A cím a Himnuszból származik. Ezt azért bocsátom elõre, mert Törökbálint vonatkozásában a kõhalom erõs, úgy is mondhatni költõi túlzás ez idõ szerint.

Új épületeink ugyan a gyatra kivitelezés miatt romladoznak, foszladoznak, kõhalom helyett malterhalom található a mûvelõdési ház Kálvária feljáró felöli oldalánál. Hogy is került az oda? Lehullott vagy 10 méter hosszan az eresz alsó részérõl. Még szerencse, hogy nem a Kálvária felé igyekvõk nyakába zuhantak a súlyos párkányelemek. Joggal kérdezhetnék, miért hullottak azok le. Hát, mert érvényesült a gravitáció több soron. Elõször azzal, hogy amikor kezdett olvadni a hólé valahogy befolyt a víz a cserép alá, kedvére áztatta felülrõl az ereszalja vakolatát. Az éjszakai fagyok ezt a vizet jéggé dermesztették, ez térfogat-növekedéssel jár, tehát a már kevés kötéssel bíró vakolattömeg lezuhant. Vannak olyan szõrös szívû emberek, akik ilyenkor keresnék a személyi felelõst. Ilyen az önkormányzat látókörében nincs, de bûnös, sõt bûnösök vannak: a hó, hogy egyáltalán esett, hogy vízzé olvadt el. A víz bûnös mert ahelyett, hogy megülne a helyén, elkezd folyni és befolyik oda, ahova nem volna szabad. De ez nem elég neki, amikor jéggé fagy, elkezd terjeszkedni, rombolja a malter kötését. A fõbûnösrõl, a gravitációról ne is beszéljünk.

Komolyra fordítva a szót, a törökbálinti önkormányzat beruházásai nagyon balszerencsések. Kezdõdik azzal, hogy túl drágák, folytatódik az átadási késedelmekkel, és az a hosszú tortúra, hogy a sokszor „mekkmesteri” szintû kivitelezések hibáit valahogy elhárítsák.

Nézzünk néhány példát ezekrõl. A pár éve átadott Zimándy Sportcsarnok beázott. Mindenféle szakértõk vizsgálták a problémát. Megállapították, hogy a fém-hullámtetõnél a rögzítõ csavarokat nem a hullám tetején, hanem többnyire a völgyben fúrták és csavarozták. A már említett bûnös víz meg mindig a mélyebb részek felé tart.

Úgy látszik, a Bálint Márton Iskola megirigyelte ezt a tetõszerelési nóvumot, mert a sportcsarnok tetõzete ott is átengedte a vizet. Persze ez nem is annyira rossz, mert ha nem csúsznak el a sportolók a vizes padlóburkolaton, és a víz a nyakukba csorog, sokkal fürgébbek lesznek.

Visszatérve a Bermuda háromszögbe, a mûvelõdési ház már átadáskor is rengeteg kivitelezõi hibával dicsekedhetett. A parketta lakkozása csapnivaló, feketedik még ott is ahol nincs jelentõs igénybevétel. A hajópadló is rosszul sikeredett, a hidegburkolatok elemei sok helyen lepotyogtak, a hangszigetelés kivitelezése sem megfelelõ. Arra biztosan emlékeznek, hogy a múlt évben a belsõ udvar milyen sokáig csatatér volt. Az a fránya víz nem a víznyelõ felé folyt, hanem a rossz irányba kivitelezett lejtést követte. Ha innen átsétálunk a Zimándy udvarára, ott a díszburkolat több helyen balesetveszélyesen megsüllyedt.

Épületeinkkel tehát nincs szerencsénk, de az útfelújítások is magukon viselik a felületesség, kontárság nyomait. Gondoljunk csak a Kazinczy utca felújítására, ahol most sem oldották meg a vízelvezetést, a jámbor gyalogos alapos alsómosást kaphat egy-egy autó elhaladásakor.

Lehetne még sorolni a hibákat, de ennyi is elég, hogy belássák, Törökbálint önkormányzata nem a jó gazda szívóságával végzi a kivitelezések ellenõrzését és a garanciális problémák megoldatását. Lehet, hogy több személy kellene, lehet, hogy több szívóság, ügybuzgalom szükségeltetik. Azt tudjuk, hogy Törökbálintra a BKV kijár buszokkal, de remélhetõleg a rossz szelleme nem. Nem látok bele a részletekbe, de valamit feltétlenül tenni kell, hogy a tisztes adóbevételeink ne amortizálódjanak trehány kivitelezések miatt. Lehet, hogy célszerû lenne egy-egy nagyberuházás elõtt célprémiumot kitûzni a következetes ellenõrzésre, és a garanciális feladatok elvégeztetésére. A prémium kifizetésérõl egy olyan plénum döntene, amelyben nemcsak önkormányzati személyek vannak, és ha a feladat nem teljesül, azon túl, hogy ugrik a prémium, még fegyelmi felelõsségre vonás is számításba jönne. Egy beruházónak nem haverkodni kell a kivitelezõvel, hanem következetesen meg kell követelni a határidõre és jó minõségben elkészülõ munkát.