|
Peti aprócsontú, vékony, mozgékony, nagyon okos kisfiú, aki boldogtalan volt, ha nem ő ért elsőként az oviba. De minden jónak vége szakad egyszer. Peti iskolába ment, ahogy a hajdani Bergendy nótában is.
Komoly előkészületek előzték meg a korszakváltó napot. Peti még a szobáját is elcserélte nővérével, ami persze a szülőknek adott remek nyári programot felújításra, átrendezésre. Na, és persze a játékokkal zsúfolt polcok mellett helyet kellett találni az első íróasztalnak is. Amikor megláttam az IKEA áruház 21. századi remekét, tátva maradt a szám. Azt hittem, Peti mindjárt a műszaki rajzolással kezdi a tanulást betűvetés helyett. Ezen az asztalon – ahogy azt tulajdonosa villámgyorsan be is mutatta – minden mozgatható, emelhető, elfordítható, a fiókba magától helyére ugrik a tolltartó, a kihelyezett színes ceruzák fegyelmezett rendben várnak sorukra, de már bevackolta magát egy-egy zugba – hála a szülői előretartásnak – a festékkészlet, és a szögmérők, vonalzók egész kis csapata. 
Peti szórakozott kívülállóként mutogatta meg a kezdődő iskolásélet tárgyiasult készlettárát. Szemlátomást még csak szemmel vette birtokba őket. Veleszületett műszaki érzéke lévén viszont az asztallal végezhető valamennyi csavarható, elfordítható, megnyújtható és kifordítható funkciót bemutatott. Betelvén ezzel, érdeklődése azonnal kedvenc játékai – autók, motorok, bonyolult építmények – felé fordult, mintegy elhanyagolható, némileg értelmetlen témának tekintve az iskolát, már-már kelletlenül válaszolgatott. Kaptál már házi feladatot? Igen, valami vonalakat kellett húzogatni, de már beadtam, nem tudom megmutatni… Melyik padban ülsz? Mindig máshol. Első nap a középső padsor első padjában ültem, de mondták, változás lesz, ha majd jobban megismerjük egymást, a nagyok ülnek hátra, a kisebbek előre… 29-en vagyunk, van három padsor. Két ovis társam is az osztályunkba jár, a Lipők ikrek… És hogy hívják a tanító nénit? (itt némi bizonytalankodás után kiderül, Erika néninek hívják, aki nagyon aranyos, délutánonként a napköziben meg Renáta néni van velük.) … és melyiket kedveled jobban? Hát a Renáta nénit - válaszolja Peti szépen görgetve az R betűt. Na, ebben biztos voltam! (Egy napközis tanító néni mégsem követelhet annyit!). Milyen órád volt már? Már volt három német órám! És azt ki tanítja? Márta néni, de egyszer Erika néni is volt. És milyen az a Márti néni, fiatal? Egy kicsit duci… …attól még fiatal lehet. Mindenki jár németre? Csak 14-en megyünk, a többiek az osztályban maradnak. Milyen volt az évnyitó ünnepség? Mindenféle előadások voltak, de mi nem szerepeltünk, mert mi még csak most kezdtük az iskolát. De a Lipők ikrek szerepeltek… Hogy-hogy…? Nem tudom, de ők szedték össze a színpadról leguruló labdákat… Milyen ruhában voltál? Szépbe kellett menni… Nem szeretek szépbe lenni - mondja Peti kissé elkomorulva. Én sem szerettem. Te miért nem? – Nincs válasz, csak egy kis grimasz, továbblépek. - Hány kislány van az osztályban? 14. Vannak köztük helyesek? – Peti hallgat. - Nem néztél körül? Nem, nem akarok körbenézni. – mondja határozottan, majd zavartan hallgatunk. Ki megy érted a suliba, anyukád? Igen, meg a Lipőkék. Nem vagy fáradt, hogy olyan sokat kell ülni a padban? Elég kényelmetlen, vittem is be egy párnát… Hogy tudsz 45 percet egyhelyben ülni a fenekeden? Néha állunk is… De nem annyira rossz ülni… Meg tudod állni, hogy ne szólj, ha nem kérdeznek? Sokat jelentkezel? Igen, de a tanító néni nem vesz észre… Miket kérdez a tanító néni? Volt egy magyar óra, ki kellett nyitni az olvasókönyvet, és elolvasni a Kis kakas gyémánt félkrajcára mesét… De hiszen még nem is tudtok olvasni… Nem úgy értettem, el kellett mesélni, mindenki mondott belőle egy részletet… Aztán azt mondta a tanító néni, hogy mondjam el én az egészet. …és elmondtad? Elkezdtem, de aztán elakadtam… de a bugyogós részét azt nagyon tudom… Nekem is az a kedvencem, amikor a török szultán a bugyogójába dugja mérgében a kis kakast, az meg kiengedi a bögyéből a darazsakat…- ezen aztán jót nevetünk. - És mondd, első nap mindenki bemutatkozott az osztályban? Igen, mindenki megmondta a nevét… …és egyebet magáról? Mást nem… Peti, holnap kezdődik a második iskola hét. Várod már, hogy iskolába menj? Lehet, hogy nem megyek, mert egy kicsit meg vagyok fázva… Érdekes, észre sem vettem. Mondd Peti, mi jobb, oviba vagy iskolába járni? Hát oviba… De hát miért? Mert ott nem parancsolgattak, hogy ezt csináljuk, meg azt csináljuk… De hát anya is csak rád szól, hogy Peti pakolj össze, Peti vedd le az utcai cipőd, meg ilyesmi, és az nem zavar, az nem parancsolgatás? Nem, az kérés…- mondja komoly kis arcán mély meggyőződéssel, miközben egyfolytában matat valamelyik autójával. Kicsi, nagy, számos autó szerteszét mindenütt a szőnyegen, a polcokon. Szereted az autókat? – teszem fel a teljesen hülye kérdést. Imádom, de legjobban a motorokat… Nem viszel be magaddal egyet-egyet az iskolába…? Nem, csak az oviba vittem be… És van olyan fiú, aki beviszi? Igen, észrevettem… Mert? Az előttem ülő volt az, és láttam, hogy ott játszik vele a pad alatt… 
Epilógus Nem hiába mondjuk, az idő mindent megold. Nem telt el két hét se a beszélgetés óta, Petinél a dolgok komoly fordulatot vettek. Erika néni felfigyelt értelmes és szép beszédére, és elindította Petit a Budaörsi kistérségi szavalóversenyen, ahol egy jópofa Tandori verssel második helyezett lett. Most már sokkal felszabadultabban mesél az iskoláról, ahol már nyolc „mosolygó fejet” kapott magyar órán. A lányokról azonban még mindig nem hajlandó semmit se elárulni.
|
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez. 
