Húsz éves a rendszerváltás, kissé szofisztikáltabban a rendszerváltozás. Nagy ünneplésre nincs ok, hiszen mintha éppen most érkeztünk volna el ahhoz az emlékezetes állomáshoz, ahonnan elkezdjük visszafelé felszedni a síneket.

Az elsõ szabad választás után húsz évvel gyakorlatilag nincs kampány, mert már van gyõztes, ám hallgat, mint a szfinx. E helyzet kialakulásához az utóbbi négy év során szavazótáborának felezési idejét próbálgató baloldal jelentõsen hozzájárult, amit nemsokára kénytelen lesz tudomásul venni. Idõközben komoly tábora nõtt a politikai frusztráció Kis Gömböcének, ami tovább terebélyesedhet, kétségtelen bizonytalansági tényezõként. Sovány vigasz, hogy a savanyú realisták továbbra is tartják magukat, egyre tarkább felszerelésû szabadcsapatként, a modern kapitalizmusnak zászlaja alatt. Szövetkeznek azok is, akiknek ugyancsak elegük lett az eddigiekbõl, ám egy szelídebb, zöldebb, párbeszédre épülõ, kevésbé pénzközpontú, egyszóval élhetõbb világot látnak a ködön át felsejleni.

Lehet más?

Mi az hogy?! Rövidtávon olyan más lesz, hogy kiegyeznénk azzal: csak aztán ráismerjünk!

Távlatosan nézve a dolgot viszont azt kell megállapítani, hogy az elsõ kör, a készen kapott, korszellemként ölünkbe hullott szabadság idõszaka véget ért. Ám bízunk abban, hogy éppen az elmúlt húsz év alapértékké tette a szabad, demokratikus társadalom igényét, amely sokféle próbát képes kiállni, éppen ezért igazolódik, hogy megkerülhetetlen.

***

Az alábbi cikkekben megszólalnak a pártok általunk elért választókerületi képviselõjelöltjei, remélhetõleg segítve olvasóink választási részvételét.

Keller László

Csenger-Zalán Zsolt

Dr. Görög Balázs