Mindannyiunkat elkápráztat ez a hihetetlenül kreatív és hihetetlenül zöld épület. Erre kellene haladnia a világnak! Erre kellene haladnia a világnak?

A Diósdig elérő „pannonúton”, a Pannon utca 1. felé hajtok, a Pannon székház átadási ünnepségére. Öltönyömet néhány órája hoztam el a tisztítóból, aggódom amiatt, hogy a szeptemberi kánikulában a hátamon átizzad az ing. Egyszer csak mintha jelenést látnék: a depó előtti körforgalomtól úgy ötven méterre két félmeztelen pasas langyosan kapirgálja az árkot az út két oldalán. Kik ezek a „közmunkások”?! Jóemeberek, mit csináltok itt? Mindjárt erre autózik a norvég koronaherceg, és ha majd kinéz az ablakon mit lát? Három-négy társadalmi problémánkat fél másodpercnyi vágóképben… Menjetek innen isten hírével, ez most nem az a nap!      

 De Ő sem sieti el. Kissé muris felállva várni, az egész lassanként olyan, mint egy nehezen érthető játék. Ám hiába a cipőkopogás a folyosón, a suttogás, hogy mindjárt jön, csak nem. Három-négy perc is eltelik, vigyorgunk egymásra: ilyen a monarchia.

A fejlődés új útja

Fülöp Sándor a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa következik, a helyzet pikantériája, hogy ő még az EMLA jogászaként ismerte meg az esettanulmányul szolgáló törökbálinti történéseket, és mi is eközben ismertük meg őt. Beszédéből kiderül, hogy az akkori sztorira ma is élénken emlékszik. A környezetvédelem jogi eszközeiről szólva megemlíti, hogy ezekkel öngólt is lehet lőni: 2001-ben szorgalmazták a budapesti agglomeráció rendezési tervének elkészítését, mire a környező önkormányzatok nagy lendülettel elkezdték a belterületbe vonást, gyorsan, azelőtt, hogy a zöldterület megóvására szolgáló korlátozást bevezetik. Meg kell változtatnunk a fejlődés metódusát? Megváltoztatták.

 A Közép-Európa Egyetem oktatója, Ürge-Vorsatz Diána figyelemre méltó számokat említ. Ha az üvegházhatású gázok kibocsátása változatlan szinten marad, 25 éven belül a Földön az átlaghőmérséklet három fokkal nő. Az ökológiai változásokat tekintve még a két és fél fok is kritikusan sok. Ha a mai szintet 50-85 százalékkal sikerül csökkenteni, 2050-re a hőmérsékletemelkedés 2-2,4 fok körül várható. Mindezt az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének negyedik értékelő jelentése írja. Drasztikusan meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat! – jelenti ki a professzorasszony. Az egyik lehetőség a bolygó felfűtési sebességének csökkentésére az épületenergetika korszerűsítése. Az épületek energiakibocsátása ugyanis jelentősen csökkenthető. Lásd: Pannon! De létezik Solanova projekt, amely 84 százalékot vesz vissza a kiáramlásból, míg a mi tényleges eszköztárunkat reprezentáló panelprogram 10-30 százalékot.

Bonifertné Szigeti Márta, a 14 országot átfogó Regionális Környezetvédelmi Központ ügyvezetője ugyancsak a Pannon székházát dicséri. Eddig nekik volt talán a leginkább környezettudatos épületük, bár igazi szocreál irodaházban kezdték, de a felújításnál gondot fordítottak az energiakímélő technikára, elvégre környezetvédelmi szervezetről van szó: napelemes, talajba fúrt szondás hőszivattyús, légbefúvásos hűtés-fűtéses, természetes fény-maximalizálásos. De mindezt az ünnepelt messze felülmúlja. Mi az akadálya annak, hogy ezek a technikák elterjedjenek? – tette fel a kérdést.  Válasza: nehéz a szokatlan módszerek engedélyeztetése, nincsenek finanszírozási könnyítések, jellemző a rövid távú gondolkodás...   

Messziről jött pénz

Kicsit sántít ez a történet, az ilyen típusú környezeti felelősség mintának tekintése, beállítása. A konferencián elhangzottakkal szemben aligha számítanék arra, hogy itt mindenekelőtt egy követendő példa készült el. Túlzás ilyet állítani. Ahogy az említett Regionális Környezetvédelmi Központ szentendrei székház-rekonstrukciójának fő támogatója is az olasz környezetvédelmi minisztérium volt, és szintén jelentős összeggel járult hozzá a Norvég Alap, úgy a Pannon sem a mi mércénk szerinti pénzből építkezett, de még csak nem is a szentendreiből. Ezért azonban akár még meg is kedvelhetjük őket, viszont semmiképpen sem legyinthetünk, hogy könnyű nekik. Gondoljunk néhány pillanatig vissza az elmúlt hosszú évekre: hány olcsó bóvlit hoztak ide a külföldi befektetők? Hányszor volt jó nekik a leginkább költségtakarékos megoldás, vagy legfeljebb a homlokzatot vakolták újra?!

A Pannon székház viszont – egyelőre talán ez az igazi érdeme - kiemelkedően igényes munka, amibe az invenciózusság sziporkázása közepette rengeteg pénzt öltek. Minden szempontból eminens. Jól fésült, kellemes leheletű, kerek mosolyú szőke-kék szemű, köpenye makulátlan (legfeljebb a színe kissé érdekes), cipőfűzője rendben. Bizonyítványa színjeles. Ráadásul, mivel külön szakkörös volt, a környezetkímélő technológia egyenleteit úgy vezeti le, hogy inkább csak nagyon okos arccal hallgatjuk, mintsem értenénk, amit mond. Hétköznapi szinten alkalmazhatnánk? Ugyan! Nem mi, de a számos tőkeerős befektető hol marad ettől?

Nem csoda, hogy az átadási ünnepségen tartott beszéde során Törökbálint polgármesterének kissé fátyolos lett hangja, amikor ahhoz a részhez ért, hogy 2005. május 9-én, éppen az Európa-napon tartott a mai székház helyén először szemlét a Pannon vezérkara. Nagy nap volt ez, szimbolikus! De tényleg. Számunkra ugyanis a Pannon, (illetve a Telenor) ha kissé megkésve is, de sok mindent megtestesít az uniós csatalakozáskor várt, fehér lovon érkező Európából. Híres, sikeres, kulturált, korrekt, és még környezettudatos is…  Na, igen.    

Plusz fizet majd a városnak évente konkrétan mintegy másfélmillió forintot, helyi iparűzési adóként.

Senki sem mondhatja rá, hogy nem környezetbarát.