Évek óta nem merünk állatkerti kirándulást szervezni. Félünk a közlekedési dugótól, nincs túl sok időnk, a kicsikkel ebédidőre vissza kell érni. Idén a két nagy csoportban dolgozó óvó nénik és dajka nénik mégis elhatározták: ha törik, ha szakad, akkor is nekivágnak!

„Állati” szerencsénk volt, kedvezményes áron, panorámás, légkondicionált buszokkal indulunk útnak. Hideg ebéd, innivaló, kis nasi a hátizsákokban, a nap melegen süt, a gyerekek ragyognak. Érdekes, hogy ha az ember valamire nagyon rákészül, nagyon vágyik rá, akkor a körülmények is segítik. Befelé és haza is 40-45 perc alatt megjárjuk az utat! Megnézzük a Cirkusz épületét, a Vidámparkot (száz kérdés érkezik: ide mikor jövünk?), aztán sorban állunk a kapunál és indulás!

A gyerekek nagyon sok információt tárolnak a fejükben az állatokról, nézik az „állatos” tévécsatornákat, albumokat, de szemtől-szemben a kutyán és macskán kívül nem nagyon találkoznak velük. Így aztán rendkívüli az élmény: szemezünk a gorillákkal, a távolság csak üveglapnyi. A zsiráfok nyaka szinte derékszögben hajlik a kerítésen kívülre, így várják az automatából, pénzért vásárolható zsiráfeledelt. A gyerekek sikongatnak a látványtól, a felnőttek pénztárcáikban kutatnak százasokért, mert ez minden pénzt megér! Séta tovább, szemben velünk a 3D-s állatkerti mozi, ami ingyen látogatható.  Menjünk! – kiabálják kórusban a gyerekek. Megyünk! Szemüvegosztás, elhelyezkedés, már indul is a vetítés, ami minden gyerekszáj szerint „tök jó” és „izgi”. Aztán az oroszlánok, tigrisek, elefántok, vízilovak, hüllők, bogarak. Az izgalom mégsem csillapodik! Szájról-szájra jár a hír: van játszótér is! Tényleg van és fantasztikus. Hatalmas fa hajó a közepén lengőhidakkal, drótkötélen végigszáguldó lengőhinta és egy hatalmas beton bálna, macskakővel kirakva, ami csúszdaként és mászókaként egyaránt funkcionál. Istenem, ha nekünk is lehetne valami hasonló! Útban hazafelé azon törjük a fejünket: mikor, hogyan lehetne még egyszer eljönni, hiszen annyi mindent nem láttunk még!

„Éva néni, találd ki, légyszi, légyszi, légyszi!” – kérik a gyerekek. Kitalálom!  

Pénzes Éva

óvodavezető