Társaságban előbb-utóbb előkerül a téma, hogy milyen megosztott lett az ország, a politikai nézetkülönbségek baráti szálakat, rokoni kapcsolatokat is elszakítottak, jó esetben csak lazítottak.  Tovább rontotta a helyzetet a tavaly elkezdődött globális válság, megspékelve az elmúlt évek gazdaságpolitikája miatti „saját” válságunkkal. A válság pedig mindig a szélsőségeseknek kedvez, sajnos ezt is bőven megtapasztalhatjuk.

Úgy látom, mi magyarok szeretünk ilyenkor a múlton merengeni, nyalogatni sebeinket, rajtunk kívül mindenki mást okolni. Lúzerek voltunk mindkét világháború után és kezdünk a rendszerváltás lúzerei is lenni. A múltról nem is akarok most többet írni. Úgy kell a problémáinkkal foglalkoznunk, hogy a JÖVŐBE NÉZÜNK! Ez legyen mindig a vezérlő elvünk.

Visszatérve városunkra: az országos megosztottság pontosan leképeződik Törökbálinton is. Biztosan mindkét oldalnak megvannak a sebei, vélt vagy valós oka sértődésre, haragra. Márpedig a harag nem jó tanácsadó. Szerintem a képviselő-testület 2007-es feloszlatása volt e folyamat negatív „csúcspontja”. De túl kell lépnünk ezen, az élet megy tovább. A normális helyi közélet mindannyiunk érdeke. Ennek megteremtéséhez a dolgok logikája szerint a hatalmon levőknek van több eszköze. Magyarul: a képviselő-testületnek kell példát mutatni, legalábbis a kezdő, bátorító lépéseket megtenni, az ellenzékkel konstruktívabban együttműködni. Jó példa ennek ellentétére, hogy a pénzügyi bizottság élére sem akarták az ellenzék részéről Gáldi Györgyöt megválasztani! „Csak azért”, mert a másik oldalon áll. Ne értsen félre senki: a mostani elnök, ifj. Elek Sándorral kimondottan rokonszenves, nem a személyével van baj. De Gáldi György ezt tanulta, ez a szakmája, ezzel foglalkozik, Elek Sándor pedig nem, ő más területen szakember. És ez csak egyetlen példa.

Az sem normális, hogy a polgármester mindenféle együttműködést elutasít a Törökbálinti Újsággal. Biztosan vannak sebei, sérelmei, de ha a jövőt nézzük, ez a helyzet nem normális, senkinek sem jó. Hozzáteszem, vannak már pozitív példák is.

A másik oldalnak is vannak tennivalói. Úgy kell kritizálni, hogy közben el kell tudni ismerni a jót, támogatni, segíteni kell a pozitív folyamatokat. Törökbálinton is születnek jó döntések, azt el kell ismerni, mellé kell tudni állni. Mindkét oldalnak meg kell tanulni úgy kritizálni, hogy ne sértsük egymást, érezni lehessen a jobbító szándékot.

Fenti gondolataimmal biztosan nem mindenki ért egyet. Ez nem baj, különbözőek vagyunk. De remélem, mindenki érzi, hogy szándékom jobbító, jövőbe néző. Gondolok itt a közeljövőre (2010-ben kétszer is választások lesznek), de a távolabbi jövőre is. Törökbálint adottságai egyedülállóak, ezzel a lehetőséggel sokkal jobban lehetne sáfárkodni. Ezt együttműködés, együttgondolkodás nélkül nem lehet igazán kiaknázni. Rajtunk múlik!

Utóirat: Fentiek megírása után került a legtöbb törökbálinti postaládájába egy szórólap, melyen, többek között, Keller Lászlót kritizálják. Csak ismételni tudom magam: ez nem baj. De ha butaságok, valótlanságok állnak rajta, ha a gyűlölet a tanácsadó, az már igen. A szórólap állításával ellentétben éppen ő az, aki a legtöbbet tett pl. a hangvédő falakért. Ha nekem nem hiszik, kérdezzék meg polgármesterünket. Nem csodálom, hogy egy ilyen irományt nem is mert aláírni a szerzője. Csak remélni tudom, hogy nem ez a stílus lesz jellemző a jövőre.