Ha ezt meg lehet csinálni, akkor mindent! – vélekedett az egyik helyi szocialista vezető, aki az előterjesztések kézhezvételének éjszakáján kétségbeesett e-mailekben hívta fel a figyelmet a testületi ülés sajátos rendkívüliségére. A bizottsági tárgyalás a jelenlegi túlpolitizált helyzetben is megmaradt a szakmai előkészítés területének, ahol az érdemi vitákra sor kerül. Ezúttal a testületi többség még erre sem adott esélyt, ami jól jelzi, hogy milyen szinten „ciki” ügyekről van szó.

Országos csúcs: négyszeres a pótmunka!

Az Alsóerdősor utca felújítása alighanem országos csúcsot dönt ugyanis a vállalási árnak a sebtében elfogadott pótmunka valamivel több mint a négyszerese! A Kárász Kft. 15 685 155 Ft-os ajánlattal nyert a közbeszerzési eljárás során, szerződést viszont 79 779 823 Ft-ról kötnek a helyi megbízásoknál igencsak preferált céggel.

A történet hemzseg a furcsaságoktól. A költségeket állítólag az többszörözte meg, hogy az utcában lakó egyik szocialista képviselő, Papp Béla otthonában - a polgármester részvételével - tartott lakossági fórumon az utcabeliek főként a vízelvezetés terén számos többletigényt vetettek fel és ezek figyelmen kívül hagyása esetére a beruházás meghiúsításával fenyegetőztek. A nehezen hihető hivatalos verzió szerint ez a fellépés önmagában oly annyira átírta a terveket, hogy a költségeknek már senki sem számolt utána. Újabb testületi döntés nélkül a cég elvégzett – legalábbis a vonatkozó testületi előterjesztés szerint – összesen közel 80 millió Ft értékű munkát. Az említett, Csuka Attila beruházásokért felelős alpolgármester által jegyzett előterjesztés azonban tételes elszámolást sem közöl, hanem egy bő oldalon felsorolja a terven felüli teljesítéséket.

A „feltétlen bizalom” érdekes viszonyrendszerét mutatja, hogy a vállalkozás több mint 64 millió Ft-os munkába fogott anélkül, hogy arra lett volna testületi döntésből származó fedezet. Az üzleti életben ritka merészség azonban kamatozódott: az önkormányzat fizetett, mint a katonatiszt és különösebben még csak a részletekre sem volt kíváncsi.

Varázsszó: „előre nem látható”

Elvileg a pótmunka indokolt esetben az eredetileg a közbeszerzési eljárásban vállalt szerződéses áron felüli kifizetésekre ad lehetőséget. Hogy mi az indokolt eset, az beruházón is múlik. A GKI Gazdaságkutató Zrt-nek a közbeszerzések gyakorlatát elemző tanulmányából az derül ki, hogy ez az egyik korrupciós csatorna. (Közbeszerzés: Százból tíz ha tiszta, Népszabadság, Szabó Brigitta, november 15.)

Így például nagy port vert fel az a fóti ügy, amelyben egy állítólag a helyi útfelújításokban érdekelt céget képviselő ügyvéd – egy rögzített beszélgetés során - azt tudakolja az illetékes önkormányzati vezetőtől, hogy miként lehet „pótmunkázással”elkölteni azt a közel 50 millió Ft-ot, amely a cég által benyújtott 108 milliós nyertes ajánlat és az önkormányzat 152 milliós keretének különbözete. A felvételen azzal kecsegtetik a pótmunkát elvben jóváhagyni hivatott vezetőt, hogy „ebben érdekeltté tudnálak téged tenni, vagy én téged érdekeltté teszlek, hogy milyen úton-módon, azt majd megbeszéljük veled”.

Ugyancsak országos nyilvánosságot kapott az az ügy, amikor a Budapest XVI. kerületi csatorna beruházásnál útépítésre az önkormányzat 460 milliós keretet különített el, a közbeszerzési pályázaton nyertes cég viszont 346 millió Ft-ért vállalta a munkát. A cég idővel 160 milliós „pótmunkaigényt” nyújtott be. A fideszes irányítású önkormányzat végül 130 milliót szavazott meg. Az ellenzéki szocialisták szerint az összeg nagysága feltűnő, a történtek minimum a tervezés szakszerűtlenségét mutatják.
Ez az eset több szempontból is gyerekcsínynek tűnik a törökbálintiakhoz képest. Ott ugyanis az önkormányzat legalább érdemben foglalkozott a költségek csökkentésének lehetőségével. Az Alsóerdősor utca felújításánál viszont még csak az elszámolás sem volt érdekes, miközben a pótmunka összege a beruházás eredeti költségének 400 százaléka!

A hibák olyan mértékűek, hogy nehéz csak jóhiszemű feltételezésekre hagyatkozni. Valójában nem tudni, hogy a tervezés ezek szerint tragikus színvonala mulasztás, vagy egy szivárogtatásra létrehozott rendszer szükségszerű eleme. Utóbbi esetben legalább egyvalami biztosan a tervek szerint halad, és ez a pénzek elfolyása. Az előrelátás hiányosságai jelentkeztek ugyanis az új, hatcsoportos óvoda Árpád utcai csomópontjánál: további 146 és fél millió Ft-ra volt szükség. A Zimándy Iskola homlokzat-felújításánál „az előre nem látható kiegészítő építési beruházási munkákra” további 24,6 millió Ft szükséges. A bölcsőde felújításához 318 millió lesz az önrész, a várakozásokkal ellentétben – ám ez utóbbi egy más történet, a többihez képest fehér, mint a hó.
Mindezeket a tételeket a november 25-i rendkívüli ülésen a testületi többség – némi „megvan az ügy tanúsága” típusú aggályoskodás mellett – jóváhagyta.

„Ne lopj!”

A könnyű kézzel kiszórt pénzek már a település 2010-es költségvetését terhelik. Többen vélekednek úgy, hogy ezek egy része a választási évben nemcsak építőanyag, hanem olyan matéria formájában is visszaköszön, amely a település jelenlegi irányítóit cementezi a pozíciójukhoz. A történtek alapján Szabó Brigitta cikkének zárógondolata enyhén szólva nem tűnik minden alapot nélkülözőnek: „A túlburjánzó szabályozás ellenére és eredményeként, a közbeszerzési eljárások 90 százaléka szakszerűtlen, 66-75 százalékában pedig megjelenik a korrupció. Mondják, egy kétszavas törvény is rendezni tudná a helyzetet, ha megtartanák. Az annyiból állna, hogy: Ne lopj!”