Drogtanyáznak a nyomorékfalvázók…

No de ez úgy állít be engem, mintha hülye lennék! – jut eszünkbe a Lefebvre professzor felcsattanása a Fantomas visszatér című filmből, amikor Fandor újságíró az ő maszkjában a földön kívüliekről beszélt a tévékamerák előtt. A helyzet a környezeti tiltakozó akciók esetében annyiban hasonló, hogy az „úgy állítnak be…” bosszús fogcsikorgatások közepette szintén elhangzik, ám a jelenet cseppet sem vígjátéki. A létesítmény káros hatásai által érintett helyi lakosokat és az ügybe magukat más okból belekeverő protestálókat egy-egy sajtótermék olykor nem a legjobb színben tünteti fel.

Mindez legalább nem a politikai oldaltól függő. Így például 2002 őszén a 72 lakással indító, majd rövidesen már a 324-es számkombinációval előálló Medicatus-építkezéssel szembeni tiltakozáskor a Népszabadság újságírója „szúrta ki” azt a különben senki által sem hallott félmondatot, hogy „Nyomorékfalva itt ne épüljön!”  - és formált belőle szalagcímet. A valótlanságokat felpanaszoló és a valós tényeket ismertető írást a szerkesztőség válaszra sem méltatta. Az akkori Magyar Hírlapban megjelent publicisztikára, miként a 168 Óra közlésére is megjelenhetett a válasz, amelyeknek állításait a továbbiakban senki sem vitatta. Ugyanakkor a Magyar Nemzet egyből korrekt riportban mondta el a sztorit. Nem vagyunk hívei a konspirációs elméleteknek, ám mindebből leginkább arra lehetett következtetni, hogy a befektetőnek mely térfélen voltak erős sajtókapcsolatai.

A baloldali elfogultsággal aligha vádolható Helyi Téma az elmúlt hetekben több alkalommal is tudósított a Bajcsy-Zsilinszky utcában megépíteni tervezett játszótér ügyéről. A cikkek szerzője Julius Athina eleinte nehezen került képbe. Első írásában (Legyen hely játszani!, szeptember 2.) még az szerepelt, hogy a környékbeliek azért tiltakoztak a játszótér létesítése ellen, mert sok más mellett: „A legrosszabbat is elképzelték, hogy drogtanya lesz a téren. Aláírást gyűjtöttek a játszótér ellen, de a lakossági fórumon tisztázódtak a felvetések, és végül zöld utat kapott a beruházás.”

Mivel ez a közlés voltaképpen Turai István polgármestertől kapott tájékoztatásként volt értelmezhető, a környéken lakók enyhén szólva nagyot néztek.

A második tudósításban (szeptember 9.) ugyanis a valóságnak megfelelően már ez volt olvasható: „A lakossági fórumon nem tisztázódott semmi ezzel kapcsolatban. Az itt lakók továbbra is ellenzik a játszóteret.” A cikk címe viszont már az iménti „legrosszabbal” jellemezte a lakosságot: „Tiltakozunk a játszótér ellen, nem akarunk drogtanyát!” Az írás mindkét oldal érveit megszólaltatta, tehát ebben a tekintetben kiegyensúlyozott volt, érezhető játszótérpárti rokonszenvvel, de még ízléses keretek között.

A gyerekek érdekében döntöttek – Mégis lesz játszótér című harmadik cikk (szeptember 16.) viszont már túlment ezeken. A tudósítást, a sajtónyilvánosságot addig egyedül vállaló lakosról készült nem éppen előnyös fotó illusztrálta. Az önkormányzati döntéshozók viszont rendkívül kedvező színben tűntek fel: „Több tucat gyerek érdekében vállalták azt is, hogy emiatt az itt lakók közül többen rossz szemmel néznek rájuk. Ilyen ellenállás, mint ami a városban kialakult, … talán még sehol nem volt az országban – állítják a helyiek.”

Hogy a „helyiek” egy tizenháromezer lakosú városban pontosan kiket jelent, arról semmit sem tudtunk meg. Ám ugyanebből a könnyen azonosítható, megbízható forrásból a tiltakozók alaposan megkapták a magukét: „Ezek a családok saját kényelmüket, nyugalmukat féltik. Elképesztő egyes emberek hogy lehetnek ennyire önzőek – vélekedik rosszallóan az illető, aki örül a képviselők döntésének.”

És ez így egy csipetnyit erős.

Mellesleg, a kényelmét és nyugalmát nyilván nem féltő Julius Athina két tényt egyáltalán nem említett a cikksorozatában:

1. A játszótér gyakorlatilag Törökbálint főútja mellett létesül, tehát nem a lakosság által pusztán forgalmasnak mondott szakaszon, hanem település egyik legnagyobb gépjárműterheléssel sújtott szakaszán. (Talán erre sincs sok példa az országban.)

2. A játszótér közvetlenül az alpolgármester úr vegyesboltja mellett épül, parkolóval együtt.

Ez utóbbinak lehet, hogy nincs nagy jelentősége. Ám ez a tény, mint véletlen érdekesség, talán belefért volna valamelyik cikkbe.