerik az önkormányzat támogatását ahhoz, hogy ezen valósíthassák meg elképzelésüket. A bemutatott üzleti terv számításai elég megalapozottnak tűnnek ahhoz, hogy a mai, elég óvatosan döntő banki világ három intézménye is jónak lássa egy 600 milliós kölcsönre, 20 éves törlesztési idővel. (Az önkormányzat vállalta a megkötött szerződésben, hogy biztosítékként a rendelkezésükre bocsátott ingatlant is megnevezhetik, természetesen a saját ingatlanjaik jelzáloggal terhelése mellett.) A hiányzó pénz hárman teszik bele saját erővel és munkával. A vállalkozásban való hitelterhük és a nyereségből való részesedésük azonos arányú. A beszélgetésből az is kiderül, hogy az építési tervek már a kijelölt építési hatóság előtt vannak

 

Annak előre bocsátásával, hogy mi is nagyon szorítunk a sikernek, azért csak eljátszottuk az antagonistát, hangot adva kételyeinknek a sportcentrum remélt kihasználtságát illetően. Pesszimizmusunkat arra alapoztuk, hogy tavaly nyáron tettünk egy kitekintést a törökbálinti „éjszakai életbe”, és nagyon lehangolóak voltak a tapasztalataink. Másrészről viszont tagadhatatlan az MMMH maximális kihasználtsága, és a két iskola sportcsarnoka sem tud már több sportolót befogadni.

 

Dömötör Laciban a kétely egyetlen szikrája sincs vállalkozásukkal kapcsolatban. Azt vallja, az élet problémák megoldásából áll. Biztosra mennek, hiszen hasonlóan sokrétű sportolási- és szabadidő eltöltési lehetőség nincs a településen, komplexitásában talán a környéken se, ahová egyébként a bálintiak nagy része kénytelen kiruccanni, ha sportolni akar. Laci okkal-joggal emlegeti a nyári diáktáborokat is, amelyek színhelye településünkön a mai napig meglehetősen esetleges. Itt meg minden adott lesz erre, a foglalkozástól kezdve az étkezésen át a pihenésig. Itt említem meg, az önkormányzat kikötötte, hogy az ingatlanért kialkudott évi 15 milliós földhasználati díjat nem pénzben, hanem az összeg erejéig a gyerekeknek adott ingyenes sportolási lehetőségben kívánja „lelakni”.

A sport- és szabadidő központ létrehozása a világ minden részéről ellesett know-how-k tapasztalatára épül. A belépéskor kapott karkötő nyitja az öltöző szekrényeket, rögzíti a fogyasztások, vagy a szolgáltatások ellenértékét. Az étteremben mediterrán konyha korszerű és egészséges ételei várják az oda beülőket, a megemelt teraszon vagy a medence mellett egy italt vagy kávét kortyolgatva mód nyílik egy jóízű baráti beszélgetésre, de kellemes nyári hétvégéken csábító zongoraszó csalogathat a patakpartra.

 

 

Sport- és társasági találkozóhely célú szabadidő klub

 

Az Árpád utca – Téglagyári agyagdepo – Hosszúréti patak és a leendő hatcsoportos óvoda közötti önkormányzati területen épül meg a létesítmény, amely sokféle sportnak (tenisz, kispályás foci, squash, tollaslabda, asztalitenisz, röp-, kosárlabda), konditeremnek, fitnesz, szaunának, lebegés, masszázs, speciális – Vision - terápia adna helyet a hozzátartozó öltözőkkel, pihenő- és klubhelyiséggel, étteremmel, és parkolókkal együtt. A parkosított, teraszokkal tagolt szabadtéren egy 7 x 14 méteres medence, és egy korcsolyázásra és téli-nyári hokizásra alkalmas pálya is lesz.

 


Amikor telefonon megbeszéltük az interjút, azt mondta, maga rendelkezik az idejével, mert már csak ezzel foglalkozik. Értsem ezt úgy, hogy beruházóként is személyesen jegyzik a projektet?

- Igen. Én februártól már csak ezzel foglalkozom. Ha megkapjuk az építési engedélyt, megkötjük a hitelszerződést, és megpályáztatjuk a kivitelezést. Szeretnénk helyi vállalkozókkal építtetni, úgy tudom, az önkormányzatnál máris nagy az érdeklődés. Az ár, a minőség, a megbízhatóság meghatározó az elbírálásnál. A kivitelezésnél végig jelen leszek, majd a kész létesítménynél működtetőként dolgozom tovább. Itt még nekem is nagyon sokat kell tanulnom, különösen az étterem vonatkozásában. Abban a barátaimmal nagyon eltökéltek vagyunk, hogy a vállalkozást nem engedjük át másnak üzemeltetésre, ezt a momentumot a bankok is nagyon értékelték.

 

Akkor nincs más hátra, mint jó munkát, egészséget és sok sikert kívánni merész vállalkozásukhoz. Mi „figyelő tekintetünket” rajta tartjuk a munkálatokon, és szívesen beszámolunk a patak völgyében zajló eseményekről.

 
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.
Copyright © 2012 Törökbálinti újság. Minden jog fenntartva.
Múltunk - jelenünk
Belépés
Kapcsolódó cikkek

Top!