A művelődési házban két egymást követő délutánon két alapvetően különböző közönség jött össze. Szerdán a fideszesek, csütörtökön az MSZP-sek tartották rendezvényüket. A sajtótól, ha jól néztünk körül, csak mi voltunk jelen mindkettőn.

Hendikep

Kezdjük az utóbbival, elvégre Keller László az országosan ismert politikust, többszörös exet (külügyminisztert, pártelnököt, EU biztost), a még a Nagy Kavarodás előtt Brüsszelbe távozott Kovács Lászlót hívta meg a kampánygyűlésére.

Ez jó döntésnek bizonyult. Mintegy hatvanan jöttek el, ami nem lebecsülendő szám. Tavaly az EP választások előtt a párt listáján második Herczog Edit helyi fórumára húszan sem voltak kíváncsiak. És azóta a szocialisták helyzete egy kissé még romlott…

Kovács László logikus, kulturált. Cikizte a tévé éjfél utáni műsorának nyelvezetén politizáló értelmiségieket, de őt magát szintén nehéz elképzelni egy délután háromkor kezdődő tévés tömegáhítat szónokaként. Érvel, fejteget, a mai mezőnyben éppen ezért üdítően ódivatú.

Egyoldalú, amit mond, természetesen, mégis zömében ül - egy apró problémát leszámítva.

A Fidesz valóban képes a demokratikus normákat a saját pozíciói érdekében átlépni, ezt tudjuk jól. Kétségtelen, ezernyi sztorit lehet ennek igazolására elmondani. Mint például: a Horn-kormány idejében a szocik biztosították a parlamenti bizottságokban az egyharmados aránnyal járó javaslattételi jogokat, pedig a fideszesek nem voltak egyharmadnyian. Ezt ők az Orbán-Torgyán időszakában úgy viszonozták volna, hogy elveszik az arányában egyharmadnál nagyobb kisebbség jogait mindenestől. - Na de mi nektek megadtuk, holott…!? – néztek kérdőn a szocialisták. - Elég hülyék voltatok! - hangzott a fideszes válasz! Satöbbi, satöbbi. Brüsszelben sem a nagy tálba erősebben belemarkolni igyekvő savanyú kisnemzetieskedéssel lehet eredményt elérni, elfogadjuk.

Ám a dolog ott hibádzik, hogy mindez az elmúlt négy év után mintha jelentőségét vesztette volna. A nyolc éve kormányzó, nagy szakértő szocialistákról ugyanis az a kép alakult ki, hogy nem lehet rájuk bízni a kasszakulcsot! És ha valamire, akkor erre népünk érzékeny! Mert előbb ész nélkül osztogattak, majd amikor kiderült, hogy baj van, egyesek táskába kezdtek pakolni az almáriumból.

Kovács László ennek a helyzetnek a súlyos pofont ígérő végkifejletére jött haza, miközben maguk a demokratikus értékek is sajnos sokadlagosak lettek. Figyelmeztető jel lehet, hogy a baloldali fórum hosszú ideje érzéseiben megalázott közönsége gyorsan begurult és szidta a Fideszt, meg az MSZP hatástalan kommunikációját. Néhányan a 13. havi nyugdíjakról, a szuperbruttósátásról, vagy az egészségügy helyzetéről kérdeztek. Ez utóbbiakra nehezebben formálódtak a válaszok.

Tabu

A Fidesz – pontosabban Géczy Krisztián – rendezvényén még pogácsával is kínálták az embert, lévén az bensőséges, ahol otthon érezhetjük magunkat. És valóban, a fórum első részében meghallgathattuk a házigazda önkormányzati képviselőtől, hogy mi minden történt körülöttünk, hogyan épült-szépült a település. Felújítottak utcákat, mintának a Nyár utca tekinthető. (Összesen 53 millióért, amiből 29 millió volt a vállalási ár, 24 millió a pótmunka, ami lényegesen jobb, mint az Alsóerdősor utca 16+64 milliós aránya – jegyeztük meg magunkban.) A későbbiekben pedig a törökbálinti polgároknak még szavazniuk is lehet arról, hogy merre kanyarodjon az utcafelújítás menete (!). Khm. Játszóterek épülnek, és bevezetik azt a nagyszerű találmányt is, hogy addig csak játékok a csonkjait szerelik fel, míg meg nem gyökeresedik az immár talán kitaposhatatlan fű. Bejegyezték a városőrséget, mely ráadásul új feladatai egyikeként a helyi NB III-as futballcsapat mérkőzéseit is biztosítani fogja.  

Nos, remélhetőleg megbirkózik a Pénzügyőr B-közép jelentette kihívással, és akkor itt most álljunk meg egy pillanatra… Mit keres a városőrség a focimeccsen vagy mit biztosít a városfejlesztő csapatjátékon? Ezeken törik fel a lakásokat?!

Ám a leválthatatlan politikai szervezeteknél nem az ilyen kifakadásoknak, sokkal inkább a belső küzdelmeknek, mozgásoknak van jelentőségük. Márpedig Törökbálinton a mai jobboldali koalíció csak magát dönthetné romlásba. Géczy Krisztián kétségkívül agilisan tesz jót és rosszat, a polgármesteri hivataltól a városőrségen át már a helyi futballcsapat vezetésében is jelen van. Hová fejlődik ez az ambíción és szervezni tudáson alapuló politikai villámkarrier? – ezt a kérdést aligha csak mi tesszük fel és lefogadnánk, hogy a válasz nem is minket izgat a legjobban.  

A fórumon az önkormányzati sikerek fogadtatása eltérő. Van, akit a saját vízelvezetési problémái izgatnak, ő nyilván nem ismer kegyelmet. Van, aki általánosságban firtatja a beruházások csúszásának és többletköltségének elkerülhetőségét. Konkrét kritikát senki sem fogalmaz meg. A politika, úgy mint konfliktus tabuvá válik! (Félreértés ne essék: van a teremben ülők között, aki igencsak megdicsérte a „pótmunkás” cikkemet. Más már fejtegette, hogy „nem mehet tovább, amit itt művelnek”.) Kezd a dolog visszazökkenni az egypártrendszer mintázatába: őszintén beszélni négyszemközt szokás, már amennyire a sokfelé négyszemközti beszéd egyáltalán lehet őszinte.

A polgármester is szót kér, a budaörsi uszoda ügyével kapcsolatban látható jókedvvel magyarázza, hogy most senki sem mondja, bezzeg Budaörs. Senki sem mondja, ugyanakkor, amikor ő ezt mondja, senki sem neveti ki.

Ötven perc után ül ki a pódiumra az országgyűlési képviselőjelölt és az ex-képviselő. Főként az elmúlt nyolc év kormányzását szidják. Látható, lényeges kérdésről ők nem hivatottak nyilatkozni. Ezekre a válaszokat a Főnök tudja. Róla viszont mi ezen estén csak annyit tudhatunk meg, hogy nagyon beleásta magát a megújuló energiaforrások témakörébe…