Játszani jó! Ha nem jó, az már nem játék… Kérdezzünk csak meg egy gyereket. Vagy egyszerűen figyeljük, ahogy átlép a képzelet világába!

A játékot sokszor feladatnak tekintjük. A gyereknek játszani kell! Telerakjuk a kiságyat, a járókát, a szobát, a lakást játékokkal, térdig járunk az apró-nagyobb autókban, kirakókban, babákban, zenélő kütyükben. Elvárjuk, hogy ezekkel bizony játsszon az apró, hiszen sok pénzt adtunk ki értük. Nem hisszük el, hogy ennyi játékszer között unatkozhat, értetlenül állunk az előtt, hogy még így is rángatja a szoknyánkat, hogy foglalkozzunk vele…

Játék az egész…

A legjobb lenne, ha elfogadnánk, hogy a gyerek számára MINDEN lehet játék, akár egy naranccsal is gurigázhat, és ruhacsipeszekkel is játszhat iskolásdit. És lehet, hogy számára a méregdrága játékok armadája nem mond SEMMIT, talán nem is tudja, hogy kell azokkal játszani, vagy egyáltalán nincs kedve ahhoz, hogy kirakózzon, színeket egyeztessen, inkább száguldozna, vagy a fantáziáját szeretné elereszteni. Vagy csak anyához bújni, figyelni, ahogy gyúrja a tésztát, hallgatni, ahogy mesél, segíteni kipakolni a mosógépet, neki ez mind játék, és közben mind tanulás is.

Kötelező játékidő?

Nem KELL a gyerekkel minden nap azonos mennyiségű ideig játszani, bár, ha veszünk neki játékszert, kutyakötelességünk néhányszor leülni mellé, hogy legalább megtanulja, mire való. A legjobb, ha a gyerekünk igényeit figyelve alakítjuk ki a mindennapokat, és ebben lehet együtt játszás is – ami jó, ha nem megy át oktatásba (szín és formaegyeztetés, szó és betűtanítás stb.) hanem olyasmi, amit a szülő és a gyerek is élvez. Persze, különbözőek vagyunk: van, aki képtelen a gyerekével naphosszat autót tologatni, vagy babázni. A legjobb, ha ilyenkor kitalál hozzá valamit, ami számára is érdekessé teszi. Ha még így is unalmas, vagy kényszeredett ez a fajta együtt játszás, mert teljesen elveszett a szülőből a gyerek, nem kell erőltetni.

 Találjon olyan tevékenységet, amiben tud élményt adni: akár a mesélés, a diavetítés, a hancúrozás, de a gyerek számára az is boldogság, ha nézheti, ahogy anya/apa rajzol: várat, kutyust, királylányt vagy ha egyik se megy, hát katicabogarat. A lényeg, hogy időnként legyünk úgy is együtt, hogy félreteszünk minden mást: se a telefon, se a tévé, sem a mosogatás nem terelhet el minket. Hiszen a világon a legfontosabb dolog történik velünk: éppen felfedezzük, hogy milyen remek, érdekes, felvillanyozó vagy éppen megnyugtató dolog együtt lenni azzal, akit szeretünk.