Itt a tavasz, jól esik sétálni a városban.

 Öröm végignézni a gondosan ápolt kerteken, sok helyen nyílik a hóvirág, itt-ott a színes krókuszok is. 

Melegre, fényre vágyva arra megyünk, ahol a nap süt, nincs úti cél, mindegy, hogy Ófalu, Újtelep, Felsővár vagy Tükörhegy, csak csendes, forgalommentes utca legyen. A törökbálinti dimbes-dombos utcákon több órán keresztül babakocsit tologatni nem kis fizikai teljesítmény, beöltözni sem kell túlságosan. Egy-egy szép tágas, füves, fás helyen jól esne egy kicsit megállni, elővenni a könyvet, újságot, ami ott lapul a mindent elnyelő táskában. Jól esne megpihenni egy padon, olvasgatni a szabadban.

Miért csak a Dózsa György út végén lett kialakítva pihenőhely? Miért nincs több barátságos liget, park a városban? A Szabadság tér, a Szérűskert széles zöld sávja néhány paddal, esetleg szemetessel felszerelve igazi közösségi hely lehetne. Aki nem akar presszóba beülni, aki a játszóterek zsivajától távolabb szeretne leülni, hol tud megpihenni, beszélgetni, összebújni? Eszembe jut hányszor találkoztam a Szabadság téri patakhíd korlátjához támaszkodó, beszélgető emberekkel. Talán ők is padot kerestek, talán nem csak nekem van rá igényem…?

Az első tavasz ígéretű napsütés becsalogat minket a közeli játszótérre is. Izgatottan nézek körbe, milyen közvetlen közelről az a hely, ahol várhatóan nem kevés időt fogunk eltölteni a következő években.  A játékok szépek, színesek, a hinták biztonságosak, a burkolat gumi granulátum, ahogy illik egy „uniós játszótérnél”. Elégedetten bólintok, minden a legnagyobb rendben, mikor váratlanul egy szépnek nehezen nevezhető, de annál tarkább macska bújik elő a bokrok mögül. Biztos csak erre tévedt, nyugtatom magam. Bizonyságot keresve rögtön rákérdezek, a válasz nem megnyugtató, mint megtudom, a macska amolyan játszótéri kedvenc, itt tanyázik a bokrokban, és a simogatást, finom falatokat az idelátogatóktól igyekszik begyűjteni.  Hamarosan tapasztalom, hogy a számításai bejönnek, az éppen betoppanó anya-lánya páros macskafalatokkal felszerelve érkezik, és már kezdődik is a kényeztetés. Meghökkenve állok, csak én furcsállom a helyzetet? Semmi kifogásom a macskák ellen, aki szereti, simogassa, dédelgesse őket otthon, nagymamánál, szomszédoknál, ha más nincs, akár az utcán. Na de játszótérre szoktatni?  

Valószínűleg nem lehet elkerülni, hogy egy-egy kóbor állat a homokozóba piszkítson időnként, de amelyiket itt etetik, az biztos, hogy oda fog üríteni. Tisztában vagyunk vele, hogy milyen veszélynek tesszük ki ezzel gyerekeinket? A macskaürülék a férgek és egyéb betegségek melegágya.  A játszótéri homok időnként fertőtlenítésre, cserére kerül, de mi is tehetünk a tisztaságáért, gyerekeink egészségéről van szó.