Szerény kis írásom elején szeretném leszögezni, hogy a madarak többségét szeretem. Most, hogy hó és hideg van, az ablakpárkányra helyezett tálkába gyakran töltünk napraforgót, diótörési hulladékot és más madárcsemegét is. Jönnek is a kis éhezők, mi pedig gyönyörködünk bennük. Napok óta szeretnék jó felvételt  készíteni  kis kosztosainkról, de eddig még igazi nem sikerült.

Szóval madárbarát vagyok, de a ragadozó fajtától idegenkedem. És most egy ilyen hatalmas madár közeleg Törökbálinthoz, kiterjesztett szárnyakkal, gyilkos csőrrel, agresszív, harcias orcával, mitöbb, karmai közt éles kardot tartva. A turul, őseink totemállata. Képviselő-testületünk jobboldali többsége úgy érezte, hogy Törökbálintnak égető szüksége van egy ilyen madárra, nosza rendeltek is egy példányt tizenvalahány millióért, tokkal-vonóval, azaz madarat és kövekből készülő talpazatot…

Utánanéztem: a turul madár, alias kerecsen sólyom, miként lett ősmagyarjaink totemállata. Eleink, amikor az Ural körüli sztyeppéken legeltető életmódot folytattak, bizony sokszor keveredtek véres harcokba más pásztornépekkel. Kellett tehát egy hadijelkép és erre nagyon megfelelt egy ragadozó madár, hiszen a harcban az akkori magyarok kíméletlenek voltak és ezt a szokásukat sikeresen gyakorolták egészen Augsburgig és Merseburgig.

Mit is tudott ez a turul? Harcra buzdítani őseinket. De a legenda szerint a honfoglaló Árpád atyjának a fogantatásában is szerepet játszott, mint Anonymus írta: „isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.” A turul madárnak a mondák szerint a magyarok Levédiából a Kárpát-medencébe való vezetésében is kiemelkedő szerepe volt. Amikor ide megérkeztek, a turul eltűnt fölüllök, ami azt jelentette, hogy eddig és ne tovább.

Vannak aztán olyan őstörténet tudorok, akik szerint ez a turul valahogy Gábriel arkangyal is volt egyben. Ez legalább annyira hihető, mint az a feltevésük, hogy Jézus is magyar eredetű volt.

Volna bőven mondanivalóm még e témakörben, de a lap terjedelme határt szab ennek. Csupán még azt a gondolatomat fejtem ki, hogyha mindenképpen nélkülözhetetlen egy totem madár Törökbálintnak, akkor én ebben a hidegben a tavaszt jelképező pacsirtára gondolnék. No jó, mondhatják, ez túl kicsiny, Törökbálint városnak nagyobb dukál. Akkor legyen gólya, az is békés madár – kivéve békaperspektívából nézve – és nagyon pozitív jelképet hordoz: ő hozza a kisbabát. Fogyó magyarságunknak az volna fontos, hogy minél több magyar gyermek szülessen. Most nem harcra buzdító jelkép kell, hanem békességet hirdető, országunkon belül és szomszédainkkal is.

Egy gólya, kisbabával erre igen-igen megfelelne.