Nagyon sokat olvasok apró gyerekkorom óta, Lázár Ervin művei mégis valahogy, és persze méltatlanul, kimaradtak. Szorít az idő, pótolom a hiányokat. A Volf György könyvtárból kivettem Lázár Ervin egyetlen regényét – hiszen ő igazán a mesék nagy fabulálója volt -, az 1971-ben megjelent Fehér tigris-t.

Sokan a mese eszköztárát vélik felfedezni a számomra sokkal inkább szürrealisztikus regényben, amelynek főhőse Makos Gábor egy átlagos, egyszerű fiatalember, dolgozik, kávéházba jár. Egy napon fehér tigris szegődik hozzá, s ettől kezdve lerázhatatlanul követi őt. Az emberek félnek az állattól, ezért a város rendfenntartói Makos Gábort tigrisével együtt lakásában elbarikádozzák a külvilágtól, ítélet nélkül rácsok mögé kerül. Fogvatartói ellátják enni-, innivalóval és naponta cserélik a küblit is. A tigrisre nincs gondjuk, mert a nagymacska nem eszik, nem iszik, nem ürít, nem fogja a golyó se, de félelmetes ereje van. A tigris csak létezik, és várja gazdája parancsait, csak neki engedelmeskedik, s ezzel gazdája korlátlan hatalom birtokosa lesz.

Először menekülne a rákényszerített szerepből, szabadulna a tigristől, de nem lehet. Lassan belekényszerül az igazságtevő szerepkörébe, kiűzi a városból az életüket megnyomorító „főnököt”, egy csapásra tisztelt, rettegett hős lesz belőle. Egy darabig ellenáll, amikor őt akarják „főnökké”tenni, de valamikori becsületes karakterén lassan megjelennek a hajszálrepedések. Amikor az első olyan parancsot adja ki tigrisének, ami az első lépés a diktátorrá válás útján, a hófehér, csillogó tigrisbundán megjelenik lemoshatatlanul az első szürke folt. A hatalom tébolya lassan foglyul ejti Makos Gábor lelkét, megöli a mellette végig kitartó Szolga Erzsébet szép, tiszta szerelmét, és amikor erőszakos tombolását megelégelve a város fellázad ellene, már egy fekete, csípős szagú, közönséges tigris lohol mellette menekülve a városból. Ahogy a főhős visszaél kivételes lehetőségeivel, a tigris elveszti fehérségét, s fehérségével együtt mitikus, ellenállhatatlan erejét is.

Csak a Volf György könyvtárig kell elmenni a kicsi, karcsú könyvért, kölcsönözzék ki, olvassák el! Gondolkozzanak el rajta, milyen esendően gyenge is az ember, ha a hatalom megkísérti.

(MTI) 2009. szeptember 21-én felavatták a budapesti Farkasréti temető művészparcellájában felavatták síremlékét. Lázár Ervin életműve feledhetetlen és útmutató példa arra, hogy az ember úgy maradhat ép, ha soha nem felejti el gyerekkori énjét - fogalmazott beszédében Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke. Lázár Ervinből sugárzott a szeretet minden nyitott szívű ember felé, legyen akárhány esztendős - mondta az irodalomtörténész. Kitért arra, hogy a klasszikus mesékben szinte mindig a jó győz, az életben viszont ez ritkábban történik meg.