Nem olyan nehéz egy iskola, egy sportcsarnok és egy uszoda építési és nyolc éves hasznosítási költségeit 11 milliárd forint fölé tornászni és ezzel eladósítani a település következő évtizedét. Ehhez az kell, hogy a sportlétesítmények építéséhez elnyert állami támogatást visszautasítsd, majd a pénzügyi válság után jó drágán vegyél fel hiteleket, és szomorúan konstatáld a közbeszerzési eljárás sajátosan felfelé kúszó árversenyét. Az iskolaprojekt számtanpéldájánál nem tudni mit dob a gép, végül mindez mennyibe kerül a városnak és miért. Ám a többszörös hazárdjáték ritkán olcsó.

Törvénysértés és karikatúra

A képviselő-testület március 25-i ülésén Turai István polgármester tájékoztatást adott a Törökbálint általános iskola és sportközpont építésére kiírt közbeszerzési eljárás helyzetéről, a nyertes pályázóval a szerződés vélhetően megnyugvást keltő aláírásáról, illetve az eljárással szemben benyújtott jogorvoslati kérelemről. Ez utóbbi kapcsán karikatúraszerű túlzással kiemelte, a kérelmező azt szeretné, hogy ismerjék el, megnyerte volna a közbeszerzést, ha a második fordulóban is benyújtja az első fordulóban tett ajánlatát, erre azonban nem volt lehetősége, mert a konzorciumának egy tagja kereket oldott. A „vicces” ajánlattevőnél csak a polgármester tűnhet később mulatságosabbnak, mivel egyszerre számol be jogorvoslati kérelemről és szerződés aláírásáról. Az előbbi ugyanis az utóbit kizárja! A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 323.§ (5) bekezdése kimondja, hogy: a jogorvoslati kérelmet a Közbeszerzések Tanácsa a honlapján haladéktalanul közzéteszi, és a szerződés - egy kivételtől eltekintve - a közbeszerzési ügy befejezését eredményező határozat meghozataláig nem köthető meg.
Információink szerint Törökbálint önkormányzata a honlapot nem tekintette hivatalos közlésnek, és mivel hiába várták, hogy a sarkon bekanyarodjon a postás az ajánlott levéllel, a jogorvoslati kérelmet  csak mint afféle érdekességet vették tudomásul. Más kérdés, hogy ezt így alapjában véve nehéz elhinni, mert ennél több ismeretet feltételezünk a helyi erők - eddig is számos közbeszerzést lebonyolító - legjobbjairól és az őket segítő szakemberekről. Az sem zárható ki, hogy itt valamiféle kamikaze akcióról van szó, aminek az értelmét azonban mindmáig nem sikerült megfejtenünk.
Az viszont szinte biztos, hogy Közbeszerzések Döntőbizottsága a 2010. január 25-i határozatát követően újból elmarasztalja az önkormányzatot és vélhetően a bírság összege meghaladja az akkor az óvodaépítés ügyében kiszabott egymillió forintot. Az egyéb következmények viszont kiszámíthatatlanok, nem tudni, mi lesz magával a közbeszerzési eljárással, aminél ugyebár milliárdos nagyságrendű a tét.

Furcsán emelkedő árak  

Holott ez nem tűnik sima ügynek, már az alapján sem, ami ebből a felszínen látható. Az első forduló indikatív ajánlatait követően ugyanis legalább két sajátos fordulat történt az ügyben, az egyik az árak területén, a másik a Dulácska Major Konzorciumnak az ajánlattevő, vagyis törökbálinti önkormányzat általi kezelésében.
Az első ajánlatok megismerésére 2009. december 14-én került sor, az „Ajánlattevő által az Ajánlatkérőtől az építmények használatáért igényelt használati díj összege (Ft/ hónap)” tekintetében a következő eredménnyel:

Új Bázis Kft; Arcadom Zrt.; a Pest-Bau Kft. : 62 473 495 HUF + Áfa.
MARKET Zrt.: 67 037 115 HUF + Áfa.
Dulácska Major Konzorcium: 72 990 000 HUF + Áfa.
ZED-2009 SWIETELSKY-ÉPKAR Konzorcium: 114 000 000 HUF + Áfa.

A fentiek alapján sokan biztosan nem fogadnának arra, hogy a második fordulóban, 2010. március 5-én a ZED-2009 SWIETELSKY- ÉPKAR Konzorcium nyert, pedig ez történt.

ZED-2009 SWIETELSKY-ÉPKAR Konzorcium: 92 000 000 HUF + Áfa.
Új Bázis Kft; Arcadom Zrt.; a Pest-Bau Kft. : 95 180 149 HUF + Áfa.
Market Zrt.: 99 268 906 HUF + Áfa.

Mindebben az a nagyon meglepő fejlemény játszott szerepet, hogy első fordulóban a két legalacsonyabb árat benyújtó ajánlattevő – olyan összhangban, mintha szinkronúszásban mozognának - nagyjából másfélszeresére emelte az árat.

Az utóbb jogorvoslati kérelmet benyújtó Dulácska Major Konzorcium viszont a második fordulóból már kimaradt és ez megint érdekes eset. A cégcsoport képviselője a Közbeszerzések Döntőbizottságához írt beadványában azt panaszolta fel, hogy az első forduló után kihagyták őket az eljárásból és egy taghoz juttatták el a törvényben előírt információkat. Ez a konzorciumi tag mellesleg az önkormányzattal szerződéses kapcsolatban áll, majd a konzorciumból a második forduló előtt kilépett. A Dulácska Major Konzorcium képviselője tehát valóban céloz arra a beadványában, hogy amennyiben tartják magukat az eredetileg kikalkulált árhoz, értelmezésük szerint a reális árhoz, simán nyernek, és ez így, a közbeszerzési eljárás elemeit összerakva már nem is tűnik olyan humorosnak, mint amilyennek Turai István előadásában március 25-én volt, még százmilliókban számolva sem.

Mérleg

A fentiek szerint képződött ár alapján született szerződést az önkormányzat olyan sebességgel írta alá, hogy még a közbeszerzési törvény előírásait is figyelmen kívül hagyta. Annak ellenére, hogy egy utánagondolást talán megért volna: a könyvvizsgáló és a jegyző is jelezte a túlzott pénzügyi terhek veszélyét! A beruházás összköltsége valamivel több mint 11 milliárd forint, amit nyolc éven át kell törleszteni. Ebből 6 milliárd az építés és felszerelés, 2 160 millió a fenntartás, a többi pénzügyi szolgáltatás, vagyis a hitelfinanszírozás – mint ezt a képviselőtestületi ülésről tudósító kolléganőnk lejegyezte, ugyanis erről a „jelentéktelen” kérdésről írásos tájékoztató nem készült. Az éves kiadás 1,4 milliárd forint, miközben a hazai szinten kiugróan gazdag város egy évben mintegy 2 milliárd forintot költ fejlesztésre, vagyis a következő nyolc évben minden más fejlesztés téren komoly visszaesésre rendezkedhet be.  
A történetnek vannak visszanyúló szálai: a sürgető népességnövekedés közepette hat évig tart, és végül 700 millióba kerül egy hat csoportos óvoda felépítése. Vannak jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos kérdések: például, hogy mi lesz a Törökbálintnak kiugró bevételt biztosító helyi iparűzési adóval, pontosabban mi lesz, ha nem lesz, ha nem így lesz.
A hitelválságot követően mindenesetre sajátos projektbe vág bele Törökbálint – bár előbb várjuk meg, hogy miként határoz a Közbeszerzések Döntőbizottsága. Az egész azonban olyan, mint egy népmesébe oltott Muppet-show. Tanulság? Az nem volt!