Újévkor az ember időnként elhatároz valamit. Én például idén többek között azt, hogy az objektivitást fel nem adva először mindig pozitív leszek, a számomra jó híreket jelzem. Aztán majd jön a feketeleves is. De elsőként örüljünk közösen annak, aminek szerintem lehet. Az ember kisebbségi oldalról küzdve ezeket is meg kell becsülje, hiszen hite szerint az itt lakók többségének érdekét szolgálta, amikor részt vett az elérésükben. Nos, jöjjön a felsorolás:

Pozitív cserépdarabok

Nyolccsoportos új bölcsőde

Ahelyett, hogy tovább várnánk a másoktól függő csodára, a tavaly szeptemberi ellenzéki szociális csomagunk egyetlen talpon maradt elemeként várhatón az év második felében elindulhat egy új bölcsőde építése a város újligeti részén. Az eredeti előterjesztéshez képest a szakbizottsági viták vegyes eredménye után a testületben azt is sikerült elérni, hogy az eredeti javaslathoz képest nem hat-, hanem nyolccsoportos lesz a létesítmény. Azaz, már elkészültekor enyhít a város feszítő gondjain, az eddigi bölcsőde  zárva tartása, teljes átépítése idején is. Régi adóságát törleszti ezzel a város legifjabb polgárai és családjuk felé.

Új buszvégállomás

A Géza fejedelem úton a Nyár utca kereszteződésénél tervezett új létesítmény kapcsán sikerült elérni, hogy minél kevesebb költséggel és a zöldfelületet a lehető legkevésbé károsító döntés szülessen. Az eredeti 6 majd 4 kocsiállásos szükségtelenül nagy létesítmény helyett mára a végállomás átmenő jellegét is figyelembe vevő 3 buszos beállóhely körvonalai rajzolódnak ki, a tényleges szükségletekhez sokkal közelebb álló módon. Megjegyzem persze, ettől még ez a létesítmény mondjuk a Felsővártól, vagy a városközponttól sokkal távolabb van, mint a jelenlegi. Megközelítését adott esetben egyes buszjáratok útvonalának korrekciójával szükséges segíteni.

Buszjáratok

A január elejei csendes, majd ezt követő hatnapos „valódi” buszos sztrájk idején a város közlekedését sikerült alapszinten fenntartani. Először úgy, hogy egy kőkemény hangvételű levélben - amelyet tulajdonosának is elküldtünk - figyelmezettük a szolgáltatót a mi buszaink speciális helyzetére: a város és lakói az utolsó fillérig minden költséget állnak, itt nyereséget termelnek és nem veszteséget. Cserébe kuriózumként egy nap után erre már rendesen járt a busz. Második alkalommal, egy nap után  Budaörssel együttműködve sikerült rászorítani a céget - amely a 272-es járat működéséért maga is sokat tett - arra, hogy ha nem teljesít, mástól rendeljük meg a szolgáltatást és csak azért is járni fog a 88-as is. Nem tudok más helyről, ahol a BKV végül meghajolt volna az elemi módon feltörő igény előtt, nálunk ez történt. Polgármester úr mindkét esetben partner és hatékonyan eljáró városvezető volt ezen eredmények elérésében. Egy picit jól esett volna, ha leírja különböző nyilvánosságnak szánt híradásaiban: az ügy kezelésében és rendezésében a város vezetése a kisebbség javaslatait is felhasználva szolgálta a város lakóit. Szerintem, ez nem szégyen, hanem érdem a polgárok többsége szemében. El kell ismernem, nyomtatásban polgármester úrtól láttam viszont elsőként azt, amit nyilvános fórumon úgy 150 ember előtt én mondtam ki január 15-én: a BKV nem szent tehén, komolyan meg kell vizsgálni azt, hogy Budaörssel együttműködve, miként lehetne egy helyi térségi szolgáltatóval olcsóbban, megbízhatóbban és magasabb színvonalon kielégíteni a délnyugat-budai agglomeráció belső és a fővároshoz kapcsolódó buszközlekedési igényeit.

Komorabb színek

Költségvetés

A város meglehetősen drága és nem mindig ezzel összhangban álló színvonalú működtetésének, valamint alapvető beruházásainak fedezete biztosan rendelkezésre áll, ami nagyon megbecsülendő hír. De a költségvetés tervezetében van egy közel 20 százalékot kitevő, 1,3 milliárd forintos nagyon kétséges befolyású tétel: a Pannon GSM alatti völgyszakaszban fekvő önkormányzati területek értékesítése. Ez jelen pillanatban annyira biztos, mint a kutya vacsorája. A város vezetése erre a bevételre félmilliárd forint értékben nem csak későbbi döntéssel elindítandó beruházásokat alapozna, hanem például az összes tartalékát, köztük a mindig teljesen kihasznált működési tartalékát is! Nincs alternatív elgondolás arra, hogy mi van akkor, ha nem sikerül az értékesítés, hogyan lehet abban a helyzetben a költségvetés kiadásainak forrását biztosítani. A képviselő-testület többsége a kapcsolódó koncepcionális javaslatainkat januárban nem támogatta, így a finomhangolás az eredeti mederben folyik tovább. A költségvetés kiadási oldala bizonyosan teljesül, a bevételek esetében viszont a helyzet meglehetősen kétséges. Nem kizárt, hogy ezen a téren is jelentősebb átcsoportosításokra kényszerül a város, mert az elengedhetetlent meg kell különböztetni a „de jó lenne, ha lenne” kategóriától…

Városközpont

De hisz ez jó hír, végre megnyertük a pályázatot és a következő hónapokban várhatóan el is indulhat a 2 milliárd forint feletti költségvetésű beruházás! Én is örülök, ám ez az öröm csak akkor lesz teljes, ha a belvárossá váló Ófalu lakói és használói közben nem kerülnek az építkezés idejére ellehetetlenült helyzetbe. Vagyis a papíron körvonalazott javaslatokhoz képest:

(1) Nem zárjuk le szükségtelenül, keresztbe, fél évre a Munkácsy utca egyes szakaszait, hanem legalább a folyamatos egyirányú forgalmat 3-3,5 méter szélességben fenntartva hosszában elkerítve építkezünk.

(2) A Fő utca lezárása előtt egy központi parkolóhelyet a Papkertben a központi létesítményektől idősnek, gyereknek is elfogadható járótávolságra kijelölünk és kiépítünk.

(3) Gondoskodunk a közösségi közlekedés folyamatos megfelelő lebonyolításáról.

(4) Nem próbáljuk az erre geometriailag alkalmatlan Dózsa György utcát tartósan kétirányú tranzitúttá változtatni, és a sor folytatható. Elfogadott határozati javaslatunk szerint hónapról hónapra az önkormányzat ezekben a kérdésekben felelős döntést kell, hogy hozzon. Ez akár jóra is fordulhat, de bizton járhatnánk már előrébb is.