Beszélgetés Keller László országgyûlési képviselõvel, az MSZP jelöltjével

-Igen, az kétségtelen, hogy ´94-ben csak Budaörsön voltam ismert ember, de nem mint politikus. 1990-tõl figyelemmel kísértem a megalakuló helyi önkormányzat munkáját, részt vettem az üléseken, plusz a lakókörnyezetemben egy társasházi szövetkezet elnöke voltam. Ez persze kevés lett volna ahhoz, hogy országgyûlési képviselõ legyek, valóban a párt népszerûsége vitt be a parlamentbe. Akkor rövid idõ telt el a rendszerváltás óta, a volt képviselõ nem is indult 1994-ben. Ma gyökeresen más a helyzet, mert az elmúlt 20 évbõl 16 évet aktív képviselõként dolgoztam le, aki most be akar jutni az Országgyûlésbe, annak meg kell birkóznia velem, az én teljesítményemmel.

-Az elmúlt nyolc évben elég változatosan alakult az Ön politikai pályája. Kapott államtitkári megbízásokat, késõbb úgy nézett ki, hogy a pártlistán még bejutó helye sem lesz, ám az elmúlt hónapokban megint erõsödtek a pozíciói. Mitõl ez a sok fordulat?

-2002-ben úgy gondoltam, olyan idõszak következik, amikor az én politikai pályám felfelé ível, hiszen olyan ügyet karoltam fel, a közélet tisztaságát, ami már korábban is nagyon fontos, elérendõ cél volt. Ez azonban nagyon sok konfliktussal járt! Ritkult, sõt néha el is fogyott a levegõ körülöttem.  2006-hoz úgy érkeztem, hogy a párton belüli pozícióm rosszabb lett, mint amilyen 2002-ben volt. De azért a választókörzetben és itt, Törökbálinton mind a képviselõválasztást, mind a polgármester-választást sikerült megnyernem. Megmondom õszintén, én már azzal számoltam, hogy az elkövetkezõ éveimet helyi politikusként fogom folytatni. Nem is rejtettem véka alá, hogy hosszú távú szándékaim vannak Törökbálinttal. De itt volt egy öröklött helyzet, a Tópark beruházás. Ennek egyenes következménye az lett, hogy olyan polgármestert keresett a fideszes többség, aki a Tópark ügyében hajlékonyabban tud viselkedni. Ezt követõen volt lehetõségem egy nagyon nehéz idõszakban pénzügyi államtitkárként tevékenykedni. Majd jött egy olyan periódus, amikor a párton belül Hagyó Miklós és a hozzá hasonlók kerekedtek felül. Nyilvánvaló, hogy én szöges ellentéte vagyok az õ mentalitásának. Ha õ fölül, akkor én alul.

-Tudott volt, hogy a Hagyóékkal kialakult konfliktusa az ellenõrzõ bizottság elnöki tisztének elvesztésébe került…

-Ez egy kongresszus által választott elég jelentõs tisztség. Az azóta elfogadott országos listán az 50. hely viszont megfelelõ tekintélyt mutat a párton belül is… De nem akarok sokat errõl beszélni, mert engem nem ez, és nem lista érdekel, hanem az, hogy a Pest megyei 9. választókerületnek a továbbra is én legyek az egyéniben megválasztott képviselõje.

-Mennyire tudja felülreprezentálni az MSZP-t? Érez gyõzelmi esélyt?

-Én 2008-ban is megmérettettem és akkor sem álltunk túlságosan jól. 20 százalék körül volt a párt, Törökbálinton mégis 43-44 százalékot kaptam, sokan bíztak bennem. 2008-ban alacsonyabb részvétel mellett többen szavaztak rám, mint 2006-ban. Én úgy gondolom, hogy pártszimpátiától függetlenül az emberek odafigyelnek arra, hogy képviselõként milyen teljesítményt mutatok fel. A párt volt már népszerûbb is, bár megjegyzem, hogy sokan vannak olyanok, akik még nem döntötték el, hogy kire szavazzanak, szavazzanak-e ránk. Az látszik, hogy Fidesz szavazótábora az elmúlt években csak arányaiban nõtt, nominálisan nem. Nekünk arányaiban és nominálisan is jelentõsen csökkent a támogatottságunk, de ebbõl a választások elõtt sok minden visszajöhet és remélem, hogy vissza is jön. Nekem pedig a 16 éves munkám és az általam képviselt értékrend miatt úgy gondolom, mindenképpen van esélyem.

Érdekes egyébként, hogy 2002-ben a jobboldali média hatására kikiáltottak bûnösnek azért, mert sok feljelentést tettem. Most, akik ezért szidalmaztak ugyanúgy drukkolnak, hogy legyen minél több feljelentés, felelõsségre vonás, tisztuljon meg a közélet. Furcsa párhuzam ez, hiszen az én hasonló tevékenységemet egészen másként ítélték meg.

Különbség van az én korrupcióm és az õ korrupciójuk között…

Úgy látszik, igen. De mégis azt gondolom, hogy a józanul, racionálisan gondolkodó többség bizalma meglesz. Ez a tapasztalatom a kopogtató cédula-gyûjtésnél. Bizakodhatok az áprilisi szavazásra gondolva.

-Ön szerint mi a választás tétje?

-Nagyon nagy! Így többek között az, hogy a parlament falai közé bekerül-e egy olyan erõ, amelyik nem kívánatos. Amelyikkel Európa nem áll szóba, és amelyik a társadalmi feszültséget tovább fogja gerjeszteni és erõsíteni. Amelyik csoportokat származásra tekintettel akar megkülönböztetni és bizonyos esetekben bûnösnek kikiáltani. Azt próbálja elhitetni, hogy létezõ problémákra tud megoldást, holott egyetlen ilyennel sem lép elõ. Nagyon nagy veszély, hogy anarchiába viszi az országot. Ami a másik ellenfelet illeti: 16 év alatt én elég jól megismertem azokat a képviselõket, akik ma oly nagy népszerûségnek örvendenek. Az õ értékrendjük nem változott az elmúlt 16 évben. Fájlalom, hogy a társadalom annyira makulátlannak és megoldó képesnek látja ma õket, mint ahogy a közvélemény-kutatások mutatják.

-Az igények ezen a téren lejjebb mentek, már fõleg, ami a makulátlanságot illeti…

-Szerintem ma is megvan az igény a társadalomban a tisztességes politizálásra.  Viszont, aki most éppen jobboldalinak vallja magát, mintha menlevelet kapna a saját szurkolótáborától.  Érdekes ez a helyzet, mert a mi népszerûségvesztésünk mögött az áll, hogy a mi támogatóink nem feltétel nélkül támogatnak bennünket. Kifejezik a véleményüket a távolmaradással, a ránk nem szavazással. Nem feltételezem, hogy elmennek a másik oldalra szavazni, de nem támogatnak minket mindenáron. Mintha a másik oldalon ez másként lenne. Az volt tapasztalatom polgármesterként is, hogy a jobboldali képviselõknek sok mindent meg lehetett csinálniuk anélkül, hogy ezt bárki is szóvá tette volna az õ oldalukon.  

-A Fidesz kétharmados támogatottsága mit jelentene?

-Ha Orbán Viktor kötcsei beszédébõl indulunk ki, akkor radikális változásokra lehet számítani. De hogy mire, azt nem tudjuk. Soha nem volt még ilyen helyzet, hogy gyakorlatilag másfél hónappal a választások elõtt az a párt, amelyik a közvélemény-kutatások szerint esélyes, nem mondja meg, hogy mit szeretne az országgal kezdeni.

Azt mondja Orbán Viktor, hogy majd a választások után a „helyzet ismeretében” mondja meg, hogy mi lesz a gazdasággal. Kétarcúak ebben, mert amikor az IMF-fel tárgyalnak, akkor a jelenlegi gazdaságpolitika folytatását ígérik, hiszen nem tudnak azokból a keretekbõl kilépi, ami meghatározta a mi mozgásterünket is. Ha nem velük tárgyalnak, akkor meg azt próbálják elhitetni a társadalommal, hogy olyan jelentõs életszínvonalbeli változásokat tudnak rövid belül elérni, amelyre csak õk képesek. Egyik oldalon van a realitás, a másik oldalon a „hit”, az „akarat” és valami csodavárást próbálnak sugallni az emberek felé. A kettõ kibékíthetetlen szerintem.  Azt fájlalom, hogy ennek az ellentmondásnak a feloldására úgy látom, hogy nem is akarnak vállalkozni.

A helyi ügyekre rátérve: 16 éve képviseli Törökbálintot és más településeket az Országgyûlésben, volt a település polgármestere, mit tart a legfontosabb eredményének?

2008-ig nagyon jó volt az együttmûködésem a törökbálinti vezetéssel és a civil szervezetekkel. Egy cél kötött össze bennünket, és ez az volt, hogy tudjunk olyan projekteket kialakítani, amiket az önkormányzat a maga erejébõl nem képes létrehozni. Ezt az együttmûködést én nagyon nagy eredménynek tartom. Elek Sándortól Turai Istvánon át ez nagyon jól mûködött. 2008. után ez a helyzet megváltozott, ma már más a viszony a régi-új polgármester és az országgyûlési képviselõ között. A jó eredményekhez azonban az együttmûködés elengedhetetlen és én erre mindig nyitott vagyok.  

-Helyi tervek?

-Helyben a legfontosabbnak azt tartom, hogy a már megkezdett beruházások, amelyeknek olykor még az elején tartunk, eredményesen befejezõdjenek. A településközpont rehabilitációját polgármesterként volt szerencsém elindítani, ám még abban a stádiumban van, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel nem sikerült a szerzõdést megkötni, tehát ezen a téren még van teendõ bõven. Az intézményfejlesztésben, további források megszerzésében, a kistérségi együttmûködés kiterjesztésében – ez tudom, hogy sok Fidesz-képviselõnek nem tetszik – úgy gondolom, hogy tudok feladatokat vállalni. Azokat a feladatokat, amiket az önkormányzat a programjában meghatároz képviselõként igyekszem segíteni. Ha van önálló kezdeményezés, azzal is elõ tud jönni az ember, mint például, hogy a József-hegy oldalán legyen erdõ, épüljön ki egy kirándulóhely, ami feltehetõleg meg is valósul.

-Miként vélekedik a nemrégiben Önnel történt parlamenti incidensrõl? Mi volt ez, egy ostoba, ideges elszólás, vagy jelenthet reális fenyegetettséget?

-Szerintem ez így együtt van jelen. Cser-Palkovics András nem szívesen hallotta meg azt a miniszteri válaszban, hogy jobbikos színekben is indult Székesfehérváron, az önkormányzati választáson. Nyilván ideges lett. De, az én véleményem szerint, már a zsigereikben van a fideszes képviselõknek, hogy mindenképpen börtönben szeretnének bennünket látni…

-Ez nem a választóknak szóló keménykedés, hiszen a megvalósítás a jogállam kereteinek túllépését jelentené?

-Igen, ezért is gondoltuk, hogy Cser-Palkovics Andrásnak le kellene mondania. Az indulat viszont a zsigereikben van. Túl azon, hogy feljelentést tesznek még azt sem zárom ki, közremûködnek ennek kiteljesítésében is, úgy fogalmazzák meg a normákat és az elvárásokat. Bízom abban, hogy ehhez nem kapnak kellõ támogatást a választóktól.