Tavaszi cserép

A hosszú, szürke s hideg telet követően az ég felé meredő gesztenyevirágok, a (plusz !) 10 fokos reggeli és 20 fok körüli délutáni hőmérséklet, a már esők nélkül kicsit túl talán soknak is tűnő napsütés mind, mind olyan tétel, amely az ember szubjektív közérzetére mindenképen jótékonyan hat, mosolygósabbá, bizakodóbbá teszi.

Mit mondjak: mindazok közepette, ami a világban történik, ránk is fér egy kis optimizmus. Az első mostani cserép megpróbálja sorba szedni mindazt, ami miatt az ember a helyi ügyek alakulásában bizakodóbb lehet, mint mondjuk két hónapja, a költségvetés elfogadásakor remél(het)te. Aztán persze jön az árnyékos oldal is, de kezdjük inkább a jó, bíztató dolgokkal:

1) A költségvetés bevételi előirányzatai szempontjából kulcsfontosságú a helyi adóbevételek első, március közepén esedékes koncentrált beérkezése. Ez rendben megtörtént, más, akár nagyon jelentős településekhez képest kiváló eredmény, hogy nálunk érdemi csökkenés nem volt.

2) A jövőbeni adóbevételek szempontjából kulcsfontosságú Pannon GSM betelepülés előkészületei rendben zajlanak, ma úgy tűnik, hogy késve ugyan, de a következő hónapokban a Pannon hozzánk érkezik.

3) A költségvetésben nem szereplő oktatási beruházások közül, a dulácskai  iskola + sportközpont PPP projekt iránt a piac legkomolyabb szereplői közül többen érdeklődtek, májusban a közbeszerzés tárgyalásos szakasza megkezdődik.

4) Igaz egyetlen pályázótól, de sikerült a körülményekhez képest kedvező feltételekkel 7 millió € értékben jelentős külső hitelforráshoz jutni.

5) Végre valahára elindult az Árpád utcai óvoda beruházás, ami ősz közepére érdemben enyhítheti a családok számára alapvető fontosságú óvodai elhelyezésre vonatkozó kapacitáshiányokat. Ezen beruházás közvetlen költségeinek meghatározó részét (250 millió Ft) a város EU támogatásként nyerte el, a kivitelezési ár is sokkal előnyösebb, mint a korábbi ajánlatok.

6) A város pályázati tevékenysége összességében eredményes, a hivatal, az oktatási intézmények értékes, a minőségi munkát segítő több tíz millió forinthoz jutnak, megfelelően működik a pályázati önrész alap. A Fő utca projekthez jó eséllyel remélhető források a Munkácsy utca és vidéke érdemi megújulásához járulhatnak hozzá a következő másfél évben.

7) Vélhetően az új jegyző által megkövetelt szisztematikus(abb) munkavégzésnek is köszönhetően az év során megvalósítandó fejlesztések (30 közbeszerzés) előkészítése sokkal szervezettebben zajlik, a kisberuházásnak minősülő, de a közvetlen környezetnek fontos ügyekben az év harmadához érve egyértelműen előrébb tartunk, mint szoktunk a múltban.

Ez a tavasz 7 pozitív pillanata. Becsüljük meg őket, értéket jelentenek, teremtenek.

Az árnyékos oldal

Lehetne árnyas is. A sok napsütésben, hogy ne égjünk le és meg, az még akár jól is jön(ne). De nem az, hanem árnyékos. Lehet, sőt biztos, hogy nem olyan jelentős ezek mindegyike, mint az előbb felsoroltak, de velünk vannak, pedig sokunknak nem hiányoznak.

1) Új településfejlesztési koncepció születik Törökbálinton. Egy olyan városé, ahol 10-15 éven belül a szakértők szerint az abban foglaltak megvalósulása esetén, akár meg is duplázódhat a lakosság, 25 ezer feletti népességgel. A folyamat elején tartunk, de a megfontolt ember a fékre lép és bekapcsolja a vészvillogót. Még remélhetően ki lehet kerülni a balesetet, de sok függ a kormánynál ülőtől s attól is, hogy komolyan veszi-e az utasok véleményét. Ehhez pedig ebben az esetben nem rohanni, hanem konzultálni, érvelni, egyeztetni kell. Nem csak a beruházókkal az ő igényeikről, hanem a bálinti polgárokkal, civil szervezetekkel az ő véleményükről is. Bármilyen is lett a végső helyi jogszabály, az ebből a szempontból példás 2000-2001-es gyakorlatnak megfelelően.

2) Pontosan az új településfejlesztési koncepció első tervezete hívja fel a figyelmet arra, hogy Bálinton mekkora a hiány már jelenleg is bölcsődei férőhelyekben. A város egyetlen (!) ilyen intézménye a legelkötelezettebb erőfeszítés ellenére sem képes kielégíteni az igényeket, százas várólista alakult ki. Ebben a helyzetben elemi igény az, hogy nézzünk komolyan szembe a tényekkel, és építsünk. Ha nem a Krisztus Légiójával a Köles-dűlő szélén, akkor máshol vagy másképp. Az erre vonatkozó javaslatok mostanáig nem találtak érdemi meghallgatásra a település vezetésénél.

3) A településen belül azonban egyértelműen és nagyon hiányzik az a közparki funkció, amely az idősebb korosztály számára biztosíthatna zöldfelületi pihenő, rekreációs felületet, tenne lehetővé a sétálást, a leülést, a beszélgetést szolgálna társasági találkozó területként is (sakk és kártyaasztalok, kényelmes padok, igényes növényzeti és parki kialakítással). Erre a Szérűskert ideális helyszínként kínálkozik, de hiába vannak a város 2009. évi költségvetésében a folyamat elindításához megfelelő források, az erre vonatkozó javaslatok nem nyertek támogatást. Az első bíztató jel az, hogy polgármester úr erre vonatkozó kérdésemre ígéretet tett arra, hogy májusban javaslatot tesz a folyamat elindítására.

4) Velünk és általunk vagy a hátunk mögött lesz új, közösségi közlekedési csomópont az M0 és a vasút találkozásánál. Nem vagyok ellene, a városnak kell egy ilyen. De nem olyan és akkora, amely alapján Budai Intermodális Csomópont nevet és funkciót lehetne/kellene adni ennek. Nem érzem a város és lakói érdekének, hogy a fél Buda-környék Zsámbéktól Érd-Parkvárosig itt szálljon buszról/autóról vonatra, akár azon az áron is, hogy a régi, sajnos –nem önkormányzati hibából- elhanyagolt vasúti megállóhely megszűnik.

5) Csökkenő számban, de még mindig jelen vannak a nem átláthatóan, nyilvánosan meghirdetett, önkormányzat által anyagilag támogatott funkciók a településen. Sokkal jobb lenne, ha ezek nem csak beesnének, hanem előre végiggondolva megterveztetnénk, és utána nyilvános pályázaton lenne lehetőség a legjobb ár/érték arányos partnerek kiválasztására. Legutóbb a Nemzeti Kamara Színház támogatása adott erre kedvezőtlen ellenpéldát.

6) A dicséretesen megújult városi honlapon csak három nappal korábban megjelenő hírt követően a közmeghallgatáson nagyon kevesen voltak, amihez képest talán jó hír, hogy közel 2 órás, érdemi párbeszéd folyt (igaz részben testületen belüli eltérő álláspontokat is megjelenítve, de ez szerintem önmagában nem baj, sőt akár kívánatos is lehet). Az viszont nem természetes, s nem a részvételre sarkaló, ha a település első számú embere egyes kérdéseket helyből politikainak minősíti, és nem kíván rájuk válaszolni. Ha nem helyből és helyben, akkor írásban. Szerintem ez az elmúlt két évtized helyi közéleti kultúrájában így természetes, abból ez következik.

Folytathatnám, de nem folytatom a morgolódást. Maradjon többségben a pozitívum, ránk fér. Pláne akkor, ha a felsorolt negatívumok egy része egy kis gondossággal orvosolható. Igaz, a másik része pont az a különbség, ami miatt különböző képviselőcsoportok működnek a testületben…