Írásunkban azt próbáljuk nyomon követni, hogyan lesz az országzászló-emlékmű ötletéből egy, a felállítási költségekkel együtt összesen 12 millióba kerülő turul-szobor. A Nagy-Magyarország térkép, az „Igazságot Magyarországnak” feliratú kard és a mindezeket szállító eredetmadár szimbolikája nem túl bonyolult, mint ahogy a szobor kapcsán a törökbálinti vezetés túlteljesítési kényszere is áttetsző.  

Egyre inkább nagyszabású tervek

„A trianoni békediktátum aláírását követően országos mozgalmak jöttek létre, egyrészt kifejezve a szolidaritást az ország határain kívül rekedt magyarok mellett, másrészt a revizionista célok elérése érdekében. A szolidaritás kifejezésének egyik megnyilvánulása, az anyaországi városokban országzászló-emlékművek állítása volt.” – fogalmazott Géczy Krisztián abban a képviselő-testület által 2009 júniusában tárgyalt előterjesztésében, melyben országzászló-emlékmű felállítását javasolta. A fideszes önkormányzati képviselő a trianoni békeszerződés 90. évfordulójára, 2010-re kívánta időzíteni elképzelése kivitelezését. A javaslatra a képviselő-testület többsége igent mondott. Mindez ekkor még nem keltett különösebb feltűnést. Az országzászló az eredeti tervek szerint a Munkácsy Mihály utcai háborús emlékmű obeliszkjén kapott volna helyet, azt egy újabb jelentésréteggel gazdagítva.

A politikai erőviszonyok jelenlegi állása miatt azonban ezzel a mondanivalóval ma nehéz szerényen a háttérben maradni. Géczy Krisztián ötletének kivitelezése hónapok alatt újabb és újabb, mindinkább nagyszabású megoldásokat szült. Előbb az önkormányzat kidolgozott egy házi készítésű látványtervet, majd Varga Tamás szobrászművész mutatta be a maga alternatíváját. Szeptemberben a képviselő-testület ez utóbbi megvalósításáról döntött, ám már új helyszín keresésére adott felhatalmazást. Varga Tamásnak azonban a felkínált helyszínek egyike sem felelt meg. Ezt követően arra kérték, hogy a megtekintett helyek - Szabadság tér, Géza fejedelem út, Szérűskert, Grimm tér - ismeretében tegyen javaslatot egy másik, megfelelő méretű országzászló-emlékmű megvalósítására. Eközben azonban Domonkos Béla érdi szobrász beelőzött. Megvételre ajánlotta egyik alkotását a város önkormányzatának, egy bronzból készült turulmadarat, amely a felsorolt helyszínek valamelyikén elhelyezhető, a városi vezetés pedig ráharapott a konyhakész műtárgyra. December 10-i ülésén a képviselő-testület döntött a szobor megvásárlásáról.

A vétel a maga módján üzletnek is eladható volt, ugyanis a bruttó 7 millió forintos árból 2,6 millió forintot a polgármester és a főállású alpolgármester fel nem vett jutalma fedezett. Ráadásul a művész a városnak kívánta adományozni az aradi vértanúkat és Batthyány Lajost ábrázoló kisplasztika sorozatát, melynek az előterjesztés szerinti eszmei értéke mintegy 2,8 millió forint.   

Vissza június 4-re  

A decemberi döntés szerint a szobor a Géza fejedelem útja és Nyár utca kereszteződésénél kerül felállításra. A 2010. január 21-i képviselő testületi ülés előkészítése során azonban két újabb előterjesztés foglalkozott a témával. Egyrészt kiderült, hogy a vételár és a talapzat elkészítésére elkülönített plusz egy millió forint nem lesz elég a megfelelő kivitelezéshez. Az újabb javaslat szerint a tereprendezés és a talapzat felállítása összesen 5 millióba kerül majd, amitől a többletköltségeknek az elmúlt hónapokban tapasztalt nagyságrendje és jóváhagyásuk módja miatt alighanem sokaknak megindult a fantáziája.

Történt azonban egy mérsékelt irányba mutató fordulat is. Az önkormányzat 2010-es hivatalos ünnepségeiről szóló előterjesztés szerint ugyanis a szoboravatásra április 7-én, a választási kampány kikalkulálható finisében került volna sor. Az előterjesztés szerint ráadásul ezt a napot az önkormányzati intézményekben munkaszüneti nappá nyilvánították volna. A turul-szobor választási „feltálalásának” szándéka pontosan jelzi, hogy a képviselő-testületi többség ezt az ügyet szívesen összekötötte volna a feltétlen politikai lojalitás kinyilvánításával. Ezt az akciót azonban éppen a Fidesz itteni országgyűlési képviselőjelöltje, Csenger-Zalán Zsolt fújta le, aki a pénzügyi bizottság tagjaként azt javasolta, hogy a trianoni megemlékezés céljával készült szobor átadása kerüljön a helyére, a trianoni emléknapra, június 4-re - és neki ebben nyilván furcsa lett volna ellentmondani. Más kérdés, hogy a javaslatot a kissé túl heves törleszkedés helytelenítése mellett az óvatosság is ösztönözhette, hiszen az emlékmű avatása vélhetően az eredetmadár fekete egyenruhás híveit is vonzza majd, akikkel pár nappal a választások előtt kockázatos lehet együtt ünnepelni.

Az őstörténeti jelképek problémája

Ennek kapcsán szót kell ejteni arról, hogy maga a jelkép sem teljesen makulátlan. A turulnak, mint mindennek a jelentését nemcsak az eredete határozza meg, hanem mindazok a jelentésrétegek, amelyek a történelmi használata során rátapadtak. Az őstörténeti szimbólumokkal kapcsolatban nálunk is gyakran szembenálláshoz vagy tanácstalansághoz vezet, hogy ilyeneket a jobboldali szélsőségesek is többször a sajátjukként használtak. Így például az árpád-sávos zászló a nemzeti kontinuitás kifejezése mellett nyilas jelkép is lett, amely alatt halálmeneteket vezettek a Duna-partra. Erre persze nagyvonalúan lehet azt mondani, hogy e rövid időszak nem számít a lobogó hosszú történetében, ám az ilyen vélekedésben jó adag érzéketlenség, és még több öncsalás van.

Ezzel együtt ma Magyarországon összesen legalább 195 turul-szobor áll, 183 településen. Emellett a Felvidék szlovákiai részén 8, ukrajnai részén 5, Erdélyben 32, Partiumban 16, Délvidéken 7, Burgerlandban 1. A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején Európa legnagyobb, madarat ábrázoló szobra: a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méteres. (Forrás: Wikipédia.) Mindez nem változtat azon, hogy a két világháború között szélsőjobboldali szervezetek szívesen használták a turult jelképként, illetve, hogy állami szinten a revíziós szellemiség szolgálatában vetették be.

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit szeretne kifejezni Törökbálint város 2010-ben, Magyarország európai uniós tagságának hetedik évében egy turul-szobor felállításával. Nem anakronisztikus-e ez?  Minderről néhány évvel ezelőttig még vitatkozni lehetett, ilyen döntések előtt konzultáltak a lakossággal, érveltek ellene, mellette – de ezek az idők már elmúltak.

Szegény magyar turul

Vannak, akik azt gondolják, hogy mindez közelebb visz saját magunkhoz, magyarságunkhoz… A legfurcsább azonban, hogy a lépés valójában kulturális előzmény nélküli, mindössze a hatalmi logika szeszélye diktálja, a politikai konjunktúra követése. Amíg a jobboldal, illetve a szélsőjobb nem volt ilyen népszerű, a helyi politika „régi motorosainak” eszébe sem jutott egy turul-szobor felállítása. Éppen úgy, ahogy a helyi elit korábban mérsékelten jobboldali részének ma már szintén nem jut eszébe, hogy ellent tartson a pártjobboldal erőszakos kisajátítási törekvéseinek. A fundamentum itt ez és nem a turul,  ezen alapul összebékülésük és az együttes „kormányzásuk”. A szoborállítás ilyen értelemben ugyanazt fejezi ki, amit a politikai giccsé degradált Wass Albert szobrának 2008. június 8-i betelepítése a művelődési házba: ki itt belépsz, lásd, ki az úr.     

Emiatt stílszerűbb lett volna április 7-re meghagyni a turulavatást, hiszen annak valójában lényegesen több köze van a mához, mint Trianonhoz. Ez lett volna Törökbálinton a rendszer-visszaváltás napja. Nehéz a helyi politika irányítói által felkínált víziótól szabadulni: a kiugrott egykori demokraták és az egyszerre mozduló polgárok államának korlátain túl látni képtelenek együtt hirdették volna ki, hogy a már úgyis csak nyomokban létező demokratikus döntéshozásnak befellegzett, új korszak kezdődik, aki jót akar, tegye le kurzushűség esküjét, majd nyomuljon a turulhoz és simogassa meg szerencsehozó talizmánként.

Ez a turul-történet Törökbálinton erről szól. A provinciális politikai helyezkedésről.  

Mindennek kapcsán persze nehéz nem gondolni Kardos G. György egyik tárcájának befejező soraira, egy ismeretlen szerzőtől származó versikére: