Beszélgetés Miskei Attilával, a TTC NB III-as csapatának edzőjével

Miskei Attilával a Dunaharaszti elleni meccset követő szerdai edzés után ültünk le beszélgetni. Három nap múlva a védőgondokkal küzdő csapat 35 éves trénere újból dresszt húzott, és beállította magát a csapatba.  Az edzői húzás jól sült el, igaz, a Tököl elleni győzelemhez némi szerencsére is szükség volt, ám– mint az interjúból is kiderül – az mindenhez kell.

Messzebbről kezdeném: apukád itt futballozott, tagja volt az NB III-ba feljutott 1973-as bajnokcsapatnak, te viszont nem itt nőttél fel. Hogy jött neked Törökbálint, a TTC?

Érden nevelkedtem utánpótlás játékosként, majd több csapatban is játszottam: Újpest, BVSC, Dorog, ESMTK. 1996-ban volt egy keresztszalag-szakadásom, közben lejárt az akkori csapatomnál szerződésem… Egyszer kijöttem Törökbálintra a nagymamámhoz, aztán egy kósza gondolattól vezérelve a törökbálinti pályára vettem az irányt, ahol Zima Flórián fogadott - mondhatni rövidesen fiává is – és meggyőzött arról, hogy ne is menjek tovább. Egyébként, ha már édesapámat említetted, azt hiszem, mi vagyunk az egyedüliek, akiknél az apa és fia is bajnok lett a TTC színeiben, de ez csak egy érdekesség.

Nem is nagyon mentél el máshová, a Hőerőműnél tett féléves kitérőt leszámítva...

Korábban volt egy időszak, amikor a nagyobbik lányom született, hogy anyagilag olyan helyzetbe kerültünk, ami átmenetileg távol tartott a focitól. Aztán Szentkúti Feri hívott a focisulihoz, hogy segítsek neki, majd Csáky Dezső mondta, hogy szeretné, ha játékosként bekapcsolódnék a munkába. Aztán fél év múlva Varga Laci átvette a felnőtt csapatot és mellette pályaedző lettem. Akkoriban ezt fel sem fogtam. Lacival mindketten a pályán voltunk, ment minden magától. Közben fél év alatt hihetetlen átalakulás zajlott le, hiszen az a csapat, amit átvettünk, szinte teljesen kicserélődött.

Aztán jött egy rendkívül sikeres periódus. Mit tudtál hozzátenni a közös munkához?  

Igen, ez fantasztikus időszak volt. Ekkoriban, amellett, hogy játszottam és pályaedző voltam az én javaslatomra kerültek ide labdarúgók, korábbi játékostársaim: Róza Laci, Killik Balázs, Mészáros Dávid vagy később Bábik Tibi. Amikor szóba került nálunk az „profi foci, vagy munka melletti labdarúgás?” kérdése, sikerült rávenni őket, hogy idejöjjenek.

Tavaly ősszel tizenegy forduló után Laci befejezte, te viszont nagy lehetőséget kaptál.

Én mindenképpen ideiglenesen vállaltam a feladatot. Láttam, hogy hozzáállásban messze nem azt nyújtottuk, amire a jó szerepléshez szükség lett volna. Gondolok itt az edzésre járásra vagy arra, hogy a Törökbálin tavaly ősszel 51 sárga és 5-6 piros lapot kapott, vagyis egy balhés csapatnak könyvelték el. Amikor átvettem a csapatot, az volt az első kérdésem, hogy az ismert feltételek között - az időnkénti anyagi gondokkal együtt, stb. - ki az, aki vállalja a munkát, ezt az elején döntsük el. Mindenki jelentkezett.

Szerencsés csillagzat alatt kezdted a pályát az utolsó két fordulóban mindkétszer az utolsó pillanatban szerzett gólt a csapat…

Igen, a Balatonlelle ellen ez győzelmet, a III. Kerület ellen döntetlent ért…

…vagyis plusz négy pontot. Gondoltál arra, hogy ha nincs ez a két gól, lehet, hogy sok minden másként alakul?

Igen, de hát szerencse mindenhez kell. Viszont a legfontosabb az volt, hogy változott a mentalitás. A játékosok előtte nem érezték, mekkora a baj, ettől kezdve mintha megérintett volna bennünket a kiesés szele és elkezdtünk foggal-körömmel küzdeni! Ennek is köszönhető volt, hogy az utolsó percekben be tudtuk gyötörni ezeket a gólokat, holott a játékunk korántsem volt jó.

Tavasszal viszont már te készítetted fel a csapatot, nem indult könnyen ez az év sem.

Nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz. Ha az anyagi gondokra, azok megmaradtak. Aztán volt a csapat körül más feszültség is, sokan elmentek, gondolok itt olyan emblematikus figurára, mint Horváth Feri, aki egy remek játékos és egy kezdő edzőnek támasza lehetett volna, Tordai Balázsra, Szeles Tamásra, stb. Bevontam a munkába viszont Mersich Petit és próbáltam megfelelő képességű játékosokat összegyűjteni. Voltak, akiket a korábbi edzőim ajánlottak, volt, akit Szűcs Lajos Pápáról.

A zűrös kezdés ellenére a tavasz várakozáson felül sikerült, ezt alighanem a legtöbben elismerik…

Egy idő után egyre jobbak lettek az eredmények, aztán látszott, hogy jó esetben a középmezőnyben is végezhetünk. Itthon hetvenöt százalékos teljesítményt nyújtottunk és idegenben is egyenlő ellenfelei voltunk a legjobbaknak. Hozzátartozik a sikeres tavaszi szerepléshez, hogy ilyen körülmények között sohasem készülhetett a törökbálinti csapat, mert hetente kétszer tudtunk a Corvinus Egyetemen edzeni, egyszer Budafokon a műfüvön és volt a diósdi villámtorna, ahol jó felkészülési meccseket lehetett játszani.

A felfelé tartó eredmények közben miként érezted, hogy fogadnak el, mint edzőt?

A játékosok maximálisan. Úgy gondolom, azokkal a legnehezebb, akivel sokáig együtt játszottál, baráti viszonyban vagytok. Nem szeretem a főnököt játszani, de nekik is meg kell érteniük, mindent meg kell tenniük azért, hogy sikeresek legyünk. Ez szerintem intelligencia kérdése, mindkét fél részéről.

Közönség?

Nem megyek ki a lelátóhoz, hogy azt figyeljem, ki mit mond. Amikor ide kerültem, két csapatban is szenzációsan éreztem magam. Az egyik, ami a Flóri keze alatt formálódott, a második a Laci edzősége alatt. Én akkor is a csapatra voltam büszke, nem foglalkoztam azzal, hogy ki és mit mond.

 

Mire taksálod a jelenlegi csapatot, mondjuk az őszi szezon végére?

A felkészülési meccsek becsapósak. Ezek alapján többen most is azt mondták, hogy nagyon erősek leszünk, én akkor is azt mondtam, hogy óvatosan kell ezt nézni. De a középmezőnyben mindenképpen ott kellene lenni! Most nagy problémánk, hogy hátul alapembereink dőltek ki, viszont elég bő a keretünk, majd próbálkozunk. Gárczki Peti keresztszalag-szakadást szenvedett, hasonlóképpen, mint Hegedűs Sanyi is. Törökbálint „dárdaipalija”, Nyitrai Zolinak porcsérülése van, Róza Lacinak a talpcsontja fáj. Az újonnan érkezettek közül Frank Tomi azonnali erősítést jelent, Kóbor Csabinak még beilleszkedési nehézségei vannak, Tóth Ákosról pedig nem kell hosszan beszélni, remélhetőleg mielőbb eléri a régi formáját.