 Hogyan csúszott ki Törökbálint kezéből magánbefektetőhöz egy sok célra hasznosítható 106 hektáros terület? |
Tegnap délután a testületi-ülésen olyan döntés született a 106 hektáros lőszerraktári terület átsorolásával, amely némi túlzással Törökbálint Mohácsának tekinthető. Nézzük sorba, miről is van szó.
2002-ben az utolsó heteit élő Fidesz Kormány akkori Honvédelmi Minisztere szinte fillérekért átjátszotta ezt a hatalmas területet a mostani tulajdonosoknak. 135 millió Ft értékben, 8 lakást adtak a minisztériumnak a 106 hektáros területért, amely milliárdokat ér. Milyen különös ismétlődés: a most utolsó heteit élő képviselő-testület szentflóriánus-fideszes része, kiegészülve néhány ál-független képviselővel megszavazta azt a szabályozási tervet, amely szinte korlátlan lakásépítési lehetőséget biztosít a tulajdonosoknak, akár 35%-os beépítéssel és 12-15 méteres építménymagassággal. Mi is épülhet itt még a tömérdek lakás mellett: „nem zavaró hatású egyéb gazdasági építmény” - anélkül, hogy ez a nem zavaró hatás definiálva lenne - továbbá „legfeljebb 6,0 m magas szélkerék…”
Kérdezhetik joggal, mi a bajom a szélkerékkel? Csak annyi, hogy én erre a területre szinte csak ezt tartanám jó megoldásnak, csak nagyobbat és többet, amely az országos hálózatnak áramot, Törökbálintak adót termelne, anélkül, hogy közlekedési problémát okozna vagy közintézmény - bölcsőde, óvoda, iskola - fenntartási igény keletkezne. Félreértés ne essék, annak én is örülök, ha szaporodik a magyar, de nem úgy, hogy máshol – például Budapesten – csökken.
A CiF-MSZP képviselő csoport tagjaiként szívósan felsorakoztattuk érveinket már a korábbi tárgyalások alkalmával is. Elmondtuk, hogy a hatalmas terület átsorolásával olyan járműforgalom terheli majd útjainkat, amely ellehetetlenítheti közlekedésünket, különösen azért, mert az Égett-völgyön tervezett elkerülő útba kívánnak bekapcsolódni. Azt a javaslatunkat, hogy a Szabályozási Terv erről a területről jelöljön ki egy közvetlen gyorsforgalmi kapcsolatot az MO autópálya felé, lesöpörte Turai polgármester úr és holdudvara.
A Településfejlesztési Bizottság augusztus 14-i ülése elé kerülő anyagban dr. Hajnóczi Péter területi főépítész szerint a terv olyan területeket érint, amelyek „európai közösségi jelentőségű természetvédelmi” besorolásban vannak.
A Pest Megyei Közlekedési Felügyelet több pontban közölte észrevételeit a terv hiányosságaival kapcsolatban. A hatósági vélemények hatására Turai István polgármester a testületi-ülésre fogalmazott előterjesztését azzal zárta, hogy a „mellékelt rendelet-tervezetet és szabályozási tervet szíveskedjenek elfogadni vagy elutasítani a nyitott kérdések rendezéséig.”
Én ezt komolyra vettem és azt gondoltam, hogy polgármesterünk nem fogja áthajtani ezt az anyagot a testületen. Nagy naivan nem gondoltam, hogy az egész már előre jól le van zsírozva. Eddig csak azt hittem, hogy a trójai falóként beígért egyházi iskola-komplexum miatt támogatják az átsorolást és nem számoltam azzal, hogy itt lényegesen többről, komoly milliárdokról van szó.
Ha még van türelmük tovább olvasni ezt az írást, röviden vázolom a Lőszerraktár elmúlt 7 évének történetét és a hozzá kapcsolódó eseményeket.
1999 őszén feltűnt, hogy hatalmas teherautók Törökbálinton keresztül földet hordanak erre a területre az akkori bérlő, az INTERREMISE kft. megbízásából. A Polgármesteri Hivatal kérésére a HM leállíttatta ezt az illegális tevékenységet.
2000 áprilisában Turai polgármester ezt írja: „A terület megszerzésére – vállalkozói, befektetői körökben – mozgolódás indult meg. Ennek következtében a 103 hektáros terület jövőbeni értéke nagymértékben függ a Képviselő-testület döntésétől.”
Közben a Fennsík Bt. került helyzeti előnybe, akinek az a Lukács Ferenc volt a vezetője, aki ma is egyik szívós mozgatója az ügyeknek. A tulajdonosok részéről néhány próbálkozással telt el több mint két év. Scheiblinger Péter akkor még 30 hektáros átadandó területről beszélt, de tegnap zokszó nélkül belement a 8 hektárba.
2003 őszén - a 2002 évi, mélyen érték alatti birtokba kerülésük után -bekerítették ezt a hatalmas területet, elzárva a környékbeli lakosok elől a kialakult utakat. Amikor érdeklődtem a jegyzőnél, majd a polgármesternél, hogy tudnak-e a hatalmas kerítés építésről, nemleges választ kaptam.
Nemsokára 25 tonnás teherautók napokig hordtak Budapestről építési törmeléket az ott lakók ajtói előtt dübörögve, majd tiltakozásukra pár méterrel távolabb nyitották meg a kerítésüket. Az önkormányzati 3 millió forintért nemrégen aszfaltozott út nem bírta ezt az igénybevételt és tönkrement. Javaslatomra a képviselő-testület 2004 áprilisában határozatban rendelte el az út helyreállítási kötelezettségét Lukács úrral szemben. Későbbi tárgyalásokon a polgármester úr már eltekintett attól, hogy végre is hajtsák ezt a határozatot. Kérdésemre Lukács úr kijelentette, hogy az út helyreállítása nincs „az egyezség tervben.” Turai polgármester a kispénzű pistályiak panaszait ekkor már nem hallotta meg, fontosabb volt számára az egyezség létrejötte. Igaz, a 2002-es ciklusprogramban még természetvédelmi területté kívánta nyilváníttatni a Nagy-pusztát, most meg átsoroltatta építési területté.
Képviselő csoportunk a közeli napokban a Közigazgatási Hivatalhoz fog fordulni a képviselő-testületnek a vonatkozó rendeletekre fittyet hányó döntése miatt.
|
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez. 
