|
Írta: Starzyński Zsolt
|
|
2010. január 09. szombat, 12:38 |
| Kazal Veronika a Bálint Márton iskola 4. osztályos tanulója. Az Én és a tenger című verséről kérdeztem. |
- Emlékszel, hogy hol írtad ezt a verset?
- Otthon írtam, a számítógépen, pár perc alatt.
- Melyik rész volt a legkönnyebb és a legnehezebb? - A legnehezebb a 4. versszak volt, a többi pedig tényleg nagyon könnyen ment.
- Van kedvenc versszakod? - Nekem azért tetszik az egész, mert tényleg olyan jól föleleveníti az élményeimet a nyárról, mert nagyon jól éreztem magam.
- Gyakran látod a tengert? - Most voltam másodszor. Négy éves koromban már voltam ott, de akkor még nem nagyon értékeltem, most meg annyira boldog voltam, amikor belementem a vízbe.
Én és a tenger
Én és a tenger jó barátok vagyunk, Ezen a nyáron Görögországban voltunk. Amint megéreztem a tenger simítását Ugrottam a vízbe s lefröcsköltem anyát.
Ó a tenger öröme! Micsoda boldogság! Mikor kinn ültem a parton, Szinte elmosott a dagály.
Este is kimentünk, Bele ám a vízbe, Senki sem szólt érte Csak mosolyogva nézte.
Rákokat is fogtunk, Tele lett a vödrünk, A görögök is megcsodálták Vacsorára feltálalták.
Én is tudtam ez az emlék megmarad, Azóta is emlegetem, a fényképeket nézegetem Élményeim rendezgetem.
 |