Februári havas, fagyos délelõtt, a Zimándy iskola díszterme elõtt az iskolások zsibongó zárt sorokban koncertre gyülekeznek. Esti hangversenyekhez szokott zenekedvelõként szokatlan a helyszín, de fõleg az idõ.

Még gyermekbeszédtõl, nevetgélésektõl zsong a terem, az egymással elfoglalt srácok alig veszik észre a pódium elé tétován kilépõ Zelinka Tamás zenepedagógust, a zenekar állandó kísérõjét. Az õ tiszte itt is, akárcsak állandó fellépõ helyükön, a belvárosi Duna Palotában, a felcsendülõ zenei darabok szerzõinek, és a mûnek rövid, figyelemfelkeltõ bemutatása. A mai koncert a kamarazenélésrõl, az ezeket megszólaltató hangszerekrõl szól.

A kamarazene a klasszikus muzsika csúcsa, a zenei élvezetek netovábbja, aminek befogadására meg kell érni, mert ez a zenei mûfaj nem adja könnyen magát, akár egy léha szeretõ. Mégis egyet kell értenem az ifjúságnak szánt zenei bemutatók tematikájával: a zenekar törökbálinti iskolai koncertjeinek sorában most a kamaramuzsika bemutatására került sor: kisebb mûvek, vagy egy hosszabb mû egyes tételei által mutatja be a különbözõ hangszercsoportokat a gyerekeknek.

A mostani egy órás koncert az általános iskola felsõseinek szól, elõtte az alsósok élvezhették a házi koncertet az iskola falai között. Röstellem, de tartottam tõle, hogy ez a pár óra lógás a napi tanítási penzumból nem lesz elég fegyelmezõ erõ a zenehallgatáshoz. Bocsánatot kérek kishitûségemért! Értõ csendben hallgatták a nebulók a zenei magyarázatokat, és a megszólaltatott darabokat.

Zelinka Tamás elmesélte, hogyan alakult ki századokkal ezelõtt a meghitt családi és baráti otthoni zenélésbõl a mai, színpadi kamaramuzsika. Bemutatta a hangszercsaládokat, a réz-, fafúvósokon át a vonós hangszerekig.

A kis koncertet végül egy érdekes átirat koronázta meg, amelynek helyi vonatkozása is van. Bogár István, Törökbálint díszpolgára, és ünnepelt karmestere néhány Chopin darabot (mazurka, etûd, prelûd s végül egy keringõ) hangszerelt meg egy kibõvített kamaraegyüttes számára. Ezt a négy rövid zenemûvet már a Duna Szimfonikus Zenekar mutatta be Deák András vezényletével.

Jó érzés, hogy Törökbálinton a klasszikus zenei kultúra a gyermekek számára szinte házhoz jön. Szeretném hinni, hogy ez az egy éve kezdõdött folyamat - miszerint egy ismert budapesti zenekar, amelyet egy kicsit a magunkénak is tudhatunk, koncertjeivel jelen van ünnepi estéinken, iskoláink hétköznapjaiban -, tovább folytatódik.

A gyerekek kipirult arcát és csillogó tekintetét látva azt gondolom, nagyon jó útra léptünk ezzel a klasszikus zenei sorozattal.