Csendes hónap? I.

Félreértés ne essék, a csendnek is van értéke. Október tipikusan olyan hónap, melynek különösen az utolsó napjaiban az ember megáll, és szeretteire gondol. A már távozottakra és a még vele lévőkre. De ez nem jelenti azt, hogy itt valahol félúton a nyár és karácsony között ne a legnagyobb dologidő volna.

Ha figyelmesen sétál az ember Törökbálinton, ezekben a napokban úgy érezheti, hogy ez ránk nem teljes egészében igaz. A felszínen nem látunk sokkal többet, minthogy készül az új Bóbita óvoda (minimális, de azért nehezen érthető késéssel a fűtési rendszer kiegészítése miatt), s nem túl nagy sebességgel, erősen változó minőségben folyik néhány út és járdaépítés (például a Nyár és Alsóerdősor utcákban), de ezen túl más tényleg nem nagyon látszik.

Illetve ha valaki nagyon figyelmesen sétál a Szent István utcában, a kettes számú háznál lát egy új táblát: Törökbálinti Városfejlesztő Zrt. Kicsit jelképes is, hogy pont egy régen jobb időket látott, mára nagyon lepukkant középület ad helyt ezen önkormányzati társaságnak. Én nagyon bízom abban, hogy a társaság működése az Európai Uniós forrásokkal együtt új lendületet tud adni a városközpont megújításának és talán ezt követően más törökbálinti közérdekű fejlesztéseknek is.

Persze ez sem lehet megoldás minden év(tized)ek óta húzódó hiányosság rendezésére. Az azért elképesztő, hogy Magyarország harmadik legnagyobb egy főre eső vásárlóerejű településén (ebben az októberben publikált rangsorban tavalyhoz képest két helyet előre léptünk, csak Budaörs és Csopak van előttünk) jelenleg egyetlen kilométer kerékpárút nincsen, a város belsejében hiánycikk a normális zebra, a megfelelő parkolóhely. Igaz nincsen még egy 14 ezres város Magyarországon, amely lakóterületen belüli kereskedelme ennyire fejletlen lenne. Bármennyire is sokat lépett előre az egyetlen, több mint száz négyzetméteres eladóterű ABC, ez azért édeskevés. Szóval, nem tagadható, hogy dologidőben van teendő Törökbálinton rendesen, ha a tavaly október 9-én az önkormányzati többség által elfogadott „nagy ugrás” teljes megvalósítása mára napnál világosabban illúzióvá vált, de alig 12 hónappal az újabb helyi választási megméretés előtt nem a pihegésnek van ideje.

Csendes hónap? II.

Hangos az erdő. Munkagépektől hangos. Jellemzően csak az M0 felőli széle, de időnként teljesen elképesztő helyeken is lehet találkozni egy-egy eltévedt munkagéppel. Persze először hittem csak azt, hogy eltévedt, később megszólítva egy vezetőt kiderült, hogy olyan rendelkezést kapott, miszerint azon az eredetileg nem szállításra kijelölt útvonalon kell haladnia. Amerre elment kisebb-nagyobb letört ágak maradtak utána és szavait hitelesíti, hogy nem egy helyen az autópálya tengelyétől 300 méterre is belépést tiltó táblákat helyezett el a kivitelező a védett erdőnknek szinte a közepén. Félreértés ne essék, én továbbra is örülök annak, hogy végre megvalósul az MO teljes kiépítése és az is világos, hogy egy ekkora beruházás egyértelműen a környezet zavarásával jár. Ugyanakkor nem tartom, nem tarthatom elfogadhatónak azt, hogy nem védjük magunkat és értékeinket egy ilyen esetben, úgy gondolom köztisztviselőink, közalkalmazottaink között ez többeknek nem csak lehetősége, hanem kötelessége is.

Csendes hónap? III.

Olykor át is lehet aludni valamit. Vagy észre sem venni. Nem tudom ebben az esetben melyik történt. Mindenesetre, ha a MÁV megküldte számunkra a 2009-2010-es menetrend tervezetét, akkor az a baj, hogy nem vettük korábban észre a változtatási szándékot, ha nem küldte meg, akkor az, hogy nem vettük észre, hogy nem küldte meg. Még az is lehet - ebben most bizonytalan vagyok -, hogy ilyen esetben nem a település maga a címzett, hanem a kistérség (de képviselőink ott is jelen vannak). Ettől még a tény tény marad:  a tervezet szerint Biatorbágyot az eddigi lehetőségek fennmaradásán túl (óránként személyvonat ill. csúcsidőben 4 db kisegítő járat, félórássá téve a gyakoriságot) egész nap gyorsvonat is össze fogja kötni a Budapest Keleti pályaudvarral, azaz lehetőségeik közel megduplázódnak. Nem új járatokról van szó, egyszerűen annyi történik, hogy a Győr és a főváros között közlekedő szerelvények, amelyek korábban nem álltak meg Bicske és Kelenföld között, a nálunk egy évvel fiatalabban várossá lett, úgy háromnegyed törökbálintnyi lakosságú szomszédvárban megteszik ezt decembertől.

Még az is lehet, hogy én is elaludtam korábban, abban a hitben, hogy vasútüzemi okokból nem lehetséges az, hogy ezen a terhelt elővárosi szakaszon még egyszer megálljon egy vonat, miközben ugyanezen gyorsvonatok óránként már eddig is megálltak a Komárom melletti, mintegy 6000 fős népességű kisvároskában, Ácson (igaz viszont, hogy ott kevesebb a személyvonat). Mindenesetre, ha ez így marad, akkor a pont a főváros településhatárán fekvő budaörsi vasútállomás mellett Törökbálint marad az egyetlen város az egész fővonalon, ahol a gyorsvonat nem áll meg. S ez miközben felületesen nézve akár minden rendben, hiszen eddigi vonataink megmaradtak, szerintem ez nem így van és ez nem presztizskérdés, hanem kőkemény szolgáltatási színvonali és gazdasági érdek is. Elég, ha annyit mondok, hogy az első menetrendszerinti vasúti megállóig a budapesti kombinált bérlet még érvényes… Ideje felébredni és cselekedni. Ha már a helyi megállóhelyen a MÁV nem enged és tesz semmit a meglévő hiányosságok orvoslására legalább az eljutási lehetőségek terén ne kerüljünk méltatlanul hátrányba.

 Bolond idő(járás)

Ilyenre még én sem emlékszem. Már nem fiatalként, „csak” közép-középkorúként nem éltem még meg olyat, hogy október 15. körül havas legyen a táj. S ha a városban nem is, az erdőben már esett a hó, a Bakonyban pedig hófedte zöldleveles tájon lehetett rá két napra autózni Zirc mellett. Egy héttel korábban meg még 28 fok volt árnyékban. A két szélsőség között meg volt egy személyi igazolvány éretté vált helyi futóverseny, ami mára társadalmi esemény. S negyedezrednyi meg 3 futóbolond, aki az erős esővel verő reggelen is úgy érezte, hogy ott a helye. S mintegy 100 segítő, aki ilyen körülmények között is profin tette a dolgát. Élmény volt a javából, remélem jövőre az időjárás lehetővé teszi, hogy ismét háromszor ennyien legyünk ott a futásért és egymásért.