Lapunk most induló rovatában majd’ százéves fényképeket közlünk a település utcáiról, házairól. Nem minden esetben lesz könnyű felismerni, hogy hol is készültek a felvételek, ezért megfejtésként mellékelünk egy újonnan készült fotót is. A régi képek egy képeslapgyűjteményből valók, melyre Scheiblinger Péter bukkant rá néhány évvel ezelőtt. Kezdeményezésére idén a város vezetése megvásárolta a korábban magánkézben lévő, értékes gyűjteményt. Ő mesél.

- Hogyan találtál a gyűjteményre?

- Az ember jártában-keltében sok mindenkivel megismerkedik a faluban. Gelmárné Matics Kati mesélte egyszer, hogy a sógora érdi és törökbálinti témájú képeslapokat gyűjt. Gondoltam, ennek utánajárok és végül hosszú egyeztetések után sikerült összehoznunk a találkozót a gyűjtővel, Falusi Ferenc úrral. Először csak megnéztem a képeket, majd egy másik alkalommal visszamentünk Szabó Évivel és beszkenneltük őket. Aztán arra gondoltam, nagyon jó lenne, ha Törökbálinté lehetne a gyűjtemény és úgy tűnt a tulajdonos is hajlandó eladni a kollekciót. Először a Kultúra 043 Alapítványnál próbálkoztam az ötlettel, azután a képviselő testületnek tettem javaslatot, akik megszavazták és végül megvásárolták a 150-160 régi, Törökbálinton feladott képeslapot.

- Úgy tudom más is gyűjti a régi, törökbálinti képeslapokat.

- Igen, Bodnár Tibor szintén gazdag, s egyre bővülő gyűjteménnyel rendelkezik.

- Hol található a kollekció?

- A képeslapok hozzáférhetőek a Wolf György könyvtárban. Régebben egyébként a szerencsi múzeum anyagából – mintegy hatvan, szintén régi törökbálinti képeslapból - rendeztünk kiállítást a Falumúzeumban. Tibor gyűjteménye a város gyűjteményével együtt, úgy tűnik a valaha megjelent képeslapok nagy részét lefedi, a „Profila” árveréseken ritkán kerül elő új darab. A képeslapok hátulja, vagyis maga az üzenet is nagyon érdekes. A száz ével ezelőtt itt élő, vagy a szanatóriumban gyógyuló emberek életének egy-egy mozaikdarabkája. Tervezzük, hogy megmutatjuk a képeslapokat a régi törökbálintiaknak, s megkérjük őket, meséljenek az egyes helyszínekhez, vagy a régi faluhoz fűződő emlékeikről, melyeket aztán egy könyv formájában ki is adnánk.

Törökbálinti képeslap 1911-ből: Kedves Paula! Ma délután szerencsésen kijöttünk 6 heti tartózkodásra. Nappal most itt is meleg, de este kitűnő a levegő, csak úgy hízunk. Már rendben is vagyunk, és azthiszem egész jól érezzük majd magunkat. Ha csak teheted, gyere ki egész napra! Gizi vasárnap jön ki.

Csókolunk: Liz.

 

Törökbálint, Baross utca 2009    Fotó: Metzker Gábor