Egy szerethető húsz-huszonötezres?

Kissé zavarban vagyok, mert  a Törökbálint településfejlesztési koncepciójához készült vitaanyagot a szerzője jogi védelem alatt állónak tekinti, így a mű részben vagy egészben történő közlését az engedélyéhez köti. Ez a dolog egyik oldala. A másik meg az, hogy valószínűleg a törökbálintiaknak a képviselő-testületnél szélesebb körét érdekli a településfejlesztés helyi iránya, és az annak szempontjait rendszerező előterjesztési csatolmány, amelyet a szakbizottságok és a testület nyilvános üléseiken tárgyaltak.

Felhívtam a tervező céget és kértem, hogy idézhessek az anyagból. Ők ezt azzal hárították el, hogy a jelenlegi tanulmány egy munkaközi állapot, a képviselő-testületi ülést követően számos észrevételt kaptak az önkormányzattól és ezek alapján kerül sor az átdolgozásra. Teljesen azonban aligha lényegtelen, hogy a módosítások mihez képest készülnek. Mi a premissza, ha úgy tetszik a településtervezési filozófia.

Erről szélesebb körben szót váltani eleve indokolt, hiszen a településfejlesztési koncepció nyilván nem csak a tervezőasztal mögött ülő mérnökök ügye. Az sem egészen érthető, hogy testületi álláspont kialakítása miért választódna el a nyilvánosság bevonásától, miért lenne az utóbbi egy ilyen ügyben önálló szakasz. Arról nem beszélve, hogy egy végigtárgyalt, résszavazásokkal megerősített testületi álláspontot utólag és kívülről már nagyon nehéz befolyásolni, holott ha valami, akkor a környezet mindenkié.

Éppen ezért, azt talán minden jogi oltalom ellenére sem kell elhallgatni, hogy az anyag hosszú távon 20-25 ezres kertváros perspektíváját fogalmazza meg. Előzőleg már az is kiderül, hogy ez a hosszú táv sem több emberöltő, hanem mintegy 15 év. Vagyis másfél évtized alatt a jelenleg 12 900 lakosú település népessége 65-95 százalékkal növekedne.

A fenti adat több ok miatt is meglepő. Ennek az első meglepetésnek az erejét akkor se becsüljük le, ha mint mondani szokás, a közlés szövegösszefüggéséből kiragadott, illetve csak az eredményt ismertetjük, az oda vezető útról – igaz, kényszerű okok miatt – hallgatunk. 2025-re a 20-25 ezer lakos még az urbanizációs és szuburbanizációs folyamatok előli kitérni nem tudás, illetve „A fejlődés megállíthatatlan!” lózungjának minden tisztelete mellett is legfeljebb kissé megbokrosodott zöld agitációnak tűnt volna, legalábbis mindeddig.

Már csak azért is, mert itt még alulbecsült adatot senki nem látott, az ingatlanértékesítési találékonyság ezt a fogalmat kiiktatta. Meghatározza ugyanis a folyamatokat az ingatlantulajdonosok lobbi ereje, illetve az önkormányzat rövid távú bevételszerzési kényszere. Ebből azután olyan jelenségek származnak, mint az, hogy Tükörhegy beépített részén egyetlen tenyérnyi közpark található. De a jelenleg beépítés alatt álló Tükörhegy IV-nél sem jobb a helyzet. Mikor a mű kész, az alkotó eladta, a portékát csak felületesen szemügyre vevő szuburbanizálódó vevő olyan kétségbeesettel kiált fel, mint Pelikán gátőr a Tanúban, amikor a házát építik: - No de Virág elvtárs, se ajtó, se ablak!

Se park, se játszótér, de még járda sincs, mert minden telek, meg ház?! Óvodának hely? Vagyis a tervezés mellett a valóság ez. Észak-nyugatról ott lesz a Tópark, és ha az itteni 20-25 ezres tervezett népességet a hebehurgya mohóság együtthatójával még felszorozzuk, abból elég érdekes területi képződmény jön ki.

Emellett még külön kérdés, hogy egy ilyen mértékű növekedést miként lehetne győzni közintézményekkel. És persze miből? Hogyan lehetne a már ma is túlfeszített közintézményi hálózat jelentős részét ilyen rövid idő alatt megduplázni, szakmányban húzni fel az iskolákat, orvosi rendelőket?

És persze mi értelme lenne az egésznek, amikor mindez másként is történhetne? Tervezetten, átgondoltan, embernek, növényi kultúrának egyaránt teret hagyva.

Egy rokonszenves gondolatot mégis idéznék a vitaanyagból, remélem, ezt a tervezők nem tekintik végzetesen barátságtalan gesztusnak.  Talán ez lehetne a további munka mottója.

 „Sajátos helyzet, hogy ami egyrészről a településfejlesztés szempontjából erőforrás, az itt egyúttal veszélyforrás is. A főváros közelségéből, a kiemelkedően jó megközelítési lehetőségekből, a városkapu szerepből adódó fejlesztési energiák a túlfejlesztés veszélyével is járnak, azzal, hogy a földek megnövekedett értékére, a mezőgazdasági művelés ellehetetlenülésére hivatkozva minden – vagy legtöbb – terület felhasználásra kerül, ezzel elveszítheti a település a karakterét, ronthatja szerkezetét, és a lakókörnyezet minőségét. A túlépítés, a túlfejlesztés éppen azoknak az értékeknek az elvesztésével, vagy veszélyeztetésével jár, ami a települést és a térséget ma vonzóvá teszi.”

Minden érintett szerint jogsértő a Tópark szabályozási terve

Keller László országgyűlési képviselő korábban levélben fordult dr. Horti Istvánhoz, Törökbálint jegyzőjéhez, amelyben a Tópark szabályozási tervének jogszerűségét vitatta. Április 22-i keltezésű válaszában a jegyző megállapítja: „Ahogy Ön is jelezte, a 11/2007. (IV. 27.) rendelet elfogadása mind eljárási jogi, mind anyagi jogi tekintetben aggályos.”

Ez azt jelenti, hogy Helyi Építési Szabályzatnak a Tóparkra vonatkozó módosításánál a jegyző is csatlakozott ahhoz az általános véleményhez, amelyet mindeddig szinte csak a törökbálinti képviselő-testület nem osztott: a szabályozás vélhetően jogszabálysértő! A kérdés körüli vita messze nem csak szűken jogi természetű, hiszen a törökbálinti képviselő-testület éppen abban az időszakban oszlatta fel magát, amikor Keller László - még polgármesterként - a Tópark szabályozási tervére vonatkozó helyi rendelkezések hatályon kívül helyezését készítette elő. A volt polgármester több nyilatkozatban tett utalást arra, hogy szerinte ez a lépése idézte elő a megbuktatását.

Az ügyben mindenesetre különös, hogy a képviselő-testület korábban az illetékes közigazgatási hivatal jelzését sem vette figyelembe, így az az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a jogszabály felülvizsgálatát és megsemmisítését. Az ezzel kapcsolatos döntést azonban a jegyző álláspontjának ismeretében már sem a beruházó, sem Turai István polgármester nem kívánja bevárni: utóbbi kezdeményezésére a Walker and Williams Hungary Zrt. új szabályozási terv elkészítését rendeli meg.

A helyzet szokatlan: ma is hatályban vannak azok a rendelkezések, melyekről lassanként minden érintett belátta, hogy jogszabálysértőek. Ezek hatályon kívül helyezését senki sem kezdeményezi. Közben - a polgármester javaslatára - a beruházó lassanként kezdi íratni az új szabályozási tervet, amelynek elfogadására még az Alkotmánybíróság döntése előtt sor kerülhet.