A Kádár-korszak keményebb éveiben a kutya se kérdezte a lakosságot: az történt, amit a párttitkár mondott. Szólni úgysem mert senki. Nevezzük ezt első fokozatnak. Ahogy a rendszer puhult, jött a második fokozat: divatba jöttek a lakossági fórumok, ahol legalább utólag megpróbálták elfogadtatni a dolgokat. A további puhulás során a harmadik fokozatban már előzetes fórumokat is rendeztek: mindenki elmondhatta, amit akart, de a lakossági véleményt egyáltalán nem vették figyelembe. A negyedik fokozat már közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1988-89-ben lépett be: ekkor már eredménye is lehetett egy-egy lakossági tiltakozásnak. Aztán jött a demokrácia, az előzetes egyeztetés kötelezettségével.

Most gyors ütemben haladunk visszafelé. Már a harmadik fokozatnál tartunk, de felsejlik az első fokozat árnyéka is. Jó példa erre a pártelnöki címet viselő párttitkár téglagyári boltja mögé tervezett játszótér és parkoló esete. A döntés megszületett úgy, hogy a polgárokat a kutya sem kérdezte. Amikor kiderült, hogy mi készül, a lakossági tiltakozás hatására sebtében összehívtak egy lakossági fórumot, ahol a polgárok elmondták, miért tartják hibának, hogy a város legnagyobb forgalmú útja mellé játszóteret építenek. Ezután a képviselő-testület, amelyben a párttitkár pártja van többségben, megszavazta a gyermek-mérgező játszótér építését.

Minden egy irányba mutat, és jól halad. Két évvel ezelőtt a párttitkár pártjának képviselői leszavazták, hogy a SPAR kisebb szupermarketet építsen Törökbálinton, nem messze a párttitkár boltjától. Ezzel feltehetően sikerült megmenteni a párttitkár boltját. Az újabb ötlet – játszótér és parkoló a párttitkár boltja mögött – feltehetően a bolti forgalom növekedésével fog járni.

Volna egy kompromisszumos javaslatom: olcsóbb megoldás volna, és a gyerekek egészségét sem veszélyeztetné, ha csak a bolt mögötti parkoló épülne meg. Egy-egy akadékoskodó olvasó felvethetné: miért épüljön közpénzen a párttitkár boltjához parkoló? Válaszom: mert így kisebb a kár, és lassan úgyis meg kell szoknunk, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Egy ideig.

Minthogy minden az egypártrendszer újjáéledésére mutat, félve a hatalmon lévők bosszújától, nem írom alá cikkemet, nevemet, címemet még a szerkesztőségben sem adom le.