Este hét óra tájt kukkantottam be a rendszeres keddi próbára, hogy találkozhassak a 2009 legeredményesebb egyesülete díját kiérdemlő Cantabile kórussal, akik az előző héten egy prágai kórus fesztiválon újabb ezüstéremmel gyarapították kitüntetéseik számát.

Cantabile (az olasz cantareból származik, jelentése énekelni) egy zenében használt előadási utasítás, jelentése: énekelve, a dallamot kidomborítva. És a Cantabile kórus tizenhárom éve folyamatosan domborít, 2000 óta Vékey Marianna karvezetővel az élen. A töretlen fejlődés a repertoárban, az elért kórusminősítésben (hangversenykórus), a versenyekről elhozott díjakban, a sokasodó külföldi meghívásokban tényszerűen is követhető.
A Törökbálinti Cantabile Kórus alighogy hazajött a XIX. Prágai Adventi és Karácsonyi fesztiválról, máris több fellépésre készül. Advent harmadik hétvégéjén a budaörsi katolikus templomban adtak népes közönség előtt sikeres koncertet, ahol azért a kóruséneklést Szakály Mátyás munkássága fémjelzi, akiről a hálás budaörsiek utcát is neveztek el.
December 18-án a Großturnwaller fúvószenekar karácsonyi koncertjén léptek fel, majd a hagyományos Karácsonyi Koncert résztvevői voltak, ezúttal a református templomban. Karácsony előtt, nem kis kihívás az ünnepre készülődő, amúgy munkába járó családanyáknak ennyi délutánt, estét ellopni a családtól. És mégis szívesen tették.

Vékey Marianna nevetve meséli, néha a kívánságok meghallgatást nyernek, ugyanis nagyon szereti Bárdos Lajos műveit, és íme: a napokban kapott a kórus egy felkérést, hogy a Bárdos Lajos Társaság februári, a régi zeneakadémián megrendezendő ünnepi koncertjének második részében a Cantabile szólaltasson meg néhányat a zeneszerző kórusműveiből.
Fellépés tehát van elég, csak a felkészülésre fordítható idő szűkös. A heti egy próba, aminek három órájából a tiszta munkaidő persze kevesebb, bizony a repertoár bővítésére vagy felfrissítésére nagyon kevés.

Közben zajlik a próba az MMMH Róth Miksa termében, kottába mélyedt szemeket pásztáz masinám objektívje, éppen egy német dalt próbálnak. Marianna a kedvemért megkéri a kórust, hogy a prágai műsorból énekeljék el a Halleluja-t, hogy az optika láttassa az éneklés örömétől felragyogó tekinteteket is. Hát mit mondjak, a Halleluja igazi karácsonyi emelkedettség!
Még egy darab, és jön a szünet. Előkerül vagy hat szál rózsa, több tálca házi sütemény, a kórustagok énekkel is felköszöntik („Éljen soká…”) az elmúlt két hét névnaposait. Látszik, összeszokott csapat, igazi nagy család. Marianna panaszkodik is, hogy a párja sokat hiányolja a kórussal kapcsolatos munkája, fellépései miatt. –„Sok mindent megkaptam már otthon – mondja nevetve, - de hogy egy kórusra legyen féltékeny…”„…ráadásul egy vegyes kórusra…” vágja rá valamelyik asszony huncutul.

-    Kevés időnk maradt a próba szünetében, de azért mondj egy pár szót a prágai sikerről

-    52 kórus volt hivatalos a versenyre. A mi kategóriánkban (vegyes kar) 30 kórus szerepelt, a produkciónkra kapott ezüstérem csak egy ponttal maradt el az aranytól, amelynek nyertese egy már-már félprofinak mondható, iskolázott kórus volt. A magyar kórusélet színvonalát jelzi, hogy a velünk is kapcsolatban álló százhalombattai kamarakórus szintén 2. lett a maga kategóriájában. A verseny kategória független, abszolút győztese pedig egy szegedi női kórus lett. A fesztiválnak megszabott tematikája volt, az adott nemzet adventi, karácsonyi ünnepkörének dalaiból kellett egy válogatást bemutatni. Kiutazásunkat követően péntek délelőtt került sor a kórus meghallgatására, fél kettőkor adtunk egy hangversenyt a Vencel téri templomban, és a vasárnap esti eredményhirdetésig, és gálakoncertig szabadok voltunk. Minden kórusnak saját idegenvezetője volt, akivel aztán nyakunkba vettük a várost, és rengeteg programot belezsúfoltunk a rendelkezésünkre álló időbe.

-    Nem is kérdés, csak rád kell nézni, mennyire szereted ezt a munkát…

-    Nem tudom, szabad-e ezt mondani, de fele annyit nem törődök a hivatalos elfoglaltságaimmal a rádiónál…

-    Minket, törökbálintiakat ez a kijelentés csak feldob, reméljük, a rádióban meg nem olvassák, amit nyilvánvalóan a szabadidőben, a saját örömödre is végzett munka szeretete mondat veled…

-    Az egész családom sokat tett karitatív alapon, a nagynéném még Afrikába is elment a szegényeken segíteni, szüleim is sokat dolgoztak másokért. És persze a tanítás öröme…

-    Igen, de a kóruséletnek van a zenei munka mellett egy menedzseri oldala, abban kapsz segítséget?

-    Sokan segítenek a kórusból, Kramm Gyuri, Huszta Tibi, Klammeck Márti és még sokan mások is munkálkodnak a kapcsolatépítésen. Szerencsére nagyon sok meghívást kapunk, gyakran szelektálni is kell, hiszen nem tudunk mindegyiknek eleget tenni.

-    2000 környékén nagy jövés-menés volt a kórus tájékán, sokan kiváltak belőle, megalakult a Törökbálinti Kamarakórus. Az utóbbi években nem érzékelek jelentős változásokat a taglétszámban…

-    Igen, stabilnak mondható a kóruslétszám, bár – és ez az élet rendje –, most is négyen vannak kisbabával otthon, de a szólamok így is eléggé kiegyenlítettek. Közismert a tenorhiány minden kórusnál, ezért jó volt hallani, hogy egy minket meglátogató rádiós kollegám nagyon jónak minősítette a tenor szólam hangi adottságait. Fellépéseknél egy-egy külsős szólamvezetővel erősítjük meg mindig a szólamokat.

-    Itt topogunk a 2010-es év elején, biztos vannak már tervek bőven.

-    Ami már tudott, jön Baden-Badenből egy férfi és egy női kar, ők a mi ottani látogatásunkat viszonozzák, megyünk ismét Erdélybe koncertezni. Emlékezve februári farsangi koncertünkre, nagyon sokan megkérdeztek, lesz-e hasonló gyermekkoncert 2010-ben is. Jó lenne tavasszal egy más tematikájú, gyermekek számára összeállított műsorral fellépni. Dédelgetek magamban még egy tervet, egy Szent Iván napi koncertet a Tüdőgyógyintézet kertjében.

-    Sok sikert kívánok terveidhez.