20-25-ezresre növekedés és a fenntarthatóság varázsigéi

Néhány hete Törökbálint önkormányzatának honlapján olvasható a település területfejlesztési koncepciójának második tervezete. Ez már önmagában is előrelépés, hiszen az első anyagon - szerzői jogi védelemre hivatkozva – rajta szerepelt, hogy annak mindennemű másolása, többszörözése tilos. Az önkormányzat viszont nem zárja el az anyagot a nyilvánosságtól, főként, ha ezt a Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület szóvá is teszi.

A tervezet első része egy alapos és áttekinthető elemzést tartalmaz Törökbálint jelenlegi gazdaságföldrajzi helyzetéről. Megtudhatjuk belőle például, hogy a település belterülete 1985. óta több mint kétszeresére növekedett, ma 806,6 hektár (27,5%) a 2939 hektáros összterületből. Láthatjuk a lakosságszám változásának görbéjét. Kiszámítják, hogy közintézményi kapacitások területén mi a helyzet: oktatási létesítményekben szűkölködünk, más vonatkozásban megfelelő mutatókkal rendelkezünk. A fő jellemzőket a későbbiekben igyekszünk részletesen is áttekinteni.

A tervezet a népességszám eddigi és várható alakulásának elemzésénél tartalmaz egy utalást a Budapesti Közlekedési Szövetség területére készített népességprognózisra, amelyet érdemes idézni, mert jelzésértékű: „A Budaörsi kistérséget alkotó településekre összesen számított népességnövekedés a 2006-2021 közötti időszakban 24 162 (+30), a 2006-2036 közötti időszakban 34 527 fő (+44). Törökbálinton a rendelkezésre álló fejlesztési területek beépítését feltételezve a távlati népességnövekedés alacsony beépítési intenzitás esetén + 99%-os nagyságú.”

Mindez előrevetíti, hogy ettől a mi saját területfejlesztési koncepciónk sem fog lényegesen különböző növekedési számot mondani. Hogy is fogalmazzunk, a tudományos szakszerűség szempontjait alapján nagyjából erre lennénk predesztinálva. Ebben a második tervezet az elsőhöz képest nem tesz engedményt. A farbával előállás, avagy a majomnak vízbeugrása a 22. oldalon következik be, a „fenntartható fejlődés” idevágó varázsigéinek elmormolását követően: „A városfejlesztés célja a Törökbálinton élők életminőségének javítása, ezért kiemelt célkitűzés a minőségi fejlődés biztosítása, a települési komfortérzet javítása, egy hosszútávon (kb. 15-20 év) – a további fejlesztési területek beépítési intenzitásától függően – mintegy 20-25 ezer lakosú ÉLHETŐ KERTVÁROS kialakítása.” (Kiemelés az eredeti szövegben.)

Marad tehát 15-20 éven belül 20-25 – élhető…! A tervezet ismerteti, hogy Törökbálint mely részein, várhatóan milyen mértékű lenne a népességnövekedés. A becsült adatok helytállósága azonban többen vitatják. (erről lásd Szedlay Gyöngyi véleményét.)

Ennél is nagyobb kétely, hogy a „további új lakóterületek megfontolt kijelölésével, és azok színvonalas kialakításával” megvalósítani javasolt folyamatot a település hogyan győzi közintézményekkel, és miként védi magát a kedvezőtlen járulékos gondoktól, így a közlekedési feszültségektől. Vagyis, hogy miközben a növekedés azt is jelenti, hogy 15-20 éven belül közel kétszerannyi lakos számára kell biztosítani ugyanolyan színvonalú közszolgáltatást, miből lehet ennek a közköltségeit biztosítani. Erre ugyanis a beruházókkal megköthető területfejlesztési szerződésekből befolyó bevétel enyhén szólva nem jelent garanciát. Már csak azért sem, mert emlékezhetünk arra, hogy a Tópark esetében a befektető területfejlesztési szerepvállalását szorgalmazó képviselő-testületi lelkesedés miként lohadt le, és alakult át egy pókerjátszma rejtélyességével befektetőbarát alapállássá.

Vagyis, az „agglomerációs térben” az ugyancsak nem ritkán hallott „szükségszerű folyamat” még ha önmagában rendben is lenne, adódik a kérdés: miből fogunk ennyi bölcsödét, óvodást, orvosi rendelőt, idősek otthonát, megfelelő polgármesteri hivatalt, illetve szabadidő és sportlétesítményt építeni, nem is szólva - a zöldterületi jellegű intézményfejlesztésként - ugyancsak javasolt temetőbővítésről?!

De mindez önmagában sem tűnik ésszerűnek. Nem értjük, ki vagy mi hajszol bennünket. A jelenlegi helyzetben a civil társadalom aktivitásán sok múlik. Meggyőződésünk, hogy ez a prognózis nagy támogatást nem élvez.

Szedlay Gyöngyi, a Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület volt elnöke, jelenlegi vezetőségi tagja a koncepcióról:

“Kísértetiesen hasonlít a folyamat a 2002-eshez. Az alapelvekkel csak egyetérteni lehet, az első 19 oldalt akár mi is írhattuk volna. Nagyon fontos újdonság, hogy vannak előzetes számítások a várható lakosságszám növekedésről, illetve az intézményi igényekről.

A számítások azonban úgy tűnik, nem tükrözik a várható valóságot!

A Tükörhegy IV. esetében 35 hektáron 1 000 lakást és 3 200 lakót terveznek az újonnan beépítendő területeken, pl. az Anna-hegyen a 90 hektárra 630 lakást és 1890 lakót, ami 1428 m2-es telkeket jelent. Az Anna-hegyen a jellemző telekméret 700 m2, az előző szerkezeti terv módosításnál ezért csökkentették a minimális beépíthető telekméretet 700-ra. Hasonlóak a számítások a többi területre is, ez azt jelenti, hogy a becsült értékek minimum a másfél-kétszerese várható. Az érvényes szabályozási tervekben szinte minden területen két lakás építhető, ez tovább növeli a várható lélekszámot.

Emellett négy és fél sorban foglalkozik a koncepció a Tóparkkal, amelynek a településen átmenő és Budapesttel kapcsolódó közlekedése jelentős hatással lesz a település mindennapjaira. A Tópark saját honlapján levő adatok alapján 2010-2011-ben 90 000 m2 bevásárló központ, 70 000 m2 iroda, 20 000 m2 lakás, 10 000 m2 szolgáltató terület kerül átadásra. Ezek az emberek idejönnek minden munkanapon illetve a lakásokban lakók majd itt keresnek közintézményi ellátást. Ebben a pillanatban ezeknek a hatásával semmiféle módon nem számol a koncepció.

A Téglagyár területe lehetőséget adhat egy hiányzó központ létesítésére, fekvése és területe is rekultiváció után alkalmas lenne erre.

A Tétényi-fennsíkkal kapcsolatosan történt egy, az EU döntését minden figyelmeztetés ellenére figyelmen kívül hagyó döntés korábban. A Natura 2000 területet beépíthetővé minősítette az önkormányzat, ezt korrigálni kell.

Támogatandó az erdőtelepítés, akárhol is a településen, de az semmiképpen, hogy egy ma létező erdő helyett telepítsenek új erdőt máshol. Az erdő a szukcessziós fejlődési sor utolsó pontja, a legfejlettebb ökoszisztéma. Sok évtizedben mérhető egy erdőpopuláció létrejötte, a fák elültetése még sok-sok évre van az erdő létrejöttétől.”

Növekedési prognózis számokban

Az új területek igénybevétele, valamint az igénybevétel intenzitásának foka önkormányzati döntés nyomán a módosítás alatt álló településrendezési tervben rögzíthető. Az alábbi táblázat az egyes fejlesztési területek esetében alacsony, közepes, illetve magas beépítési intenzitás esetén várható többlet lakónépességet, illetve lakásszámokat mutatja be.

Lakónépesség növekedése

Ehhez a koncepció készítői hozzáteszik: itt, Budapest közelségében különösen igaz az a tény, hogy az üdülőterületeken több esetben üdülőépületnek hívott, de valójában lakófunkciójú épületek épülnek. Emiatt a kellő biztonság érdekében az üdülőterületeket is lakóterületként kell figyelembe venni az infrastruktúraigényeket becslő számításoknál. A lakónépesség és lakásszámoknak a maihoz képesti lényeges további emelkedését – és emiatt a köz- és közmű infrastruktúrával szembeni igények emelkedését – eredményező potenciális fejlesztési tartalékterületek adottságai:

Közintézmények fejlesztési igénye

A települések fejlődésével, fejlesztésével párhuzamosan - a bekövetkező népességnövekedés miatt - a közintézmények bővítése szükséges. A jelenleg rendelkezésre álló kapacitások, illetőleg a fentiekben vázolt két szélső népesség- és lakásszám növekedési értékek összehasonlítását az alábbi táblázatban mutatjuk be: